Ma volt Roli ballagása hivatalosan. Az iskolában, vendégek, családtagok nélkül. Végül a veszélyhelyzet megszüntetése kapcsán tegnap délután bejelentették, hogy mindenkihez mehet egy szülő.
Roli hetekkel ezelőtt eldöntötte, hogy nem akar ezen részt venni, és el is fogadtuk ezt a döntését. Jó oka van rá, hibáztatni sem tudom érte. Azért természetesen megkérdeztem tőle többször is, hogy biztosan nem fogja e megbánni, de megingathatatlan volt.
Ha nem a harmadik gyerekünk lenne, lehet, hogy nem tudtam volna elfogadni a döntését, és nem tudtam volna ezt az egész mindenséget úgy kezelni, ahogy megtörtént.
De ebből is sok mindent tanultunk. Sokat tanultam Roliról is, sok mindent értettem meg vele kapcsolatban ezeken keresztül. Sosem lesz könnyű eset, sosem lesz olyan, aki kérdés, kétség nélkül elfogad bármit. De ez nem baj, mert pont ez az ő egyik erőssége, hogy már-már idegesítő alapossággal és részletességgel jár utána mindennek, ami érdekes számára. Nagyon fárasztó követni a gondolatvilágát, néha baromi idegesítő is emiatt.
Az még tegnapi történt, hogy végül tényleg úgy lett, hogy szombaton meccsre megyünk. Amikor bejelentették, hogy lehet, azonnal mindenki jegyvadászatba kezdett, az oldal persze nem bírta a terhelést. Már bőszen vigasztaltam magam amiatt, hogy ebböl az élményből kimaradok, amikor Patrik küldött egy képet a jegyekről. Ha nem épp az iroda kellős közepén ültem volna az asztalomnál, biztos, hogy felugrottam volna örömömben. Patrik nem tud velünk jönni, mert már leszervezte a hétvégi programját (az egy külön mese lenne, hogy időközben megjelent az életünkben egy kedves kis Zsófi nevű lány), és mégis minden követ megmozgatott, mert tudta, hogy nekem nagyon fontos. Úgyhogy holnap meccsnap...
Az megint mai történet, hogy négynapos hétvégét kezdtünk a Balatonon. Innen megyünk a meccsre, és ide jövünk haza majd.
Minden úgy jó, ahogy van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése