Időközben

Ma kiderült számomra, hogy pár nap múlva egy éve lesz már annak, hogy anyukámék leköltöztek. Néha már-már el is feledkezem róla, hogy milyen volt nekünk ott lakni, ami persze csak olyan, hogy a felszín alatt van meg bennem minden emlék. De az azért örökre megmaradt. :)
Aztán az is kiderült ma nekem, hogy már hat év is eltelt azóta, mióta utoljára kellett úgy istenigazából megijednünk, és ez jó. Ha így nézzük az idő múlását, akkor az idő a barátom, mert egyre inkább elhihetem, hogy ez most már mindig így is marad. :) Bár, bevallom, egyre inkább azt gondolom, hogy soha nem is az volt, aminek hittük, és soha, senki nem is jött rá az igazi okokra. Nem baj. A lelkem egy kis része mindig ott marad, abban az árnyékvilágban, és végtelenül hálás vagyok érte, hogy csak az a kis rész maradt ott. Az meg épp jó is, hogy néha emlékeztet. :)

Eriknek bakteriális torokgyulladása van, antibiotikumot is kapott. Nincs is jól, a nap nagy részében feküdt, és még enni sem nagyon evett, mert fáj a torka. Remélem hamar túl lesz rajta, vasárnap még meccse is lenne, amin szeretne ott lenni.