Attól néha agybajt tudnék kapni, hogy amikor pl napközben lenne kedvem épp átpakolni a ruhákat a szekrényben, akkor természetesen pont dolgozom, és esélyem sincs ilyesmire. Amikor hazaérek, akkor meg kell legalább fél óra, mire az agyam átáll az itthoni üzemmódra. De miután átáll, méh akkor is erősen szelektalok mindent, ami eszembe jutott. Mert vagy kedvem nincs hozzá, vagy csak inkább ledőlnék az ágyra egy kicsit.
Most meg mee ideje lesz ezt megtenni, mert naná, hogy megint fél 12 lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése