Megint itthon

Nagyjából mindenki minket irigyel hetek óta ezekért a balatoni hétvégékért. Nem hiszik el, hogy van ott valóban dolgunk is, nem csak arról szól minden nap, mint nyaraláskor. Kicsit megtapasztaljuk, milyen lesz majd, amikor egyszer ott fogunk tartani, hogy saját nyaralónk is lesz. 

Elég gyorsan belejöttünk szerintem, az első héten volt csak némi fennakadás az itthoni és az ottani dolgok miatt, de akkor még rutintalanok voltunk. Azóta eljutottunk oda, hogy itthon is minden rendben van, van tiszta ruha folyamatosan, van étel a hűtőben, rend van, tisztaság. Ehhez persze kellünk mindannyian, de ez így pont jó. A fiúk tök jól tudnak már mosni, szárítógépet ki-be pakolni (a hajtogatást még gyakorolni kell). Hét közben porszívóznak, port törölnek, nekem csak felmosni kell. 

A ki-be pakolás fél óra alatt megvan, teljesen rutinosan készítünk össze már mindent. Néha lemarad valami, de nem esünk kétségbe. 

A fiúk a Balatonon sokkal inkább "élnek", mint itthon, órákat sétálnak, gördeszkáznak, mindenhová szívesebben mennek, mint itthon. Patriknál mondjuk most ez változott, ő olyan sűrű életét él a mindennapokban, hogy neki jelen pillanatban kicsit unalmas is az ottani nyugalom. Velünk továbbra is szívesen van, de már azért előfordul, hogy nem mi vagyunk az első helyen. 

Meg tudnám szokni ezt egyébként, szerintem nem okozna gondot a kétlakiság.