2013. máj. 9.

Jöjjön valaki...

... fogy az energia. (jöjjön valaki, szökik a pénz) Emlékeztek erre a reklámra? Vagy nem is tudom akkoriban hogy hívták az ilyesmit, mert inkább közérdekű közlemény volt az, mint reklám. Na mindegy... Szóval nálam előadódott most ez a helyzet, hogy az energiám vészesen és rohamtempóban fogy. Őrült léptekkel veszítettem el a héten a lendületemet, meg a mindenfélét, ami amúgy flottul ment eddig, mármint hogy bármilyen fárasztó napom is volt aznap a munkában, itthon azonnal újratöltődtem. Hát most nem. Mondjuk a fent említett retro szöveggel ellentétben nálam ahogy fogy az energia, úgy termelődik a pénz, amit ugye keresni keresek, csak épp időm és kedvem nincs költeni.
Még, mióta itt dolgozom nem vártam ennyire pénteket, mint ezt a holnapit. Na persze ugyanolyan lesz menni reggel, mint bármelyik napon, és nem úgy megyek majd, mintha a fogamat húznák, de azért jó lesz nekem holnap fél háromkor hazajönni. :) (még sokkal jobb lenne együtt jönni a férjemmel, de minden nem jöhet össze.. ő holnap délutános lesz)
Apropó, férj.. harmadik napja nem jött ma dolgozni, amiből kettőt ugye a tréningen töltött, ma meg szabadnapos volt. Hát ma aztán már mindenki rajtam kereste, azt hitték, jön már ma délutánra. Jól le is lombozódtak az emberei, mikor megtudták, hogy nem jön. :) De rajtuk kívül is keresték páran, hogy hol van már, mikor jön.. Gondoltam is magamban, hogy micsoda népszerű fickó. :)

És nem meséltem el, hogy tegnap a legnagyobb és legelsőszülöttebb fiam egyedül abszolvált egy gyerekorvos-látogatást. Az úgy kezdődött, hogy amikor fél kilenckor reggelizni mentem, és elővettem a telefonomat, két sms várt. Egy Patriktól, amit még reggel hétkor küldött: "Hánytam. Mit csináljak?" Aztán egy másik Balázstól, aki szintén megírta, hogy mi volt Patrikkal, meg hogy mondta neki, hogy maradjon otthon, és hogy valahogy juttassam el délután a gyerekorvoshoz. Túl azon, hogy ezerszer a szájába rágtam, hogy minden ilyen esetben hívjon fel az "Anya munkahelye" néven futó telefonszámon, mert tudunk beszélni, csak nem a saját számomon, azért örültem, hogy legalább az apját elérte. Már előző este is voltak ilyen gondjai, de akkor azt gondoltam, csak sokat evett, meg jó sokat fociztak is kint, és a kettő együtt sok volt. Hát nem.. mert ment a hasa, meg ez a hányás.. Szóval, visszahívtam fél kilenckor, és megbeszéltük, hogy akkor el kell mennie az orvoshoz. El is ment, gond nélkül elintézte, a héten már itthon marad.. persze, vírus.
Úgyhogy ezen is túl vagyunk. Amúgy minden értelemben, mert ma már kutya baja, illetve még annyi, hogy a gyomra nem az igazi.

Meg még egy pár dolgot nem meséltem el, de már csak egyet fogok. Teszteltem a múlt héten valamit. Nagyon kitartó voltam, és csak sunyin lestem.. ugyanis hogy, hogy nem, az üres wc papír gurigák csak úgy szaporodnak a wc tartály tetején, míg általában meg nem unom, és ki nem dobom. Aztán valamikor a múlt hét elején, amikor valaki nagy művészi gondossággal odaállította a már meglévő kettő mellé a harmadikat is, és ott maradt, akkor gondoltam, hogy na most, egy életem, egy halálom, kivárom, mi lesz ezeknek a sorsa. Minden nap lestem, valaki kidobja e, de minden maradt a régiben. Egészen keddig. Amikor arra jöttem haza, hogy "Nicsak, üres a tartály teteje... és a vödörből is eltűnt az az egy, ami ott volt." Hajnalban még ott dekkoltak, úgyhogy tuti, hogy Balázs volt, aki kidobta őket. Pontosan egy hétig figyeltem.. :) :) :) És már felkészültem a következő figyelő-szolgálatra. :D

2 megjegyzés:

  1. Guriga ügy: nálunk elborítaná a lakást, ha én nem pakolnám el. Nem is merem kipróbálni, mi lenne, ha nem tenném... Vagy lehet, az kéne!
    Dius, bár én itthon vagyok, de az én energiám is fogyóban, a vizsgaidőszak most nagyon "rosszkor" jött nekem, ütközik egy csomó családi programmal, és nem tudom, hogyan szakadjak ketté.
    Kitartás, ma már péntek!!!

    VálaszTörlés