Nem pezsgővel ünnepeltem azt, hogy mindenféle fájdalom és nehezített körülmény ellenére végig tudtam csinálni a hetet, hanem egy kiadós délutáni alvással. Pedig na nem éreztem azt, hogy alig várom, hogy hazaérjünk, és lefeküdjek, de aztán amikor ágyközelbe kerültem nem sok kellett hozzá, hogy elaludjak...hogy aztán hat órakor ébredjek csak fel. Akkor persze hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, milyen nap van, milyen napszak..Jól esett, az biztos.
Mint ahogy az is nagyon jól esett, hogy ma kellemes, tavaszias hőmérséklet volt. De jó lenne, ha így is maradna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése