Diszplázia

A véletlenül készült röntgenfelvétel mutatta ki. Két hét sötétben tapogatózás után jutottunk el egy héttel ezelőtt az ortopédiára. Nem is tudom, mit vártam. Leginkább semmit. Vagy mégis.. valami olyasmit, hogy azt mondja, ó, csak egy kis gyógytornára van szükség, és kész. De nem ez következett. Őszintén szólva, komolyan sokkolt, és ledöbbentett, mikor az orvos nemhogy el nem bagatellizálta a problémát, de olyan őszinte aggodalommal töprengett, és mondta, amit mondott, hogy csak még több aggodalmat keltett bennem.
Patrik csípőjének mindkét oldala diszpláziás, ami valami olyasmi, mint a csípőficam, de nem teljes ficamot jelent. Viszont nincs jól beilleszkedve egyik vápába sem, valószínűleg ezért nem látványos, és ezért nem tűnt fel senkinek, mert mindkét oldal egyformán érintett. Rendkívül kötött is mindkét csípője, és persze, van egy minimális gerincferdülése is. Ültem ott félhülye állapotban, és csak annyit bírtam kinyögni, hogy akkor most mi lesz? Kérjek időpontot az Ortopédiai Klinikára , konkrétan Dr.X.Y-hoz kéne bekerülni, mert neki ez a szakterülete, és ő fogja megmondani, hogy lesz e szükség műtétre. Na, itt kikerekedtek a szemeim? Műtét? Miféle műtét? Elmagyarázta, bár jobb lett volna,  ha nem kérdezek rá.. merthogy csontfűrészelés, összeillesztés, szegecselésre nemigen voltam felkészülve. Kaptunk lúdtalp-betét receptet, ezzel is kímélendő a derekát, és csípőjét, beutalót a klinikára, mobilszámot, hogy hívjam mindenképpen, ha elakadnánk, és menjek vissza egyedül is a következő héten, mondana pár életmódi tanácsot, mert "ha az én fiam lenne, neki is elmondanám". Ez a mondat azóta is itt cseng a fülemben. És nem nyugtat meg. Még felhívta a figyelmemet arra, hogy tanítsam meg valahogy "lazítani" a gyereket, mert nem csak az izmai kötöttek, hanem fejben is nagyon feszes, túl fegyelmezett.
Nehezen raktam össze még magamban is az egészet. És még akkor ugye nekem kellett továbbadnom az aggódó apjának, lehetőleg úgy, hogy őt azért ne ejtsem annyira kétségbe vele, mint ahogy én éreztem magam. Az első sokk és át nem aludt éjszaka után úgy ébredtem, hogy akármi lesz is, végigcsináljuk, akármivel jár is ez, végig kell csinálni, ki kell bírni, és támogatni kell, mert nekünk most az a dolgunk, hogy minden esélyt megadjunk neki arra, hogy teljes értékű életet élhessen felnőttként, lemondások, és korlátok nélkül.
Aztán kértem időpontot. Kaptam is. Szeptember 23 12:00. Az a legkorábbi, előbb csak akkor tudunk menni, ha, idézve a diszpécsert "felhívja a doktor urat, és meggyőzi, hogy fogadja Önöket hamarabb." Telefon a dokinak, ha már megadta a mobilszámát erre az esetre. Ő is későnek gondolja, megpróbál segíteni, hívjam másnap, másnap még semmi jó híre nincs, így abban egyeztünk meg, hogy majd a következő hét elején beszélünk.
Közben persze gugliztam már annyit, hogy néha belefájdult a fejem. Találtam jó és kevésbé jó híreket a témában. A "jó" hír az, hogy amíg nem fejezi be a növekedést, addig nem fogják megműteni, viszont mindenképpen komoly gyógytornára, és esetlegesen fizikoterápiára lesz szükség. A rossz hír az, hogy az sem lesz mindegy, milyen szakmát választ, a legrosszabb pedig, hogy a statisztika szerint az esetek 85-90 %-ában csípőprotézis a vége. :(
Gyógytornásznak megmutattam, elcsodálkozott, hogy hogy nem tűnt fel még senkinek, hogy ennyire kötöttek a csípői (természetesen voltunk babakorában csípőszűrésen is), és hogy gerincferdülése is van. Mutatott gyakorlatokat, amiket csinálni kell, és ajánlotta, hogy vegyek zsályás krémet, ami segít lazítani az izmait, valamint, hogy jó meleg (amilyet kibír) vízben fürödjön jó sokáig esténként. Ennek csak az ekcéma az akadálya, aminek kicsit sem jó a hosszas vízben ázás, főleg nem melegvízben. De valamit valamiért, legfeljebb majd kicsit többször kell az elocomos krémet használnunk.
Itt tartunk most. Még ma, vagy holnap elmegyek az életmódi tanácsok miatt az orvoshoz. Természetesen próbáljuk intézni a korábbi időpontot, de addig is csinálja a tornagyakorlatokat, és igyekszünk úgy felfogni, hogy "de legalább kiderült".
Meglettünk volna nélküle, de még mindig mondhatom azt, hogy "sose legyen nagyobb baja". Megint bebizonyosodott viszont, hogy véletlenek nincsenek. Nyilván most volt itt az ideje, hogy szembenézzünk ezzel.
Megoldjuk. Akármi is lesz a megoldás.