2018. szept. 30.

Vasárnap

Sejtettem, hogy a tegnapi adrenalin löket lecsengése nem múlik majd el nyomtalanul. Ennyi maradt azokból a régmúlt időkből, hogy ezt még mindig nehezen dolgozom fel. Nyomot hagy rajtam, némi kis izomláz is jelentkezik néha. Most is.
Igyekeztem nem tudomást venni az egészről, és inkább arra koncentráltam, hogy a heti ruhaadagot, ami összegyűlt a szennyestartóban, és a ruhás kosárban, felszámoljam. Szerencsére sikerrel jártam, most mindenkinek már a saját szekrényében/fiókjában van minden holmija.
Ezen kívül főztem, mosogattam, rendet raktam...semmi extra.
Még jó lenne legalább egy nap itthon, csak úgy lenni...de majd...

2018. szept. 29.

Meccsnap

És a meccsnapok között is igen kiemelkedő nap volt ez a mai. Elképesztő várakozás és izgalom előzte meg ezt a mai meccset. Olyan nap volt ez, amikor minden fradista szíve együtt dobbant, amikor olyan emberek is ott akartak lenni, és együtt akarták átélni az élményt, akik egyébként nem járnak meccsekre. Ennek az lett az eredménye, hogy már a hét elején tudtuk, hogy ez egy teltházas derbi lesz.
Minden derbi különleges, mert a Fradi legnagyobb ősellensége az újpest. Minden fradistánál leszáll a lila köd, ha az újpestről van szó, és nincs olyan fradista ember, aki hajlandó lenne bármilyen lila színű ruhát felvenni. Gondolom így vannak ezzel a másik tábor szimpatizánsai is (ha egyáltalán vannak ilyenek, haha..)
És eljött a nap, amire vártunk. Nem is tudom lehet e visszaadni szavakkal az érzést, az élményt..Egész este libabőr, eufória, elképesztő élmények, és az érzés, hogy húszezer ember van ott ugyanazért, amiért én is. Fergeteges energiát adott, feltöltött, kikapcsolt, nehéz is visszatérni a földre ebből az egészből, és szembesülni azzal, hogy vége van...már nincs tovább szurkolás, nincs pyro, nincs éneklés, nem ugrálunk, nem tapsolunk, mert már itthon vagyunk.
Szerintem sosem fogom elfelejteni ezt a derbit, az egész stadionos élőképet, a zászlóégetést, Lanzafame gólját, és azt, ahogy robbant a stadion, mert húszezren ugrottunk fel örömünkben.
Úgy volt, ahogy írták is az egyik szurkolói csoport fb oldalán: ma este mindannyian egyek voltunk, a csapat, a szurkolók, a vezetőség, a szakmai stáb...és ebből ilyen nagy dolgok születnek...mint egy győztes derbi.
Természetesen a családi szelfi sem maradt el ma sem.
Jövő héten megint megyünk, megint van mit várni.

2018. szept. 28.

Kommentár nélkül

Bihari Viki:
Nem vagy rossz anya!
Nem vagy rossz anya attól,
Ha esténként az erkélyen dohányzol.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha elcseszed és ezen parázol.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha lecsúszik 2-3 pohár bor.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha Babóca helyett szól a rock and roll.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha néha átugrik a nagymami.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha a hűtőd csak közért, nem nagybani.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha tápszert adtál neki tej helyett.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha a karácsonyfa ronda és ferde lett.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha lelültél két percre pihenni.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha nincs időd pisilni kimenni.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha a szülőit te mindig lekésed.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha éjjel lerúghatja a vesédet.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha elmentél fodrászhoz vasárnap.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha visszaszóltál csípőből az anyádnak.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha időt töltesz a csávóddal.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha eltemeted a hörcsögöt ásóval.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha elhagyod a kulcsod és a mobilod.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha naponta úgy érzed, hogy nem birod.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha négy éve nem alszol és ordibálsz.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha valamit napokig nem találsz.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha esténként nem mesélsz, mert elájulsz.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha a játszótéri muteroktól bekábulsz.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha nézheti egy kicsit a tabletet.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha nyaranként nincs otthon hat hetet.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha zokogsz, és panaszkodsz és elvesztél.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha a barátnőkkel bulizni elmentél.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha nem halsz meg mártírként a kereszten.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha hagyod, hogy mást is szeressen.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha hegyekben állnak az edények.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha nálatok mások az erények.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha kimondod mi fáj és mit érzel.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha nap végére totál kivérzel.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha pörköltszaftos a ruhája.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha úr isten, ezt más is meglátja!
Nem vagy rossz anya attól,
Ha egész nap csak a sör jár a fejedben.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha szerinted a tanárnő kegyetlen.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha megvéded, nem pedig támadod.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha amit tudsz, azt csak átadod.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha 2 évesen még nem dumál.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha csinos vagy és valaki rád dudál.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha rendeltél pizzát, és nem főztél.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha vitatkoztatok és nem győztél.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha nem találod a helyedet.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha kidolgozod néha a beledet.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha káromkodik az oviban.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha hisztit kap és beéget az OBI-ban.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha adtál neki egy kis csokit.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha dühödben szétverted a nappalit.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha arra vágysz, bár lennél egyedül.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha a félelem a lelkeden hegedül.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha úgy érzed, mindenki jobb nálad.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha már megint beállt a jobb vállad.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha azt mondják, ugatnak, lenéznek.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha az életed nem érzed penésznek.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha a sorból kilógsz és csak nem érted.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha a hülyékből van inkább temérdek.
Nem vagy rossz anya attól,
Hogy volt időd posztolni délután.
Nem vagy rossz anya attól,
Hogy kommentelnek rá, csak félbután.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha csinálod, meggebedsz, hibázol.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha néha magadnak is hiányzol.
Nem vagy rossz anya attól,
Ha azt mondják neked,
Csak egy ember fog megítélni:
A saját gyereked.

2018. szept. 27.

Hétvége kezdődik

Az, ami a múlt héten elveszett belőle (és várhatóan a jövő héten is el fog), ezen a héten hozzáadódik. Ma este hazajöttem, és hétfő reggelig nem is akarok még csak gondolni sem a munkára. Pedig éppen lenne mit átgondolni tiszta fejjel, itthon, de nem teszem. Nem hozom haza.
Helyette piacra megyek majd, mosok, takarítok, fodrászhoz megyek. Mindezt holnap. Meg még amihez kedvem lesz.
Szombaton a Fradi meccsé a főszerep, már most is izgatottan várom, addigra meg aztán teljesen felfokozódik majd bennem minden.
Vasárnap majd szépen lecseng mindez, és rákészülök a jövő hétre.
Az még hab lenne a tortán, ha ilyen szép, napsütéses idő lenne végig.

2018. szept. 26.

Nem hiszik el

Olyan sokszor, és olyan sok embernek elmondtam már, de mégsem hiszik el nekem...hogy engem tényleg nem érdekel, hogy hányas lett a matek dolgozat, vagy épp bármi más, amiből írtak épp. Természetesen velük örülök, ha újságolják, hogy jól sikerült, és örül a kapott jegynek, de akkor sem dől össze a világ, ha épp egy rosszabbnak minősülő jeggyel lett gazdagabb. Tudom, hogy furcsán veszi ki magát, és olyan hatást kelt, mintha le sem tojnám a saját gyerekeimet, vagy épp olyan, mintha bort innék, miközben vizet prédikálok, mert rengeteg olyan alkalom volt, és van (meg biztosan lesz is), amikor büszkén újságolok el egy-egy eredményüket.
De nálunk a legkevésbé sem szólnak az iskoláról a napok. Nyilván beszélünk róla, és tudok Erik matek hàrmasáról, töri négyeséről, és tök jó, hogy az idén is lelkesen kezdte a tanévet, de a jefyeinél sokkal fontosabb nekem, hogy azt látom, hogy rendben van ő maga mindenféle értelemben. Mert ugyan vannak kamaszos sztárallűrjei, de továbbra is fontos neki a család, kérés nélkül segít az öccsének reggel öltözni, miközben ő is készül a buszhoz. De örömmel megy a húgomékhoz, mert Gergő végre vele is megbarátkozott. Mindennél fontosabb, hogy mindent szívesen oszt meg velünk, hogy szívesen van velünk.
És mindez igaz Rolira is, akit a világból ki lehet üldözni a házi feladatokkal, meg a kötelezően bemagolandó versekkel, de olyan kreatív fotókat készít, és olyan hihetetlen fantáziája van, hogy inkább ezt az oldalát szeretem csodálni, és erősítgetni benne mindennek a jóságát, minthogy kierőszakoljam belőle azt, hogy még jobb jegyet kapjon valamiből.
Nekem ők semmiképpen sem az iskolai értékelésük alapján a gyerekeim. Egy csomó esetben ráadásul az egész független is a tényleges tudásuktól.
Így jó nekünk, hogy pont a megfelelő hangsúllyal kezeljük ezt az iskola témát. Pont, amennyire feltétlenül muszáj. Se több, se kevesebb energiát nem teszünk bele. Akármilyen hihetetlen is...



Nem akartam még

Elszoktam már ettől az érzéstől, és nem is hiányzott egy kicsit sem. Ráadásul nem is voltam még rá felkészülve, bár bevallom, nem biztos, hogy fel tudnék rá készülni bármikor is. Fázom. Máris.. amikor a múlt héten még olyan jó melegek voltak a délutánok, hogy ugyan én már nem vágytam feltétlenül rövidnadrágban lenni, de azért abban is jól éreztem magam, amikor úgy adódott.
Fúj a szél is, metsző, hideg, és ettől most olyan, mintha hirtelen egy hónapot előreugrottunk volna az időben, és már nem szeptember vége lenne, hanem október vége.
Az időzavaron az sem sokat segít, hogy én bizony már láttam a szaloncukrokat, és a mikulásokat, amik arra várnak, hogy a jövő hét környékén kikerüljenek a boltokba.
De ez a fázás.. ez tényleg váratlanul ért. Pedig mondták, tudom, én is hallottam. És mennyire reménykedtem benne, hogy tévednek.. de ez persze, bejött.

2018. szept. 24.

Megint hétfő

De azzal vigasztalom magam, hogy a múlt heti hat napos munkahetet ezen a héten elcserélem egy négynaposra. :) Ez a verzió sokkal jobban hangzik, én meg amúgy meg is dolgoztam érte, hogy ez most így legyen. Azt sajnálom csak, hogy Balázs nem tudja magát szabaddá tenni pénteken, pedig de jó lenne együtt.
Na de semmi kesergés.. jó lesz ez így is. Hipp-hopp elrepül majd ez a pár nap, szombaton pedig majd egy nem is akármilyen meccsen kitombolunk mindent magunkból, ami addig felgyűlik.

2018. szept. 23.

Hétvégi szelfi

És persze hozzá egy focimeccs is. Mert a kettő együtt megy nálunk. :) Nem azért, mert az ilyen alkalmakon kívül nem is vagyunk együtt, hanem mert ez már így hagyomány.
Ma Dunaszerdahelyen voltunk, egy fergeteges hangulatú focimeccsen. Azt hiszem, mindenkinek jót tenne, aki mostanában kicsit furcsán érzi magát magyarként, ha kilátogatna egy ilyen meccsre, ahol tízezer ember énekelte ma is együtt a magyar himnuszt. Nem azért, mert előtte bárki bemondta volna, hogy "és most énekeljük el együtt a himnuszt", ahogy az szokott történni az ilyen-olyan rendezvényeken, évnyitókon, hanem azért, mert ott mindenkitől szívből jön. Micsoda különbség ez így. Mint ahogy a Nélküled is itt valahogy mindig olyan hiteles, és mindig nagyot szól, és nagyot üt, és a végére mindig elszorul a torkom is.
Maga a meccs is elképesztően izgalmas volt, mert először vezetett a Dac, majd egyenlített a Nagyszombat, és aztán még vezetést is szereztek. Nehezen jött meg a Dac egyenlítő gólja, és csak az utolsó percekben sikerült végül 3:2-re nyerni.
A lefújás utáni percek az örömünnep percei voltak, senki nem is akart hazaindulni, mert még szó szerint is, és énekelve is "mindenki tapsolt".
De nem lehet ezt szavakkal visszaadni. Át kell élni. Azoknak is, akik nem szeretik a focit. Mert ez ott sokkal többről szól.


A fiúknak egyforma DAC sáljuk van, nekem pedig egy olyan DAC felsőm, amit Roland tervezett meg, és rendelt meg nekem. :) Majd egyszer a hátulját is megmutatom, mert ott van az igazán látványos része.

2018. szept. 22.

Tulajdonképpen jó

Ha belegondolok, hogy két hónappal ezelőtt ilyenkor még nyaralni voltunk, alig akarom elhinni. Pontosan két hónappal ezelőtt volt az az este, amit még a Szigliget fedélzetén töltöttünk a kapitánnyal pálinkázva, beszélgetve. Fergetegesen jó emlék, és jó rá visszagondolni bármikor. :)
Azóta persze történt már egy csomó minden, és egy csomó fergeteges emlék is született az összes többi mellé.
Ma hajnalban, amikor már dolgozni indultam, akkor ez is eszembe jutott. Mert ugyan túlórázni egy kicsit sem volt kedvem, de annyi minden más adatik meg azért, mert meg tudjuk tenni, hogy végül is még akár hálás is lehetek. És akkor így is meg is van a balansz az egészben.
De persze, azért az kellett, hogy délután aludjak másfél órát ahhoz, hogy még egyáltalán működőképes legyek. Közben a szárító megszárította a ruhákat, és mintha egész nap itthon sürögtem-forogtam volna, estére már a szerkényekben voltak az összehajtogatott ruhák.
Ma nem voltunk meccsen sem... de holnap pótoljuk a hétvégi családi szelfit. Lesz hol. .)

2018. szept. 21.

Nincs szerencsém

A címből egyenesen következik, hogy megyek holnap is dolgozni. Majdnem el is sírtam magam, amikor az utolsó pillanatban kiderült, mert mindent megtettem annak érdekében, hogy ne így legyen, egész héten hajtottam, mint egy őrült,hogy végezzünk. Nem rajtam múlt, de mégis nekem is be kell vállalni a hatnapos munkahetet. Hiába, a csapatszellem így működik. 
Itthon persze minden csak halogatva van..
A szemeim közben teljesen önálló életet élnek, és maguktól csukódnak be, jobb lesz, ha lefekszem inkább. 

2018. szept. 20.

Semmi

Lehet, hogy végképp befellegzik nálam is ennek a blogolásnak, mert újabban tényleg alig valami van, amiről írni szeretnék. Csip-csup marhaságok, amiknek csak pillanatokra van jelentősége. A nagyobbak meg mind olyan, amiről most épp nem szeretnék beszélni. Maradnak ezek a banális, semmiről nem szóló posztok, amik azért megszületnek, mert a mindennapi rutinomba beletartozik, hogy leüljek lefekvés előtt blogot írni. Emiatt aztán, ha nem írnék semmit, hiányérzetem lenne.
Így meg azért van, mert írtam ugyan, de mintha nem is tettem volna semmit. :D
Holnap végre péntek. Ha szerencsém van, akkor a hét utolsó munkanapja. Ha nincs, akkor még a szombat is a munkáé lesz. Azért jobban örülnék neki, ha az első verzió lenne az igaz. Egy hatodik munkanap úgy hiányozna, mint hátamra a púp.

2018. szept. 19.

Fáradt

Egész héten olyan szörnyű fáradtság érzésem van, hogy ha tehetném, el is vonulnék aludni két napra. Lehet, hogy mégis igaz, hogy hétvégén megérkezik az ősz, és mint afféle jó szamár, már előre megérzem.
Persze, amúgy is fáradt vagyok, sok azért most a munka így egymagamra, de holnap már jön a kolléganőm is. Akkor meg majd nehéz lesz "lepörögni" ebből a kéthetes hajtásból, de azért talán menni fog.
Ma egyébként sokadszorra is hálaimát rebegtem magamban a Fradi bérletünkért, főleg, amikor bejelentették, hogy valami szerver hiba miatt az összes kedden vásárolt jegyet érvényesíttetni kell. Kb a guta is megütne egy ilyentől, mert nemhogy a jegy nem biztos, de még egy napot rá is kell szánni a sorban állásra, meg az egyebekre. Azért szívből remélem, hogy mindenkinek sikerül megoldani, és a derbire már el is felejtheti mindenki ezt a kellemetlen epizódot.

2018. szept. 18.

Kár érte

Még próbálok optimista lenni, és azt remélni, hogy az előrejelzés ennyire előre nem lehet pontos, és nem fog annyira elromlani az idő hétvégére, mint ahogy mondják.
Igaz, én vagyok annyira csodabogár, hogy nekem már most sincs annyira meleg, hogy mindenáron rövidnadrágban-pólóban szeressek lenni, sőt, öt óra környékén már kifejezetten jól esik, ha van rajtam hosszú ujjú, és hosszú nadrág is.
Ebből is látszik, hogy azért akárhogy is szeretném, hogy ez az idő kitartson akár a következő nyárig is, az ősz itt kopogtat már az ajtón.
Én meg már megint átmeneti kabátra vadászok, amit tudnék szeretni, és jól érezném magam benne. Találtam is kettőt a decathlon oldalán, majd valamikor lehet, hogy elmegyünk, és akkor megnézem, felpróbálom, és majd kitalálom.
Mindenesetre én sajnálom, ha hűvösebb lesz. Kár ezért a kellemes hőmérsékletért.

2018. szept. 17.

Így kéne

Vannak kérdések, amikre úgy kaptam választ, hogy még igazán fel sem kellett tennem őket. Igaz, motoszkált bennem megfogalmazatlan, kimondatlan gondolatként már egy ideje, hogy vajon lehet e mérlegre tenni, vagy forintosítani a munkánkba fektetett energiát, és az emiatt elveszett pillanatokat. A munkánk ellenértéke természetesen forintosítva van, és minden hónap elején át is utálják a bankszámlánkra. Nincs okunk panaszra, jól meg vagyunk fizetve, és még akkor is ezt mondom, ha amúgy természetesen nem sértődnék .ég akkor sem, ha több lenne ezentúl.
Az elveszett pillanatokat nem tudom forintosítani, mert nem is lehet azt pénzben kifejezni, amit a fáradtság, fásultság, esetleges frusztráció, düh, csalódás miatt nem teszünk meg.
A hétvégéink szerencsére azért a legtöbbször olyanok, amik sok mindenért tudnak kárpótolni, minden ötösben töltött idő különleges kincs.
A hétköznapokon van mit csiszolni, engedni, fejlődni, mert hosszú távon jobban megéri egymásra fordítani azokat az energiákat, amiket most mindketten arra használunk, hogy minden nap (akár naponta többször is) új lendületet vegyünk.

2018. szept. 16.

Vasárnap

Ez ma egy olyan vasárnap volt, amikor nem volt semmi kötelező teendőnk, egész nap azt csinálhattuk, amihez kedvünk volt. Ebédelni a KFC-be mentünk, mert ehhez volt kedve a tegnap névnapos Rolinak. Nagyon jó, hogy szeptember tizenhatodikán még rövidnadrágban-pólóban a teraszon lehet enni. :) Mondjuk én azért már egy kicsit borzongtam olyankor, amikor elbújt a nap, de tudom, hogy nem én vagyok a normális átlag e téren. Az igaz, hogy egészen áprilisig is ki tudnék egyezni ezzel az időjárással.
Ebéd után még beugrottunk az auchanba, vettem végre egy ruháskosarat, mert a régi eltört, és már hónapok óta úgy használjuk, hogy nyeklik-nyaklik mindenfelé.
Itthon aztán már semmi extra nem történt. A fiúk forma 1-et néztek, én hajat festettem, ruhát hajtogattam, ilyesmi.
És máris vége is a napnak, és mindjárt kezdődik a taposómalom elölről.

2018. szept. 15.

Meccsnap

És ha meccsnap, akkor a szokásos családi szelfi is elkészült természetesen.
Ezúttal nem a megszokott egyforma mezekben mentünk, mert a tábor kérése az volt, hogy mindenki feketében menjen. Az ilyesmit meg illik tiszteletben tartani, ha már egy ilyen kicsi vendégszektorban is sikerült jegyet szereznünk. Pedig csak a tábor tagjai is bőven megtöltenének egy háromszor ekkorát is.
A hangulat fantasztikus volt, a játékon még van mit javítani, de győztünk ma is.
Tökéletesen kikapcsolt ma este is, lehetne heti két meccs is...

2018. szept. 14.

Péntek van

Végre eljött a péntek is, és végre megkezdődött a hétvége is. Nagyon vártam már, mert ma reggel már annyira nehezemre esett felkelni, hogy fizikai fájdalmat okozott az egész. Egyébként meggyőződésem, hogy ha nem kéne ilyen irgalmatlanul korán kelni, és már hajnali ötkor dolgozni, hanem mondjuk emberi időben kezdődne a munkaidő, akkor sokkal terhelhetőbb is lennék. Rengeteg plusz energiát igényel arra kényszeríteni a szervezetemet nap mint nap, hogy olyankor, amikor a biológiai órám szerint még bőven takarékon kéne működnie a belső szerveimnek, már fel kell venni a tempót, és menni kell, csinálni, gondolkodni, stb.
A délutánom egyáltalán nem úgy alakult, ahogy én azt gondoltam, pedig nem voltak kőbe vésett terveim. De azok a ceruzával jegyzettek is felülíródtak, mert arra jöttünk haza, hogy Erik és anyám karöltve aggódtak Freddyért, aki bizony nem átallott a kennel sarkában ülni, és egészen szánnivaló módon nyüszíteni. Anyám már odáig is jutott, mire én lementem, hogy azon gondolkodott, hogy vajon hogy kéne neki fájdalomcsillapítót adni, mert tuti, hogy fáj valamije. Erik arról volt meggyőződve, hogy bolhás. Így aztán megvizsgáltam a kutyát gazdiszemmel, aki mindezt végtelenül hálásan tűrte, időnként megbökdösött, ha abbahagytam a simogatást, de egyébként csukott szemmel röfögve, hörögve élvezkedett. Előszedtem a furminátort, megfésülgettem vele, egy csomó felesleges szőre volt már.. bolhának nyoma sincs szerencsére. De ha már a furmináláson túl voltunk, akkor gondoltam, meg is fürdetem őket, éppen rájuk is fér, meg még jó idő is van. Így aztán kutyát is fürdettem. Ettől a törődéstől egészen újjá született, legalábbis a délután többi részében nem nyüszített, nem volt semmi baja.
Kutyafürdetés után rendbe raktam a fürdőt, felmostam, és mire ezzel végeztem, már el is fáradtam annyira, hogy vásárolni sem volt kedvem menni. Szerencsére azért nem is volt olyan égető szükség erre, mert csak a pékségbe kellett elmenni zsemléért ahhoz, hogy vacsorázni tudjunk.

2018. szept. 13.

Várom

A holnap délutánt. Már csak azért is, mert bármilyen jó érzés is, hogy mindent meg tudtam úgy szervezni, hogy pont ugyanúgy teljesítünk, mintha csak a kolléganőm is itt lenne, azért irgalmatlanul el is fáradtam ebben az egészben agyilag.
Fizikailag meg a kevés alvás az, ami ilyenkorra már kicsinál rendesen, és most éppen felnyögtem a gondolatra, hogy a jövő héten is ez lesz. Délután már tök jó ez, amikor itthon vagyok három körül, de ez a hajnali négy órás ébresztő egy rémálom.
Egyébként minden rendben van mindenkivel, bár látom, hogy nem csak én vagyok már kókadt és használhatatlan, mindenki más is alig várja, hogy elkezdődjön a hétvége.

2018. szept. 12.

Nem lesz rend

Legalábbis a műszakjaimban, mert ezen a héten már maradok így, ahogy voltam már két napja. Végül is jobb lesz ez így nekem is, biztos utáltam volna holnap délben dolgozni indulni. Így meg akkor már majdnem hazafelé lehet készülődni. Meg a hétvége is hosszabb lesz.
Roland osztályában is megvolt a szülői értekezlet. Nem mondom, hogy rövid volt, mert háromnegyed hatkor kezdődött, és negyed nyolckor hagytuk abba. Vannak dolgok, amikben nincs változás, és már nem is hiszem, hogy lesz, de vannak egészen apró kis pici változások, amik viszont biztatóak. Mármint az osztályfőnök-gyerekek viszonyában. Minden más itt is ugyanolyan, mint bárhol máshol. Az e-naplónak kellett vagy fél órát szentelni, hogy mindenki értse, megértse, stb. Kb úgy hangzott, hogy ott lehet mindent megnézni, mintha most aztán a világ nyolcadik csodájának lennénk tanúi, és micsoda technikai újdonság ez, meg minden.. Azon meg végképp elcsodálkozom, hogy még mindig vannak olyan szülők, akik semmilyen formában nem használják az internetet. Azért is furcsa, mert egy olyan generációt nevelnek, akik bárminek utánanéznek gond nélkül, és úgy használják a világ tudását a saját céljaikra, ahogy mi csak szerettük volna nagyon merész álmainkban annak idején.


2018. szept. 11.

A mai napról

Nem nagyon rajongok azért a mondásért, ami úgy hangzik, hogy "Teher alatt nő a pálma", de leginkább azért nem, mert egy csomószor hallottam már olyan szövegkörnyezetben, olyan embertől, akire elég sokszor haragszom mostanában.
De ettől függetlenül azért azt el kell ismernem, hogy igaz a mondás, rám nézve legalábbis mindenképpen. Mert abban a pillanatban, ahogy dupla, de majdnem tripla teher nehezedett a vállamra, máris úgy találtam magam, hogy bármilyen fárasztó is ez, és kimerítő is szellemileg, fizikailag egyaránt, mégis jól érzem magam így. Sokkal jobban, mint egyébként. Ez így most még inkább megerősítette bennem, hogy az, amit én évek óta szeretnék csinálni ennél a cégnél, valóban nekem való feladat, mert ugyan tudok csapatban dolgozni, de mégis sokkal hatékonyabb vagyok akkor, ha a munka oroszlánrészét egyedül végezhetem, és csak kisebb területeken kell bevonnom ebbe másokat.

Ezt leszámítva is zajlik az élet itthon. Patrikot két napja alig látjuk, reggeltől estig az egyetemen van, gondolom holnap meg, amikor majd itthon lesz, megpróbálja magát utolérni alvásügyileg (két kötelező olvasmány között).
Eriknél megvolt a szülői értekezlet, pont ugyanolyan lelkes, kedves és szeretnivaló maradt az osztályfőnöke, mint volt tavaly, és én pont ugyanolyan elégedett is vagyok ezzel, mint akkor. Az is egy szívderítő hír, hogy a tantestület megszavazta, hogy 1,75 átlagtól meg kell adni a kettest mindenkinek. (Tavaly buktak olyanok, akiknek 1,99 volt valamiből) Sokkal jobb lenne, ha nem kéne majd ilyenek miatt aggódni, de Erikről van szó, akiben egyszer csak november közepe környékén majd lemerül az elem, és nagyon nehéz lesz rávenni őt bármire is.
Roli kapott egy új gipszet, lecserélték a síngipszet körgipszre, majd három hét múlva kell kontrollra menni. Gondolom akkor majd megröntgenezik újra, és ha úgy van, akkor meg is szabadítják a gipsztől, ha nem, akkor meg majd meglátjuk. Remélhetőleg úgy lesz. Tesiből hat hét felmentést kapott, aminek nem örül, de hát nincs mit tenni. Törött kézzel, meg éppen meggyógyult töréssel jobb nem kísérteni a sorsot, főleg, ha róla van szó. :D
Holnap megint hajnalban megyek dolgozni, mert holnap meg Rolandék osztályában lesz szülői értekezlet. Aztán csütörtökön visszaáll a rend, és megint délutános leszek. Nem örülök neki, de próbálom pozitívan szemlélni a dolgot, és úgy nézni, hogy szerda délután és csütörtök dél körül között majdnem egy egész nap van, amikor nem kell munkával foglalkozni.

2018. szept. 10.

Ahogy vártam

Már most látszik, hogy ez a hét nem az unalom hete lesz. Mondjuk ezzel nagyjából tisztában voltam már a múlt héten is. Ma azért így hétfőn rögtön belecsaptunk a tennivalókba, aminek, csak remélhetem, hogy a végére jutunk péntekig, és nem kell semmivel sem foglalkozni hétvégén. Igaz, munkával azért ilyenkor nem vagyok hajlandó.. esetleg beszélgetés szinten. De jobb inkább anélkül.
Beszélgetés fronton egyébként is lenne mit bepótolnunk egyéb témákban is, majd csak lesz rá alkalmas idő is.
Azt még mindenképpen meg szeretném itt örökíteni, hogy legnagyobb bámulatomra a tegnap ügyfélkapun keresztül beadott igényünket már ma teljesítette is a Nav. Hát ehhez képest szégyen és gyalázat, hogy az okmányirodától egy hete várunk egy nyamvadt papírra, ami elvileg sürgősséggel lett beadva. Én értem, hogy bürokrácia, meg emberek, meg azt is, hogy mindenkinek ilyenkor kell.. tök megértő vagyok, tényleg.. csak az a helyzet, hogy a gyerekem meg lecsúszik a határidőről emiatt, ha nem húznak bele. Na mindegy, mást úgysem tudok tenni, mint hogy várunk, és esetleg utánakérdezünk minden létező ismerősön keresztül, hogy mi újság..
Most megy gyorsan alszom sokat, mert hajnalban már újra ott fogok ülni az asztalomnál, és ott folytatom, ahol ma este abbahagytam. :)

2018. szept. 9.

Még mindig

Nem vagyok még mindig valami hurráoptimista hangulatban. Leginkább olyan a hangulatom, amikor mindenkinek jobb, ha magamban vagyok. Nem tudok ilyenkor jól kommunikálni, még azt sem tudom jól kifejezni, amit akarok. Valahogy mindennek van egy negatív felhangja, ami nem (volt eddig) jellemző rám.
Az a nagy szerencse, hogy most akkor ennek a hétnek vége van, kezdődik egy következő, amiről már most lehet tudni, hogy könnyű egyáltalán nem lesz, de ha minden akadályt jól veszünk, akkor lesz jutalom is szombaton, mert van jegyünk a Honvéd-Fradi meccsre. Majd ott meg minden frusztráltságomat, dühömet és egyéb negatív érzelmet ki fogok tombolni. Addig meg van mit várni. :)

2018. szept. 8.

Nincs kedvem

Azt nem tudom, hogy mitől lettem most, késő estére ilyen kedvetlen, de pont úgy jártam, hogy mire idekerültem, hogy leüljek, és írjak valamit, már nincs kedvem leírni azt, amin gondolkodtam.
Nem mondhatom, hogy a válogatott meccs miatt történt, mert nem vártam tőlük semmi egetrengetőt. Meg nem is láttam túlzottan meglepő dolgokat sem. Meg én egyébként is türelmes fajta vagyok, kivárom azt, amikor majd láthatok még csodákat. :) (és ebből látszik, hogy nem csak türelmes, de optimista is vagyok)

Roli kezét megnézték ma az ügyeleten, mert tegnap rá is írták a papírjára, meg mondták is, hogy meg kell mutatni, rendben van e a gipsz. Szerencsére így jó, ahogy van, nem szoros, nem laza. Igaz, kedden lehet, hogy másikat kap. Fogalmam sincs mit fog mondani a traumatológus. Az előző ilyen törésnél három hétig volt ilyen gipsze (nem körgipsz), aztán három hét után mondta, hogy akkor kész, ez már jó lesz így, levették a gipszet, és ennyi volt. Most is valami hasonlóval kiegyeznék.

Ezen kívül nem történt semmi érdemleges.

2018. szept. 7.

Hagyományosan

Nem emlékszem, hogy volt már valaha is Roland életében olyan tanévkezdő hét, amikor őt nem érte volna valami baleset. Nála valamiért ez már hagyomány, hogy ilyenkor történik valami. Olyannyira, hogy a héten már többször is rákérdeztek ismerősök, akikkel összefutottam, hogy "Mi újság Rolival, minden rendben?" Az első kérdezőnél még nem is értettem, hogy mire fel a cinkos kacsintás, de aztán persze leesett.
Már majdnem meg is nyugodtam, hogy akkor az idén fityiszt mutat végre minden hagyománynak, és lám, tényleg kezd felnőni, már nem érik lépten-nyomon balesetek. Aztán tegnap este egyszer csak beviharzott a lakásba, és azt ugyan érzékeltem, hogy fogja a  saját kezét, és feltűnően szótlanul megy befelé a szobájába, de gondoltam, valamin összevitázott valakivel.
Aztán kiderült, hogy mi a baj? Erik árulta el, hogy Roland rálépett a labdára, és elesett. És fáj a keze.
Kb. a második pillantásra biztos voltam benne, hogy eltörött, pedig nem volt bedagadva, csak épphogy. M
Ma reggel Patrikkal ment a sebészetre, ahol megröntgenezték, megvizsgálták, és hazafelé már így jött:



Nem ő lenne. :) Vajon jövőre azért már majd megússza?

2018. szept. 6.

Már csütörtök

Csak úgy repül az idő ezen a héten, amit nagyon jól is tesz, legalábbis most még, amikor a hétköznapokat nyomjuk, mert nem lenne baj, ha minél hamarabb túl lennénk ezen. Az utolsó napra még jutott némi extra is, ha nem lenne elég úgy egyébként önmagában, de erről majd holnap este.
Balázst sajnálom, neki holnap szabadnapja lett volna, de aztán úgy alakult, hogy neki is jönnie kell dolgozni. És holnap már neki is kezdődik a suli, meg szombaton is megy, és vasárnap megint dolgozni fog. :( Pedig már most is rettenetesen fáradt, és így, hogy nem lesz egy nap sem, amikor nincs más dolga, mint hogy itthon lazítson, így nem lesz ez egyszerű. A jövő hete nem tudom milyen lesz, de remélem, hogy legalább egy kicsit kevésbé lesz megterhelő.
Az én jövő hetemmel nagyjából már tisztában vagyok, kicsit összevissza lesz, de nem reménytelen a helyzet. Végül mindkét szülői értekezletre is el fogok jutni.
Egyébként meg gondoltam ma rá, hogy de jó lenne, ha most még meg tudnánk tenni, hogy legalább egy hétre lelépünk, és lazítunk valahol. Leginkább Balatonbogláron lenne jó, természetesen. Az a fajta nyugalom, ami ott van, mindig hiányzik, amikor nem vagyunk ott.

2018. szept. 5.

Nem semmi

Mindent visszavonok, amit valaha is mondtam arról, hogy mihez mennyi papír kell az iskolában. (Mondjuk mióta senki nem vesz részt a közétkeztetésben lényegesen egyszerűbb lett minden)
Ezek az egyetemi intézések messze felülmúlnak mindent .Kb csak arról nem kell igazolást szereznünk, hogy milyen színű az alsónemű, ami rajtunk van.
Vannak olyan nevű nyomtatványok, anikről azt sem tudtam, hogy léteznek
Mindig tanul az ember valamit.

2018. szept. 4.

Kiütve

Biztos, hogy ez a mai időjárás is bőven benne volt, mert itt nálunk esett éjszakától kezdve egészen kora délutánig.. szürke és borongós volt minden. Én meg egész nap szürke, borongós és álmos voltam. Igaz, tegnap amúgy sem voltam csúcsformában, és szerintem még ezt is éreztem, meg persze.. akármennyire is most volt nyár, meg minden, én azért fáradt vagyok.
Annyira, hogy miután már túl voltunk a vásárláson, meg már egy adag ruha a szárítóból is kikerült, a másikat meg bele is raktam.. bementem a hálószobába, hogy akkor most egy kicsit lefekszem. Akkor volt hat óra.. gondoltam egy fél óra bőven jó lesz, és még akkor lesz időm egy-két dologra.
Nyolc előtt tíz perccel ébresztett Balázs... hirtelen azt hittem, hogy már dolgozni kell menni. Aztán rájöttem, hogy oda éppen nem, de eltartott egy pár percig, mire felfogtam, hogy még mindig ugyanaz a nap van, csak már besötétedett.
Este fél tízkor még hívott a kolléganőm, hogy úton van a traumatológiára, mert kutyasétáltatás közben megkergette egy másik kutya, és nagyon nagyot esett. Bedagadt a térde, fáj az oldala, meg a feje.. de szerinte legkésőbb csütörtökön már tud jönni. Hát meglátjuk. Ha szerencséje van, tényleg tud jönni. Ha nincs.. na, arra inkább nem is gondolok. :)

2018. szept. 3.

Kezdődik..

Elkezdődött a tanév. Majdnem azt írtam, hogy a következő tíz hónapos rémálom...De aztán emlékeztettem magam arra, hogy  legyek már kicsit optimistább...meg hogy azt ígértem magamnak, hogy idén mindenki tiszta lappal indul. Eriknél mondjuk ez könnyű, az osztályfőnöke továbbra is a legjobbak között van nálam a rangsorban. Rolinál kicsit nehezebb ez, de igyekszem. Mint a kisangyal, be is csomagoltam az összes tankönyvet, kitöltöttem minden papírt, ellenőrzőt, és egy megjegyzés sem hagyta el a számat akkor sem, amikor megtudtam, hogy kétszer is lesz nulladik óra a héten. Remélem kibírom jó sokáig ezt.
Az egyetemista is beiratkozott, tetszett neki minden, rögtön holnap már ki is heverheti a megpróbáltatásokat. Legközelebb csütörtökön megy, de még semmi komoly dolog nincs a héten...bár a könyvtári beiratkozás, és a kocsmatúra is fontos dolog.
Most egy darabig ilyen hétköznapjaink lesznek, amikor minden nap elhangzik egy csomó kérdés tőlünk a gyerekeink felé. Ilyenek, hogy melyik busszal/vonattal mész/jössz? Esernyő van nálad? Lecke van? Megcsináltad? Stb stb...
Dehát tudjátok...nálatok is így van ez...
Mindenkinek kitartást kívánok mindenhez, legyen sokkal több pozitív élményünk, mint negatív. És persze...várjuk együtt a tanév végét.


2018. szept. 2.

Meccsnap

Ez egy ilyen hétvége volt, amikor nem a szokásos szombati meccsnap volt, hanem áttolták vasárnapra (hogy a Vidi többet tudjon pihenni, bahh). Eszünkbe sem jutott azért nem menni, mert vasárnap délután hatkor kezdődött, meg mert holnap már iskola van. Egyébként sem vagyunk korán fekvős család, úgyhogy ez nekünk bőven belefért. Ha kilenckor kezdik, akkor is ott lettünk volna.
Nem tudom a hivatalos nézőszámot, de tizenötezren biztos voltunk, hihetetlen élmény ennyi azonos érzelmű emberrel együtt szurkolni.
Azt, hogy mennyire tud kikapcsolni és magával ragadni egy-egy ilyen meccs, elég jól példázza, hogy Balázs többször is rám szólt ma, hogy ne kiabáljak már így (és ne káromkodjak). :D De tényleg, semmi más nem jut ilyenkor eszembe, sem kisebb, sem nagyobb problémák, ezekben az órákban nem rágódok semmi olyanon, amin egyébként rendszeresen, úgyhogy megállapíthatom, hogy legjobb helyen ott lennék a csapat mellett. :)
Az első félidő maga volt az álom, mert úgy játszottak, hogy mindenki imádta őket, és még akkor is elégedettek lehettünk, ha az utolsó percben az addig kétgólos előnyünk hirtelen egy gólra olvadt. A második félidő ezzel szemben nem volt már ilyen móka és kacagás, sokkal inkább volt rá jellemző a hihetetlen szenvedés, és tehetetlenség, és persze, jött is az az egyenlítő gól. Foghatjuk a bíróra is, hogy megint ő volt a tizenkettedik játékos az ellenfélnél, de felesleges.. mert úgysem változik ettől semmi, és hát ha a második félidőben is rúgunk legalább két gólt, azt nem tudták volna elvenni tőlünk.
Kicsit persze csalódottan jöttünk haza, mert ezen a meccsen, ilyen szurkolótábor és közönség előtt mindenképpen a győzelem volt a cél, de én már túl is léptem ezen, mert még mindig mi vezetjük a bajnokságot, és mert ezért a gólért mindenképpen érdemes volt ott lenni.
Nagy kedvencünk ő, aki tegnap ünnepelte a harmincadik születésnapját, és pénteken nősült. :)

https://videa.hu/videok/sport/lovrencsics-gergo-golja-a-mol-bank-ferencvaros-i-nrIiJSaO3UtkKVfq

És persze, nem maradt el a szokásos meccsnapi családi szelfi sem. :) (Roli azért vág ilyen furcsa arcot, mert a szemébe sütött a nap :D)


2018. szept. 1.

Tegnap még nyár volt

Ma meg már ősz van. Nem csak azért, mert a naptár is nagy hirtelen szeptemberre váltott, hanem azért is, mert ezzel a szeptember elsejével együtt hozzánk megérkezett a hidegfront is. Zivataros esővel, széllel, hűvössel.
Igyekszem megtalálni ebben is a szépet, meg a jót, de nem nagyon sikerül, úgyhogy inkább hagyom is ezt a dolgot másoknak, és inkább csak elfogadom, hogy az idő most sem állt meg, így nem következhetett be, hogy nyár maradt örökre.
Azért azt őszintén remélem, hogy sok olyan őszi nap lesz, amit nem az eső fog beárnyékolni, hanem a napsütés teszi majd széppé.
Egyébként ma voltunk vásárolni iskolakezdés ügyben. Siralmasan kevés dologra volt szükség, és rá is értünk volna ezzel, ha Roli nincs annyira kétségbe esve, hogy neki nincs tornacipője. Az, hogy már negyvenes kellett neki belőle, elég megdöbbentő, és felfoghatatlan, pedig már egy ideje én vagyok a legkisebb lábú itthon. De legalább most már megvan a tornacipő is, úgyhogy megnyugodhat. Azt hiszem, már csak tesigatya ügyben aggódik. De majd kipakolom a komódfiókot, ahol az ilyesmi van, szerintem találunk ott olyat, ami jó lesz rá, csak már elfelejtette.
Élvezzétek ki még a holnapi napot, amikor nem kell korán kelni, és kelteni a gyerekeket is, nem kell mindenkinek észnél lenni már korán reggel, hogy minden meglegyen. Egy darabig most ez nem így lesz majd.