Az év első napja nagyjából ugyanúgy telt nálunk, ahogy szokott is. Az ebédet Balázs főzte, sütötte, én leginkább csak konyhalányként segédkeztem. Teljesen hagyományos menüsort ettünk, lencseleves volt (és mindenki megette az utolsó kanálig, ahogy azt kell), bőrös malacsült, párolt lila káposzta és krumplipüré. Minden nagyon finomra sikerült, mindenki csak pihegni tudott ebéd után, nem is vacsorázott senki. :D
De ezen kívül nem csináltunk semmit, még pihentünk a holnapi munkakezdés előtt (erre igyekeztünk nagyon keveset gondolni), tévéztünk. Úgyhogy ha a mai nap lesz a mérvadó arra vonatkozóan, hogy milyen év vár ránk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy jókat fogunk enni, sokat leszünk együtt, ami jó hangulatban fog telni, és sok időt szánunk majd a pihenésre is. Ez elég jól hangzik, simán el is fogadom, ha ezen múlik.
Egyébként is mindkettőnknek nagy feladat az idén átbillenteni a mérleget a munka-magánélet terén sokkal inkább a magánélet felé. Nem azért, mert nem szeretjük a munkánkat, hanem azért, mert magunkat is kell szeretnünk legalább annyira, mint azt, amiért fizetést kapunk. De majd meglátjuk, hogy alakul. Nem kell kőbe vésni semmit, mert van egy csomó dolog, ami nem rajtunk múlik, de azért ami tőlünk telik, azt jó lenne megtenni. :)
Az nagyon nem esik most jól egyikünknek sem, hogy menni kell dolgozni, nagyon jó volt itthon lenni, és nagyjából kizárni a világot is. Kellett nagyon ez az idő, de Balázsnak még bőven jót tett volna, ha tovább tart. De ne legyünk telhetetlenek, voltak egy csomóan, akik dolgoztak megállás nélkül..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése