Egyszer hatéves az ember...

Számol visszafelé már újév óta. Minden nappal közeledett. És ma bekövetkezett végre. Hatéves. :-)
Ő nagyon örül ennek, én kevésbé, de csak mert úgy szeretném, ha megállhatna az idő. Tegnap, mikor hazafelé jöttünk az oviból, rám nézett azzal az utánozhatatlan Roland-arckifejezéssel, sugárzó mosollyal, és azt mondta: "Már csak egyet alszunk, és jön a szülinapom. Ugye milyen izgalmas?" Bizony, hogy az. :)

A hat éves gyermekünk 22 kg, és 114 cm. Az a buksi, ami 33 cm volt, mikor megszületett, az mostanra 51 cm.
Az ovis iskolaérettségi vizsgálaton a harmadik legjobb eredményt érte el.
Számol. Nem is egyszerűen. Mostanra három számjegyet ad össze minden gond és bizonytalanság nélkül, húszas számkörben tökéletesen elboldogul. Összead, kivon, felsorol.
Olvas. Ez nemrég kezdődött csak, de rohamléptekkel halad. Nincs cimke a lakásban, amit ne olvasna fel hangosan, de a boltokban is órákat eltöltene, hogy mindent elolvashasson.
Minden nagybetűt le is tud írni. Ráadásul nagyon szépen.
Nagyon szépeket rajzol, nagyon szépeket épít legóból, nagyon szeret matricás albumokat ragasztgatni, ehhez hihetetlen türelme is van. 
Egyedül öltözik (ha akar), egyedül fürdik, törölközik, mos fogat, terít, tud már kést használni (bár nem szereti) is.
Válogatós. Ami nekünk nagy újdonság, mert mindkét bátyja mindenevő. Ő nem. Levest igen.. bármikor, bármennyit, csak répa legyen benne, de amúgy a főtt ételért nem megy két lépést. Talán a tarhonya az egyetlen, ami képes lázba hozni. Ha rábíznánk az étlapot minden nap lenne valamilyen leves, másodiknak pedig sült krumpli gumicukorral, isler, üres sajtos kifli, esetleg párizsis zsemle.
Amit nem tud: az orrfújása még messze van a tökéletestől, és nem tudjuk rávenni az önálló fenéktörlésre sem. Nem újdonság ugyan a dolog, volt már egy ilyenünk.. aki annyira undorodott, hogy inkább ott ücsörgött volna napestig.
Továbbra is a család szeretetgombóca. Mindenkihez van egy kedves szava bármikor, mindenkinek jut egy "nagyon szeretlek"-ölelés napjában többször. Az oviban vannak barátai, hozzájuk ragaszkodik, de szívesen játszik másokkal is. Óvónénikkel és dadusnénivel is nagyon jó és szeretetteljes kapcsolata van. 
Hihetetlenül sokat beszél. Mindig jár a szája, mindenhez van megjegyzése, hozzáfűznivalója. Le sem lehet lőni. Rendelkezik azzal a fajta memóriával, amivel Patrik. Mindent, mint a szivacs magába szív, és amikor szüksége van rá, képes használni az elraktározott információt.
Mehetne ősszel akár iskolába, de nem megy. (legalábbis igyekszünk meggyőzni majd a nevelési tanácsadót is erről)
Kiskirályfink hat éves ma. Ő a családunk azon tagja, aki egész nap egy örömfelhőn fog táncolni, mert ez az ő napja. Mi pedig szívesen táncolunk vele. Így szeretjük Őt, ahogy van. Gyönyörűnek, huncutnak, okosnak, rosszcsontnak, mindenbebelekotnyeleskedőnek.

Hanem egy nap,

egy szép napon

a csöpp Roland életének

nevezetes napja vagyon:

születésnap,

de még milyen!

Hatéves lett,

hatesztendős,

tehát ez a születésnap

biza nem volt akármilyen...

 Drága kicsi fiam!

A nap az égen is Neked ragyog,
Hisz ma van a születésnapod.
Rövid ez a pár sor, de benne van a lényeg,
Senki sem szeret úgy, mint mi szeretünk téged!