Naná, hogy az elsőszülöttünk kapcsán éljük meg. Ma reggel, életünkben először külföldre ment nélkülünk. Hihetetlen fura érzés, hogy reggel 9-kor már egy másik országból küldött sms-t, még akkor is, ha igazából itt van a "szomszédban", hiszen "csak" Bécsbe mentek osztálykirándulni.
Sokszor tanultuk már meg (újra és újra) elengedni őket. Mindig másképp éljük meg, és mégis mindig ugyanúgy. Az aggodalom mindig ugyanaz, az én anyai szívem mindig attól félti, hogy mi lesz, ha valami történik vele, és én nem leszek mellette. Az apja inkább gyakorlatias dolgoktól félti, mi lesz, ha nem lesz elég pénze, mi lesz, ha elveszít valamit.. Mindketten ugyanúgy izgultunk reggel, sőt, Patrik sem kevésbé nálunk. Már rég nem sír utánunk, mint ahogy tette ezt akkor, mikor először hagytuk itthon (és végigbőgte amíg haza nem értünk), már rég vidáman búcsúzik, és bátran indul minden új kaland felé. Nagyfiú már, aki egészen jó probléma megoldó képességgel rendelkezik, aki nem fél segítséget kérni, ha a szükség úgy hozza, és nem is szégyelli a problémáit (legalábbis jó részét). Azért bevallom, még kevés olyan perc volt ma, hogy ne azon gondolkodtam volna, hogy vajon mit csinál?
És bár tudom, hogy nem várhatóak korán, azért most, fél hétkor már tűkön ülve várom az sms-t, hogy "átléptük a határt". És lám, milyen is a telepátia.. ebben a pillanatban zenélt a telefonom, és jött egy sms: "Visszaértünk Magyarországra!"
Szóval már nem sok idő.. :)
Jaj ez már olyan nagyfiús dolog... megértem hogy aggódsz. Én sem tennék, és nem is fogok másként tenni majd ha eljön a mi időnk.
VálaszTörlésÉn is inkább olyan "mi van ha történik valami" aggódós vagyok, pedig alapból nem vagyok olyan parázós. De ha Feri külföldön van, minden este beszélünk, amikor hazaért, és amikor jön haza mindig ébren várom. Közben pedig mindig az jut az eszembe, amikor Anyukám mindig ébren várt, amikor tinédzserként buliba mentem, és akkor nem értettem, hogy mit aggódik, mi történhetne.
De jó nekik,hogy már ennyi idősen is eljutnak ilyen helyekre:) megértem az aggódásod,tutti tükön fogok ülni hasonló helyzetekben én is:) azért mennyivel egyszerűbb így a modern kor vívmányaival,sms a mi időnkben??? a szüleink esti aggódhattak értünk;)
VálaszTörlés