Azt nem tudom, hogy lesz e még nálam valamikor is olyan, hogy teljesen elégedett leszek, de mostanában ez a legkevésbé sem jellemző rám. A legrosszabb, hogy nem is tudom pontosan mivel nem vagyok megelégedve, vagy hogy mitől van bennem egy csomó hiányérzet. De épp az előbb olvastam, hogy hétfőn jön az újabb világvége...izé...vérhold, szuperhold, farkashold, meg minden, mi szem-szájnak ingere, úgyhogy az is lehet, hogy valahonnan a lelkem legmélyéről készül belőlem előtörni a vérfarkas (bár vámpírnak előbb felvennének ezzel a sápadt, vérszegény kinézetemmel, meg az örökös fázásommal), és ez okozza ezt az érdekes nyugtalanságot.
Az mindenesetre most a hét jó híre, hogy már csütörtök van, és már azt is tudom, hogy holnap hamarabb le fogok lépni, hogy legalább egy kicsit nyújtsak a hétvégén.
Én úgy tapasztalom, hogy a szürke napok egymásutánisága (nem csak időjárásilag, hanem úgy más téren is), a napi robot, a folyamatos teljesítés eléggé rá tudja nyomni a bélyegét az ember lelkére. Teszed a dolgod, ha túl vagy valamin, pipa, de már ott sorakozik a többi is... és mire észreveszed, már nyomott vagy egy ideje. Legalábbis én így szoktam járni. Néha nincs is semmi különös probléma, csak ezek hatnak rád. Ilyenkor vagy kisüt a nap (szó szerint is) vagy történik valami extra jó velem, és már jobb is kicsit.
VálaszTörlésÉs ma már péntek és én is hamarabb lelépek :D És a hétfőt nem tudom milyen lesz, de keddre már havazást mondanak, jaj :( :( Nem várom már, mert olyan jó hogy végre elolvadt minden és olyan jó volt tegnap az a plusz 13 fok, amit mutatott itt a hőmérő és érezni lehetett a bőrünkön. És nem akarok megint mocskot és sarat és olvasó szutykot most már, csak a zöldet akarom látni most már. És ha még vérfarkasos dolog is lesz előtte, na az...arra már nem is mondok inkább semmit :D
VálaszTörlés