Egy élmény volt...

Tegnap este anyám nem minden hátsó szándék nélkül megkérdezte, hogy akkor hogy is dolgozunk ma? Miután megtudta, hogy gyakorlatilag egyikünk sem dolgozik sehogy, az után felajánlotta, hogy akkor ő kifizetné a belépő árának a felét, vigyük el a fiúkat ide. Nem kellett túl sok győzködés, elfogadtuk az ajánlatot, mert amit adnak, azt fogadd el  már jó sokszor nézegettük a honlapjukat, de mindig megállapítottuk, hogy sajnos most sem fér bele anyagilag.
Úgy gondoltam, tulajdonképpen a fogamnak is mindegy, hogy itt fáj, vagy ott, legalább a többiek hadd érezzék jól magukat.
Így aztán ma reggel útnak indultunk. Még kardigánban, mert igazából semmi standidő nem volt, de mivel itt fedett hely is van, hát nem aggódtunk. Lepakoltunk (kint), és kezdetét vette a végtelen csúszdázások és élménymedencézések sora. Már ami a család férfi ivarú egyedeit illeti. Mert hogy én... az érkezés után fél órával lecsúsztam az egyik benti csúszdán. Körülbelül gyerekként csúsztam ilyesmin utoljára, és hát mit mondjak.. most is már mire felértünk, egy kicsit paráztam, de Erik noszogatott, hogy "Anya, muszáj csúsznod, tök jó lesz", hát erre meg nem mond az ember nemet. Meg amúgy is lazulni akartam. Arra nem számítottam, hogy kicsit bepánikolok csúszás közben, és aztán egy olyan adrenalinlökettel érkezem le, amitől  fél órán keresztül fogcsattogtatósan vacogtam. Ezek után többet nem mertem... pedig kutyaharapást is szőrével...
De ez a fiúk élményeiből semmit nem vett el, gyakorlatilag hét órán keresztül úsztak, csúsztak, raftingoltak fáradhatatlanul, csak az evések idejére ültek le. Jó dolgunk van már velük, mert vannak akkorák, hogy hármasban, vagy akár kettesben is el merjük engedni őket, nem kell örökké mellettük állni. Ráadásul roppant szabálytisztelők is, úgyhogy még arra is volt mód, hogy egy-egy fél órát kettesben ücsörögve töltsünk, és úgy beszélgessünk, hogy senki nem kért inni, nem volt halaszthatatlanul fontos mondandója. De azért azt elárulom, hogy Patrik és Roland már fél nyolckor aludt ma este, Erik bírta a legtovább, ő kilenckor dőlt ki.
Na és hogy teljes legyen a saját lúzerségem története... ebben a szeles-napos időben az ücsörgésben sikerült úgy leégnem, hogy majd' bepisilek, úgy fájnak a combjaim.
De ez azért jó, mert ha ezt érzem, akkor a fogam kevésbé fáj.

Ha minden jól megy, akkor szombaton ismétlés következik. És akkor fényképezőgépet is viszek, ha addig élek is... :D