Ezt el sem meséltem

Szerintem azt el sem meséltem, hogy időközben az egyetemista fiamból dolgozó egyetemista fiam lett. Még decemberben történt, hogy egyik délután mondta, hogy képzeljük el, felhívták őt a R..T B...er-töl, hogy lenne e kedve náluk dolgozni. Az egyik diákszövetkezeten keresztül tettek szert az adataira, és az alapján, amit láttak, ők szívesen dolgoznának vele. Találkoztak, meghallgatták egymást, Patrik korrektül elmondta, hogy az egyetem az első, mert komoly céljai vannak, és ezt elfogadták. Körülbelül egy hét múlva már a szerződést is aláírták, és egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy a mi gyerekünk céges laptoppal jött haza, angol nyelven bonyolítja a céges levelezést, és még az Excel is angol az ő laptopján. (El is képzeltem itt, hogy én ott halnék szörnyet, ha egyszer csak a hahiba függvényt angolul kéne valahova beillesztenem...mikor még magyarul sem mindig megy)
Azóta úgy van ez, hogy úgy jár dolgozni, mintha mindig ezt csinálta volna. Kaptam már tőle egy levelet is a céges email címéről, és meg is mosolyogtam az aláírását: logisztikai asszisztens. Egyébként a munkáinkból adódóan még kapcsolatba is kerülhetnénk egymással, mert a mi cégünkhöz szállít az övéké, de erre igen kicsi az esély.
Elképesztő egyébként, hogy ennyire felnőtt fiam van már.