Felébredt az oroszlán

Naigen.. ha huzigálom a bajszát, akkor nem kell ezen meglepődni, igaz? Bár, nem is olyan régen írtam az utolsó dokinál tett látogatásomról, és abban a bejegyzésben megemlítettem, hogy "ha nem így lesz, majd megfelelő helyeken reklamálok".
Nos, nem így lett, ámbár fogalmam sincs arról, hogy hol kéne reklamálnom, vagy egyáltalán kihez is kéne most fordulnom a további tennivalók tekintetében.
De most előreszaladtam, a végkövetkeztetésekig. Leírom azt is, mi történt. Tegnap nem voltam rá képes. Több okból sem. És ma is halogatom már egy ideje. Pedig le akarom írni, hátha az írás felszabadító ereje hat majd ezúttal is, és kevésbé fogom magam összezavarodottnak érezni. A múlt hét kissé zsúfolt volt tennivalók és egyéb tekintetben is. Bár nem volt kirívó, mert sok ilyen volt már, és még sok ilyen várható is. Csütörtökön este nyolckor hazajöttem az ovis megbeszélésről, addigra fiúk a fürdőkádban, lebonyolítottak nélkülem szinte minden esti procedúrát, nekem csak annyi dolgom volt, hogy megágyazzak. Nem voltam ideges, csak egy kicsit fáradt. Meg nagyon fáztam. Ellátogattam a farmomra, arattam-vetettem, meg minden ami a napi rutinhoz tartozik, anyukám is beköszönt még este tízkor, mikor hazajött, pár percet beszélgettünk. Még odafeküdtem Roli mellé egy kicsit, mert olyan jó érzés volt, ahogy bújik, jó meleg is volt a takaró alatt. Ezekben eddig semmi rendkívüli nincsen, mondhatnám tök szokványos hétköznap este nálunk. Mikor már mindenki aludt, elmentem fürdeni. Jó meleg volt a víz, kiolvastam a könyvemet, és gondoltam, épp itt az ideje a lefekvésnek. Felálltam, hogy kiszállok, akkor már éreztem, hogy hajjajj, nagyon nem stimmel valami. Zúgott a fülem, és nagyon szédültem. Kiszálltam, leültem a kád szélére, folyattam a hideg vizet a mosdóból a kezemre, mostam az arcomat is vele, gondoltam, hátha elmúlik az ájulás-közeli érzés. Azt hiszem, kiabáltam is Balázsnak, de ebben már nem vagyok biztos. A következő emlékem, hogy azt álmodom, hogy nagyon fáj a nyakam. És felébredtem az álomból. Arra, hogy a fürdőszoba ajtajában fekszem. Felemeltem a fejem, és vér volt körülöttem, és fájt, nagyon fájt a szám. Csak felülni mertem, és kiabáltam, ahogy csak bírtam Balázsnak, aki felébredt, és nagyon ijedten jött a hangom után. Nem fogom elfelejteni az arcát, ahogy meglátott. Nem csak rémület volt, hanem őrületes féltés. Azt sem tudta hova kapjon. Először engem tisztogatott le, aztán felmosta a vért mindenhonnan. Itatott velem két korty vizet (a gyerekek fogmosópoharából, mert nem mert kimenni a konyhába pohárért). Végül, mikor már azt mondtam, biztosan fel tudok állni, segített felöltözni.
Őszintén mondom, ahogy megláttam magam a tükörben, nagyon megijedtem. Az a sápadtság, ami nem is igazi fehérség, hanem valami sokkal rémisztőbb, és a szám, ahogy vérzik.. jájjj. Közben küzdöttem azzal, hogy vissza tudjam tartani addig az ingert, amíg eljutok a wc-ig. Nem tudtam volna feldolgozni, ha nem sikerül, az tuti.
Balázs felhívta anyámat, hogy tudja, hajnalban, mikor ő elmegy dolgozni, szükség lesz rá, hogy őrködjön nálunk, nem hagy egyedül.
