15

Tizenöt évvel ezelőtt is ilyen nagyon hideg volt, mint ma, csak akkor nem volt köd, hanem egész nap szépen sütött a nap. Szombat volt, és én egész nap mostam, felmostam, mindenfélét csináltam. Balázs főzött aznap, brassóit ettünk. Azért emlékszem mindenre ilyen nagyon, mert aztán a tevékeny nap végén a legkisebb fiúnk úgy döntött, hogy ő megnézné, hogy ki volt az, aki ezt a finom brassóit főzte, és ki ez a nő, aki képes egész nap tenni-venni.
A családi legendárium része már azóta, hogy ő volt az a gyerekünk, aki annyira kíváncsi volt mindenre, hogy az apja gyakorlatilag lekéste a születését, és még a kórháztól tíz percre volt, amikor már telefonon keresztül hallhatta, ahogy ez a legkisebb fiú sírdogál.
Tizenöt éve van velünk, azóta sem volt egyetlen unalmas pillanatunk sem mellette. Amilyen nyugodt baba volt, olyan izgága, örökmozgó, folyton beszélő gyerek lett belőle.
Ő az a gyerekünk, akinek a legtöbbször volt gipsze. Ő az a gyerekünk, akinek a legjobb szeme van a fotózáshoz. Ő a legnagyobb Star Wars rajongó a családban.
Mindig a legkisebb marad, a kiskirályfi...de már nem kisgyerek. 15 éves kamasz, mindent magában hordozva, amivel ez jár.
De mi persze továbbra is nagyon szeretjük őt.