Ember tervez

Jól indult ez a mai nap, mert főznöm ma sem kellett. Tegnap Balázs két napra főzött. :) A derekam is kezd némi javulást mutatni, így gondoltam egy merészet, és lehúztam az összes ágyneműt, hogy akkor még azokat ma kimosom, megszárítom. Kitakarítottam a cipős szekrényt is. Aztán ebéd után nekiálltam sütni. A fiúk elmentek focizni, csak Roli maradt itthon. Én begyúrtam a linzer tésztát egy kiló lisztből, majd amíg azt betettem a hűtőbe, kikevertem a túrós-mazsolás kuglófot. Még eljátszottam a gondolattal, hogy lehet, hogy egy füst alatt kikeverhetném a méteres kalács tésztáját is, és meg is sülhetne az is, mire kiszaggatnám a linzereket. Pont itt tartottam gondolatban, amikor csörgött a telefonom, Balázs hívott, de Erik szólt bele.
"Szia anya, kb. tíz perc múlva otthon leszünk, de addig is kéne valahonnan szerezned alkarmankót, mert a Patriknak kiment a bokája."
Először azt hittem, csak szivatnak. De aztán, amikor már azt ecsetelte, hogy tényleg így van, és nem viccel, és Patrik kétszer is majdnem elájult a fájdalomtól, meg közben a háttérből hallottam Patrik hangját is, hogy "tényleg így van, anya", akkor már elhittem. Letettem a telefont, kb. fél percig gondolkodtam ezen a mankó-kérdésen, és már hívtam is a sógoromat, neki volt elérhetősége ahhoz, akinek gondoltam, hogy lehet. Még nem voltak itthon, amikor már vissza is szólt telefonon, hogy van mankó, este hozza.
Aztán hazaértek, láttam mindenkin az ijedtség nyomait, Patrik falfehér arcát, és gondoltam, hogy na, basszus, ebből mi lesz.. Ketten Erikkel támogatták fel, mert rálépni nem tudott arra a lábára. Felértek, a székre leülve levette a cipőjét, meg a zokniját.. megláttuk a lábát, és már tudtuk is, hogy menni kell a baleseti sebészetre.
A kuglóf a sütőben, az ágynemű a szárítóban, meg a mosógépben, a linzertészta a hűtőben.. még anyámnak gyorsan elmondtam, hogy a kuglófnak még kb. fél óra kell, de nyugodtan szúrja meg, nem fog összeesni, vagy ilyesmi, és már indultunk is.
Még öt perce sem voltunk úton, amikor az autópálya feljárónál majdnem nekünk jöttek.. ha Balázsnak nincs ilyen lélekjelenléte, és előrelátása, akkor valószínűleg mentővel mentünk volna tovább.
A balesetin voltak jó páran, de egy rossz szavunk nem lehet, mert mindenki nagyon rendes volt, csupa fiatal orvos, nővér, gipszelő. :) Nem is vártunk túl sokat, gördülékenyen ment minden. A bal bokája törött el, szerencsére nem mozdult el (milyen jó, hogy nem állt rá), így a műtétet megúszta.

Egy ilyen fekvőgipszet kapott, egy hét múlva kell visszamenni, akkor talán már kaphat járógipszet. Megkaptuk a receptet is az injekciókhoz, amit a hasába kell adnia egy hónapig. Egy hős, mert beadta magának (én nem tudom, be mertem volna e adni neki, ha ő nem). De azt már kikötötte, hogy ha megkapja a járógipszet, ő biztos, hogy fog menni ide-oda. :D
Ballagni is gipszben fog, és érettségizni is. Egyedi lesz. :)
A linzertészta meg még mindig a hűtőben... :)