Végül annyival jobban lettem, hogy el tudtam menni dolgozni. Mondjuk azzal már reggel tisztában voltam, hogy fél hatig semmiképpen nem bírom ki. Minden mást tök jól el tudnék viselni, de ez a derékfájás ez kicsinál. Mindig is nehezen viseltem azt a fájdalmat, ami ott van, főleg az első vesegörcsöm után. Van is egy kb gyerektenyérnyi rész a jobb oldalon, ahová senki emberfia nem érhet hozzá, mert nem bírom elviselni. Ez nem tudom honnan ered, lehet, hogy még valami előző életemből hoztam magammal.
A hét további részében korábban megyek a szokásosnál, és korábban is jövök. Erre mondjuk nem a mindenféle bajom miatt van szükség, hanem azért, mert a munkán kívül is van élet. Holnap délután Erikkel megyünk kontrollra az ortopédiára, szerdán szépség délutánt tartok, mert előbb a körmöshöz megyek, utána fodrászhoz. Csütörtökön a Groupama Arénába megyünk a Szakmai napra. Pénteken pedig nem dolgozom, mert az most megint úgy lesz jó nekem.
Az mondjuk nem is baj, hogy ennyi minden van, mert a munka most nem a legjobb. Kicsit uncsi, kicsit sok a bizonytalanság, kicsit sok a furcsaság is. De lesz ez jobb, biztos, csak ki kell várni. (És majd ősszel valaki emlékeztessen rá, hogy januárban uncsi volt a munka...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése