Anyák napja III. felvonás

És egyben az utolsó, múlt hét pénteken. Kicsit rendhagyó módon ezúttal az iskola aulájában, nem a saját osztálytermükben. És rendhagyó módon cseppet sem a klasszikus műsorral készültek, amikor is általában mindenki elmond egy épp ideillő verset, és eléneklik az ideillő, már-már klasszikusnak számító Orgona ága címűt.
Előadták a mesét, amivel az ovisok fogadására készültek. De előtte még meghallgattuk az osztály zeneiskolás növendékeinek bemutatóját. Egyedül, párban, zongorán, fuvolán. Szépek voltak, ügyesek, mosolygósak. Először hallhattuk az egyszem fiú-zeneiskoást zongorázni, és azt mondom, megérte kivárni, amíg elszánta magát rá, hogy a "nyilvánosság" előtt szerepeljen.
Volt két kislány, aki énekelt, voltak, akik verset mondtak, és volt egy kislány, aki a saját meséjét olvasta fel.
Aztán következett a mese. Kacor király. Nem tudom jól visszaadni. Nem szöveghűen adták elő, itt-ott beleköltöttek, elvettek, hozzátettek, de nem vált hátrányára. Patrik a róka szerepét kapta, és azzal az apró termete ellenére meglepően nagy hangerejével kifejezetten jól is állt neki. Megvolt benne hozzá a kellő huncutság, értette a karakter jellemét, nekem tetszett, ahogy megformálta.
Szerencsére nem jelentett senkinek sem nagy akadályt, hogy több hiányzó gyerek is volt, gond nélkül pótolták őket. Az egyetlen fennakadást az jelentette, hogy az egyik osztálytársuk az előadás kellős közepén lett rosszul. Nem egyszerűen csak elájult, hanem egyszer csak, egyik pillanatról a másikra zavartan tántorogni kezdett. Először mi, szülők, azt hittük, a szerep része. Aztán, mikor a tanító néni közbeszólt, hogy nem az, akkor azért mindenki megijedt. Pár röpke zavart és aggódó perc után tudták folytatni, onnan, ahol abbahagyták.
A mese előadása után mindenki kézbe vette az ajándékot, közösen elmondtak egy verset az anyukáknak, és egy verset a nagymamáknak, majd átadták.
Egy szál fehér kálát kaptunk, és egy "albumot". Az elején egy Patrik által kihímzett (varrt?) tulipán. Ha kinyitom, bal oldalon egy önarckép a gyerekemről, a jobb oldalon egy általa írt vers nekem.

"Drága, Édesanya!

Anya, ma a Te napod van, 

Téged ünneplünk, s tisztelünk, 

Látom a mosolyt az arcodon, 

Neked örülök, s tudd, hogy szeretlek. 

Immár tizedik éve 

Ünneplem eme napot, 

Jobb anyuka nem is kéne, 

S soha nem felejtem el mosolyod. 

Miközben e verset írtam,

Egy gondolat járt a fejemben, 

Amit sose felejtek el:

Boldog Anyák napját!"

Szeretettel: Patrik

A műsor közben egyáltalán nem akartam sírni. Még büszke is voltam magamra, hogy naugye.. én is végig tudok úgy ülni egy anyáknapját, hogy nem sírom el magam. Csak aztán megkaptam az ajándékomat, és már az első versszaknál folytak a könnyeim. 

Hát így ünnepeltem én az idén háromszor az anyák napját. :)