32

"Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!"

Nemisolyanrég még jókat vigyorogva hecceltem vele a páromat, merthogy ő mindig előttem jár két évvel... aztán pillanatok alatt eljött az idő, mikor már nem is annyira vicces. :D De azért, miután szeretem is a verset, hát ide való. :)
Hogy milyen 32 évesnek lenni? Leginkább semmilyen. Pont ugyanolyan, mint 31-nek, és gondolom majd 33-nak lesz. A legközelebbi mérföldkő az a bizonyos negyven lesz... vagy még tán előtte a harmincöt.
Már tegnap kaptam kedves meglepetést, és ma reggel is, ahogy keltem, már csippant is a telefonom, és kaptam a legelső jókívánságot, és azóta is jött már képeslap, email, üzenet, és sms formájában is, ami jólesik, és mindegyik mosolyt fakaszt. Úgyhogy mégiscsak jó 32 évesnek lenni. :))
És ha kíváncsiak vagytok rá (de ha nem, akkor is) álljon itt rólam 32 év rövid krónikája.

1978. Megszülettem, tizenegy hónappal a szüleim esküvője után, úgyhogy mondhatjuk, hogy szerelemgyerek vagyok?
1982. Vizes mellhártyagyulladással az utolsó előtti pillanatban kerültem az Apáthy kórházba, ahol 16 nap mellkascsövezés, és intenzív osztály után szép lassan meggyógyultam.
1984. Első osztályos lettem, 1/a-s egy olyan szigorú tanítónénivel, aki miatt két hétig rettegtem bemenni a suliba is. Később aztán imádtam őt. :)
1988. Matematika tagozatos osztályba kerültem.
1991. őszén krónikus izületi gyulladással, és folyamatos vesemedence-gyulladással kezeltek, emiatt nyolcadik félévkor osztályozó vizsgákat kellett tennem (és máig hálás vagyok az akkori iskolaigazgatónak érte)
1992. Elballagtam az általános iskolából, nyáron mandulaműtétem volt (gócgyanú miatt) majd ősszel elkezdtem a Közgazdasági szakközépiskolát szerkesztőségi ügyintéző szakon.
1993 tavaszán az apám bejelentette, hogy költözik. Válás következett. Viszont nyáron elkezdődött az a mai napig tartó szerelem...
1994 őszén folyamatos rosszullétek miatt belgyógyászati kivizsgálás után pszichológushoz kerültem, és odáig fajult a dolog, hogy az iskolában is évhalasztást kellett kérnem, és egy rosszemlékű veszekedés hatására megszakítottam a kapcsolatot apámmal.
1995. egy másik Közgazdasági Szakközépiskola esti tagozatán (orvosi tanácsra) folytattam a tanulmányaimat.
1996. 18 éves lettem, amit 18 szál fehér rózsával köszöntött a párom. Nyáron pedig epekő-műtétem volt.
1997. Érettségi. Kicsit kevésbé lett jó, mint ahogy szerettem volna, de sikerült. :) Rögtön utána dolgozni is kezdtem egy könyvelő-irodában. Novemberben eljegyeztük egymást.
1998. Rögtön év elején betegséggel kezdtem. Ekkor volt a legelső epilepsziás rosszullétem. Kivizsgálás, gyógyszerek, és alig három hónap múlva pedig már a hepatológián találtam magam. Gyógyszert azonnal leállították, mielőtt ráment volna a májam is.. Ekkor határoztam el, hogy gyereket akarok. Most. Nyár végén elkezdtem dolgozni azon a munkahelyen, ahonnan eljöttem gyesre.Mikulásra pedig kétcsíkos lett a teszt. :)
1999. Tavasszal esküvő, rá négy hónapra pedig életemben először szültem. :)
2000. Eseménytelen év, lubickoltam a boldogságban, és kutya bajom sem volt.
2001. Nyaraltunk. Először családként, és eddig utoljára.
2002. Megszületett a második fiam.
2005. Megszületett a legkisebb is.
2008. Újra dolgozni kezdtem, és újra előjött az epilepsziám is. És elkezdtem blogot írni is.
2009. Megtaláltam önmagam.
2010. 32 éves lettem. Itt-ott ráncokkal, ami talán a fent olvasott krónika tekintetében nem is csoda. Gyakorlatilag hófehér hajjal (éljen a hajfesték), egy megálmodott családban.

Mindezek már mögöttem vannak, végigcsináltam, mindenből tanultam, erősödtem tőlük, és továbbadom a tapasztalataimat a következő generációnak. Néha eszembe jut, hogy kisebb csodák sorozata vezetett ahhoz, hogy mégis egészségesen élek. Rezgett a léc sokszor.
Ugyan nem egy pozitív érzésekkel tarkított születésnapi post lett, de jól tükrözi az eddigi életemet. Kb. ilyen lenne a mérleg is. Kicsit billenne a másik oldal felé, ha hagynám. De nem hagyom, mert mindennek ellenére boldog vagyok. Mert van kit szeretnem, és engem is szeretnek. És ez elég.
Meg különben is... "Nem az a fontos az ember hány éves, csak a szíve legyen fiatal....." :))