Mit mondhatnék? Felejthetetlen pillanataink voltak minden meccsen. Örültünk, bosszankodtunk, szurkoltunk minden lehetséges pillanatban. Fáztunk, áztunk, ha a helyzet úgy hozta.
Nem hiszem, hogy volt egyetlen fradista is ebben az országban, aki ne bízott volna abban, hogy meglesz a harmincegyedik bajnoki cím, és ez a közös hit is kellett ahhoz, hogy a ma este már az önfeledt szórakozásé legyen.
Felnőtt férfiakat láttam ma sírva fakadni, amikor lefújták a meccset, és ez mindent elárul arról, hogy mit is jelent fradistának lenni.
Most egy kis szünet következik, aztán nemsokára következik a Bl. Ahol reményeink szerint sikerül egy kicsit tovább jutni, mint tavaly. És remélem, hogy a vírus helyzet nem szól bele újra, és a BL meccseken kis segíthetjük szurkolóként a csapatunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése