Néha úgy lenne kedvem kivonni magam a forgalomból egy időre. Nem tudom mennyi lenne az az idő, amikor úgy érezném, hogy na, most már unalmas így lenni, úgyhogy jöhet a nyüzsgés, meg a pezsgés, meg a szürke hétköznapok is.
Ma ugyan nem csináltunk semmit, a szokásos napi dolgokon kívül (főzés, mosás), én mégis olyan voltam, mint akit agyonvertek. Biztos köszönhető ez annak is, hogy az éjjel már megint volt az a lábrázós móka, ami miatt aztán nem sikerült egy pihentetőt aludni sem, meg hogy a torkom vagy mim sem az igazi még. Meg annak is köszönhető nyilván, hogy egy csomó mindenen rágódok mostanában, ahelyett, hogy hagynám a francba a dolgokat maguktól működni, és aztán majd úgyis vagy megoldódik, vagy csak túl leszek ezeken is. Nem tudom, hogy miért nem tudom elengedni mostanában ezeket, még a legapróbb marhaságon is képes vagyok napokig filozofálgatni, és persze, mindig azt hozom ki belőle, hogy én vagyok a hülye, és én csinálok mindent rosszul.
Na, szóval ilyenek mellett csoda lenne, ha amúgy meg kicsattannék az energiától és a jókedvtől, de most, hogy ma már május van, még arra is van remény, hogy ez a napsütéses órák számának drasztikus növekedésével meg fog változni.
Holnap meg megnézetem ezt a fájó izét, hátha végre az is megtudom, hogy mi is ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése