Ez a hétfő nem tartozott azok közé, amit mindenáron utálni kellett volna. Már az önmagában sokat javított rajta, hogy együtt mentünk dolgozni. Emiatt aztán annyira nem is zavart az a tény sem, hogy mindössze kettő órát aludtam, és erről szépen árulkodtak a szemem alatti karikák is. De mindegy volt, mondom.
Még emelt ezen a hangulaton, hogy a korán kelésért cserébe láthattuk a holdfogyatkozás több fázisát is. Különleges élmény volt látni még itthon teljes fényében, majd aztán útközben már azt, ahogy fogyatkozik, amikor beértünk dolgozni, már a fele "hiányzott". Aztán egy órával később azt is láttuk, hogy teljesen "elfogyott". Furcsa és különleges sötétség lett, páratlan szépségű volt, ahogy csak egy érdekes kicsit vörös kontúrú, szinte fekete kör látszott az égen.
Szerintem ez is egy olyan élmény volt, amit majd az unokáinknak is el fogunk mesélni.
A munkanap is eltelt, mindenféle már-már már-már megszokott hülyeséggel, és a szokásos rutinfeladatokkal.
Itthon minden gyerekünk várt bennünket, ami mindig olyan jó érzés. Pont tíz percig tart is ez, mert addigra hárman háromfélét mondanak, egymást cseszegetik, és ilyenkor visszasírom azokat a boldog, gondtalan kisgyerekes éveket...😊
Holnap kezdődik minden elölről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése