Már annak gyanúsnak kellett volna lennie, hogy vasárnap este elsőszülött fiam 9-kor már aludt. Ez utoljára olyan féléves korában fordult elő, de ráfogtam arra, hogy hajnalban keltek a nagy ottalvós buli miatt, hát elfáradt. Köhögött rettenetesen, de miután ez már két hete így volt, ezen sem akadtam fent annyira. Alszik, hát alszik.
Hétfőn még minden látszólag normális volt. Elmentek reggel iskolába, óvodába, a lába miatt írtam tesiből felmentést. Délután mentünk értük, háromkor (akkor van vége a tanításnak), és Patrik úgy jött ki a suliból, hogy ő nagyon nem jól van. Nagyon fáradt, és szédül. Gondoltam, éhes. Hétfőnként általában valami tésztaféle van a suliban, az meg ugye nem hosszú időre lakatja jól őket. Annyira nem is foglalkoztam a dologgal, mert hát fáradt, meg nyavalyog, de ilyet szokott máskor is. Megnéztük a sebét, cseréltünk rajta ragtapaszt, evett, ivott, és mondtam, ha fáradt, hát akkor pihenjen, megteheti. Nem is vitázott (ennek is gyanúsnak kellett volna lennie). Vacsorát nem kért, mondván, ő nem bír enni. Még ekkor sem gyanakodtam, pedig feküdt szinte egész délután. Aztán este, miután nagy szerencsétlenkedések árán lefürdött, megfogtam a homlokát, és hoppá... meleg. Hát persze, hogy már 38 fokos láza volt. Na, király.. gondoltam, és közben azonnal végigsuhant az agyamon, hogy mi van, ha a sebe miatt? Merthogy az csúnya, és váladékozik, és egyáltalán. Mondjuk akkor már mindegy volt, mert este az ügyeletre azért nem megyünk ilyennel, lázcsillapító van, majd reggel elviszem az orvoshoz.
Reggel Erik komoly balhét rendezett, amiért már megint a Patrik beteg, és neki egyedül kell menni suliba, és különben is neki is fáj a hasa, vagy ha az nem, hát akkor a lába. :D Azért rábeszéltem, hogy ne csináljon már magából hülyét, nincsenek összenőve, lehet menni a Patrik nélkül is suliba.
Patrikkal ébredés, reggeli után elsétáltunk a gyerekorvoshoz, lázmentesen ébredt, még meg is gyanúsítottam, hogy "nyugodtan" elmehetett volna suliba. Mire beértünk (20 perc laza séta), már nagyon elfáradt, és rettenetesen köhögött. Szerencsére nem voltak sokan, így egy röpke negyedórás várakozás után be is mentünk. Doki megvizsgálta, légcsőgyulladás. Írt fel antibiotikumot (augmentin 650 mg, ami helyett aktil duo-t kaptunk a gyógyszertárban), köptetőt, c-vitamint, torokfertőtlenítőt, és arra a hétre igazolást. Ha már ott voltunk, megmutattuk a lábán a sebet is, amire közölte, hogy akkor most menjünk át még a sebészetre is, mert ez tényleg ronda, ki kell alaposabban tisztítani, meg azért jobb, ha megnézik. Így átmentünk. Ott nem volt akkora szerencsénk, mert nagyon sokan voltak. Gyerekem a várakozás első órájának a végére belázasodott, és ennek megfelelően rettenetesen érezte magát. Kértem egy lázmérőt, de nem tudtak adni. Így, miután anyukám épp a gyógyszertárból jött, adtam neki egy lázcsillapítót mérés nélkül, pedig nem szoktam nekik semmit adni 38,5 alatt, mondván, nem baj az, ha védekezik a szervezete, de afölött már mégis túlzás. Sebészorvos megnézte a sebet, kipezsegtették hidrogén-peroxiddal (szegény gyerekem, majd besz..t tőle), lefertőtlenítették, leragasztották, majd adott egy röntgenbeutalót, mondván, azért nézessük meg, mert nagyon nagy az ütés is, tenyérnyi bevérzés van a seb alatt. Röntgenen újabb egy órát várakoztunk, senkit nem érdekelt, hogy szóltam, hogy a gyerek lázas, és nincs jól. A gépeket nem lehet csak úgy ide-oda állítgatni, megfelelően ki kell használni. Hát jó. Elkészült a röntgen, újabb fél óra után a leletet is megkaptuk. "A csípőizület mk. oldalon azonos tágasságú. Mindkét vápa jelzetten dysplasiás. Csontsérülés nem látható." Azt láttam, hogy nem teljesen jó, de fogalmam sem volt, mit jelent a kifejezés. Visszavittük a leletet a sebészetre, ahol doki mondta, hogy ez nem annyira nagy baj, de azért ad egy beutalót az ortopédiára, mert nem is jó, hogy ez van a leleten, de majd az ortopédus megmondja, mi a teendő. (majd 18-án megyünk) Gugli barátom és Eszter barátnőm segítségével azért kisilabizáltuk, hogy a csípőficamot is ezzel a szóval szokták jelezni, de nem értem. Amikor kellett, voltunk csípőszűrésen, mindent rendben találtak, és annak ellenére sem kérték vissza, hogy nekem Pavlik-kengyelem volt. Emiatt azért aggódom kicsit, bár egy ismerősöm szerint gyógytornára kell majd járnia, meg esetleg valami csonterősítőt kell szednie, de majd meglátjuk.
A délelőtti orvosjárat úgy kikészítette, hogy még mikor hazaértünk is 39 volt a láza, annak ellenére, hogy akkor már több, mint másfél órája benne volt a lázcsillapító. Délutánra nemhogy lejjebb nem ment, hanem feljebb. Amikor a lázmérő 40,2-t mutatott.. akkor megijedtem. Mert igaz, hogy leszámolunk belőle 5 tizedet, de ez akkor is sok. Még sosem volt ilyen lázas egyik sem. Kapott még lázcsillapítót, és vártunk. Közben rettegtem, hogy nem megy lejjebb, mert gyógyszert már nemigen adhatok neki, hűtőfürdőbe nem tudom bedugni a lába miatt (nem érhette víz). Két órát égett ebben a lázban, mikor hányt.. és rá fél órára jobban lett. Azután már egész héten láztalan volt.
A sebészetre azóta is kétnaponta járunk vissza, kipezsegtetik a sebet, lefertőtlenítik, bekötik. Lassan, de biztosan gyógyul. A légcsőgyulladás talán elmúlt, az antibiotikum elfogyott, a köptető elfogyott. A köhögés pedig tegnap óta újra van.
Van beutalónk, és időpontunk allergológiára is (június elejére), pontosan erre az esetre kaptuk, ha nem múlik el a köhögés. Nem adok neki több köptetőt, mert semmi értelme. Megivott egy üveg erigon szirupot, egy üveg ambroxol szirupot, és egy üveg kakukkfüves köptetőt. Most már csak mézet kap.
Ezzel a dysplasiás vápával meg majd meglátjuk, mi a teendő. Mondjuk csak ámulok-bámulok, hogy ennek majdnem 11 éves korában kell kiderülnie?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése