Elkiabáltam ezt az unatkozás dolgot. Szokás szerint úgy történt, hogy ahogy leírtam, már másnap elkezdte felütni a fejét a káosz. Mindig úgy van, hogy mindenki egyszerre szeretné mindent, és mindenkinek a maga dolga a legfontosabb. A kapacitás meg véges, így nekem jut az a cseppet sem hálás feladat, hogy időről időre lehűtsem a kedélyeket, és akár egy-egy elutasító választ után harcba küldeni egymás ellen az érintetteket.
Csak azért nem lelkesedtem annyira, amikor kiderült, hogy vége az unalomnak, mert közben egész héten abszolút a komforzónámon kívül múködtem. A derekam (vesém?) ma déltől sokkal jobb, mint eddig, cserében olyan hányingerem volt egész nap, hogy néha már félelmetes volt.
Szerencsére holnap megint nem dolgozom, de van egy csomó tennivaló itthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése