Amikor hónapokkal ezelőtt bevéstük a naptárba ezt a három nap szabadságot, akkor még úgy terveztük, hogy együtt jövünk. Aztán a múlt héten közbeszóltak, és úgy alakult, hogy Balázsnak a háromból csak egy nap maradhatott. Ezen én rendesen kiakadtam, és ki is tomboltam magam (mondhatjuk,hogy szinte nem is voltam önmagam akkor, amikor szinte tüzet okádva kértem ki magamnak), de mire tegnap este hazajöttünk, már elfogadtam, és meg sem említettem (vagy csak egyszer talán?)
Szóval.. emiatt is, meg amiatt is, hogy az utóbbi időben igen ramatyul érzem magam testileg-lelkileg újraterveztem magamban ezt a három napot. Úgy döntöttem, hogy ugyan ráférne a szekrényekre is egy alapos átpakolás, meg a spájz is várat magára még mindig, meg még kismillió apróság is lenne, amire éppen most időt szakíthatnék, mégis csak akkor fogok ezzel foglalkozni, ha épp meg akar ölni az unalom, vagy ellenállhatatlan kényszert érzek erre.
Ma még nem történt ilyen. Pedig semmi extrát nem csináltam, csak főztem. Igaz, olyat, amire rá kellett szánni az időt, meg előtte vásárolni is kellett, de ez bőven elég is volt. Közben zenét hallgattam, és délben örültem annak, hogy nem kell dolgozni indulni. :)
Az újratervezést azért ma este is megejthettem, mert közben Erik úgy tűnik, belefáradt a tanév megpróbáltatásaiba, és estére belázasodott. Mondta ő már délután, hogy nincs jól, de nem hittem neki.. a lázmérőnek azért kénytelen voltam. :)
pihenj:) - remélem Erik hamar jobban lesz, nálunk is kivan már az összes gyerek, fáradtak, de én is...
VálaszTörlés