Óvatosan felmértem a károkat, amiket okoztam magamban, és végül lefeküdtünk, nagyon fáradt voltam, és nagyon fájt mindenem. Aludtam is rendesen, nem úgy azok, akiket halálra ijesztettem.
Reggel láttam csak igazán, hogy hány helyen zúztam össze magam. Az alsó ajkamat szétharaptam, két fogam komoly lenyomata van benne. A jobb szemhéjam, és a szemem sarka lila és fekete színben játszik. A jobb oldali járomcsontom bedagadt és belilult. Az állam alatt két helyen is lila. És a fogaim is fájnak.
Ennek ellenére,  bementem dolgozni. Enni ugyan nem tudtam, inni is csak szívószállal, de egészen jól bírtam úgy 11-ig, mikor már a puszta lét is csak szenvedés volt. Alig vártam a délután egy órát, hogy jöhessek haza. Éhes voltam, és fáradt. Nagyon fáradt.
Balázs jött értem (elkéredzkedett hamarabb, hogy haza tudjon vinni), aztán megcsinálta az ebédet, elmosogatott. Apró falatonként, közel fél óra alatt sikerült ennem. Ekkorra már nagyon fájt a fejem, úgyhogy lefeküdtem, mielőtt az oviba kellett mennem anyák napjára.
Az anyák napi műsor ismét nagyon szép volt, aranyosak voltak, nagyon szép ajándékot készítettek, én meg persze, hogy nagyon meghatódtam, ugyanakkor alig vártam, hogy vége legyen, mert nagyon fáradt voltam, és nagyon fáztam.
Próbáltam azért, leginkább a gyerekek miatt, nagyjából fenntartani a minden rendben állapotot, de azért önmagamhoz képest nagyon korán ágyba kerültem, és aludtam, mint a tök.
Ma délelőtt, cirka 12 óra alvás után úgy keltem, mint akin az úthenger átment. Még mindig fáj a szám, bár már kevésbé talán, még mindig fájnak a fogaim, most már a pislogást is megérzem, mára komolyan befeketedett a szemhéjam mellett.
Ami tény: ahogy a székesfehérvári orvos is mondta annak idején, olyan ez a betegség, mint az alvó oroszlán. Nem lehet belenyugodni, hogy alszik, mert bármikor meglephet. Most is ez történt? Van egy csomó dolog, ami most újra kérdésként merült fel bennem. Fogalmam sincs, hova és kihez forduljak? (bár sejtem, Erikának van tippje) Mit tegyek, hogy többé ne járjak így? Amellett, hogy hálás lehetek a sorsnak, amiért így jártam csak, hogy az arcomat összezúztam ugyan, de nem történt nagyobb baj. Mert ha nem pofára esek, mint a zsíros kenyér, hanem hanyatt, akkor a kád széle lehet, hogy nagyobb kárt okoz bennem. Ráadásul az eddigi ilyen nagyrohamok (a szájharapás, főleg amekkora erővel történhetett, kizárja a sima ájulás tényét) után jó érzés volt a lét. Kipihent voltam. Most pedig még ma is olyan vagyok, mint az a bizonyos mosott .....
Egyébként megpróbáltam péntek reggel az orvost elérni. A mobilját nem vette fel (nem is hívott vissza), a kórházban pedig azt mondták, hogy csak hétfőn lesz bent. Tehát az azonnali vizsgálat lehetősége itt el is úszott. Hétfőn meg már megint semmi nem lesz ugyanolyan.
Hálás vagyok ugyan az őrangyalomnak, amiért segített, hogy a lehető legkevesebb-bel ússzam meg, mégis félelemmel tölt el ez az egész. Pedig annál kevés rosszabb van. És folyton eszemben van Zsófi sms-e, amit még valamikor január végén küldött: "Semmi nem lesz, de ha fél tőle, bármi lehet."
Tanácstalan vagyok, összezavart, és csúnyaszájú.