2018. márc. 26.

Jó kezdet

Ma úgy jártam, mint a Legényanyában Béláim.. egy kicsit túltoltam én is.. :D Pedig úgy indult a nap, hogy három fájdalomcsillapítót kellett bevennem, mert olyan fejfájással keltem, hogy annak aztán a fele sem volt tréfa. Ennek megfelelően a délelőttöm még messze nem volt tevékenynek mondható, igen szorgalmasan próbáltam véget vetni a migrénnek. Van egy kósza gyanúm egyébként ezzel kapcsolatban, hogy talán ilyenkor alacsony a vércukrom, mert őrült éhség és szomjúság is rám tört, és aztán igazából akkor múlt el a fejfájásom, amikor ettem. Szóval gyanús ez, és egyébként is akárhányszor vérvételen járok, mindig csak épp az alsó értéken van a vércukrom. Nem is tudom, kell e, vagy akarok e ezzel foglalkozni, vagy majd előbb figyelem én ezt egy ideig. :)
De aztán elmúlt a fejfájás, és gondoltam, na, akkor most elő a zsákokkal, kinyitom a szekrényeket, és végre nekiállok a szortírozásnak. Mert vannak elrakva olyan ruhák (még mindig), amiket senki nem hord már, mert vagy kinőtték, vagy épp már nem "menő", és Rolinak is elraktam egy csomó olyat még akkor, amikor beköltöztünk, amiről akkor azt gondoltam, hogy majd még neki jó lesz, mára meg már egészen biztos lehetek benne, hogy ha a mérete lesz, akkor sem fogja felvenni. Mindenkinek igen határozott ízlése lett e téren, és azt sem bánják, ha csak pár darab ruhájuk van, de nem vesznek fel mást, mint ami nekik tetszik. Még decemberben leegyeztettem, hogy van, ahol szívesen fogadják, és találnak neki helyet olyanoknál, akik még hasznát tudják venni ezeknek, és örülnek is neki. Nyilván nem rongyos ruhákról beszélünk, mert azokat rögtön ki is dobom. Patrik szobájában viszonylag hamar végeztem, így vérszemet kaptam, és mentem is tovább Rolihoz. Ahol aztán elkapott a gépszíj.. és nem csak a ruháit néztem át, hanem végül előástam a szobáját is abból az érdekes káoszból, amit ő teremtett maga köré. Az ő szemszögéből nem volt kupleráj, mert tematikusan csoportosította a mindenfélét. Volt egy sarokban toboz, bot darabok, egy másik sarokban mindenféle papírnyesedék ilyen-olyan halmokban, meg még ezer más. A tankönyvei, füzetei szépen beterítették az íróasztalát, köztük egy-egy kijavított dolgozattal, emléklappal, misenaplóval.. :)
Nem voltam könyörtelen nagyon, mert csak szépen letörölgettem, és elpakoltam. Igaz, a toboznak és a bot daraboknak is menniük kellett a papírfecnikkel együtt. De a papírból összeragasztgatott puskát elraktam egy fiókba. :)
Közben el kellett mennünk tornacipőt is venni neki, mert az, amit év elején kapott, szó szerint leszakadt a lábáról, meg palacsintáztunk (Balázs sütötte), majd aztán vacsorára melegszendvicset is csináltam, így aztán fél kilencre végeztem. Nála már csak az ágyneműt és a függönyöket kell kimosni, és olyan lesz minden, mint újkorában. :)
Ennek az egésznek csak egy hátulütője van. Most majd azt fogom hinni, hogy akár minden nap megy ez nekem. Ha meg nem így lesz, akkor meg kicsit csalódott leszek. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése