Anyák napja

Tizennyolc éve vagyok már anya, és ez alatt a tizennyolc év alatt sokkal több mindent tanultam, mint az előtte lévő huszonegyben, amiből pedig bőven töltöttem időt az iskolapadban. Mégis, azt hiszem, hogy mindent a gyerekeimtől tanultam. Fontos, kevésbé fontos, és olykor teljesen banális dolgokat is.
Azóta tudom, mióta ők vannak, hogy mit jelent valakit úgy szeretni, hogy nincs benned soha, semmi kétség ezt az érzést illetően. Meg sem fordul más a fejedben, csak az a tiszta, mindent felülíró, őszinte szeretet. Azt is azóta tudom, mióta ők vannak, hogy mit jelent aggódni, hogy mit jelent az, hogy felelősséggel tartozunk valakiért. Tőlük tanultam meg elismeréssel adózni a tudás előtt, tőlük tanultam meg igazán elfogadni, és tőlük tanultam türelmesnek lenni is.
De azóta tudom, mióta ők vannak, hogy a legrémesebb ízű kanalas gyógyszert is be lehet adni, ha valaki alkalmas rá, és kizárt, hogy valaha is beadod a szájába, ha eleve sosem fog semmilyen gyógyszert beszedni. Azt is tőlük tanultam, hogy egy pillantásból lehet tudni, hogy épp át akar verni, vagy valóban beteg lesz. Azt is, hogy minden hányást képes az ember feltakarítani. Azt is, hogy a mosószappannal a fűfoltokat is ki lehet szedni a ruhákból. Meg azt is, hogy van az a zokni, amit már mosás előtt érdemes inkább kidobni. De azt is tőlük tudom, hogy van hernyótalpas, stoplis, és éles stoplis cipő is.
Azóta tudom, mióta ők vannak, hogy léteznek olyanok, akik "csicskák", meg "gyászok", és vannak "raj" emberek is. Tudom, hogy én már öregnek számítok, de azért még menő vagyok, mert blogot is írok, meg hashtageket is használok, és úgy egyáltalán képben szoktam lenni. Ismertem meg kimondhatatlan nevű énekeseket, és dj-ket már, engedtem el mély sóhajjal egy szó nélkül egész éjszakára, néztem félre, amikor pálinkát ittak, vagy épp a második sört bontották.
Azt is tőlük tudom, hogy érdemes benézni az ágy alá is szennyesruha ügyben, meg a szekrényben is néha körül kell nézni, mert érdekes dolgok kerülhetnek elő onnan is. Tőlük tudom, hogy mit jelent "bekutyulni", és hogy vannak, akik angolul gondolkodnak (nálunk rögtön ketten is). Tőlük tudom hogy a fiúknak is fontos, hogy néz ki a hajuk, meg mi van rajtuk (egy bizonyos kor után), viszont egy kicsit sem szeretnek borotválkozni (ez már rögtön a kezdetektől így van).
Tőlük tudom, hogy nincs olyan, hogy valaki nem éhes, mert valamit mindig képes enni.
Tőlük tudom, hogy mit jelent büszkének lenni, és mit jelent az, hogy valaki anya. És azt is tudom már, hogy mindegy hány éves, minden probléma megoldása úgy kezdődik, hogy "Anya...", csak néha már telefonon keresztül, vagy messengeren, esetleg viberen.

A legjobb tanítók, mindenben. :)