Megárt e a jó? (update-elve)

Ha az ember családostól kétszer megy egy héten élményfürdőbe, az vajon megárthat? Mert ugye azt tartja a mondás, hogy jóból is megárt a sok...
De szerintem ez nem árt meg. Vagy legalábbis nekünk semmiképp nem volt ártalmas. Eddig soha nem volt a szívem csücske a strandolás, mert én magam nemigen megyek a vízbe. Tök jól megvagyok nélküle. Ennek ellenére mentünk, mert a fiúk nagyon szerették, de többször is megtörtént, hogy galád módon inkább lebeszéltem mindenkit, mert több lett volna vele a nyűg, mint nem... mert ahova eddig jártunk, azt is nagyon szerettük a családias hangulat miatt, meg olcsó is volt, de mindig vinni kellett magunkkal polifoam-ot, plédet, sátrat, hűtőtáskát az innivalónak, hűtőtáskát az ennivalónak, hátizsákban a többi mindenfélét, amit ugye itthon be kellett pakolni, aztán ott kipakolni, délután vissza, és itthon mindent elrakni. Ráadásul egész nap a földön ücsörögni a pléden annyira nem is felemelő. Ennek ellenére azért a gyerekek kedvéért bármikor bevállalnám egy őrült kánikulai napon...
Na de ugye megtapasztaltuk a hét elején, hogy milyen másképp is lehet strandolni. Azt gondoltuk egyébként eddig, hogy nagyon drága... aztán mikor kifizettük a belépőt (nem titok, 6375 ft... Kapcsolat kártyával), és utána számoltunk a tatai árakhoz képest, majdnem ugyanott voltunk. De nem ez a lényeg. A hét elejei élmény, merthogy nem csak a neve élményfürdő, hanem valóban hatalmas és felejthetetlen, ismétlésért kiáltott. Erik pedig, aki majd éppen pár nap múlva névnapos lesz, a szokásos névnapi BK-ezést azonnal becserélte arra, hogy menjünk megint. Meg tudom érteni egyébként.
Szóval, ma megvolt a névnapi élményfürdőzés. Mindannyian úgy mentünk,hogy vártuk. Ami ugye, tekintve az első bekezdést, és azt, hogy tegnap én is egész nap dolgoztam, meg Balázs is délutános volt, elég nagy szó. És már nyitásra ott voltunk, hogy minél több jusson a mai napból. A keddi nap volt a bevezetés, a mai nap a tárgyalás, és ahogy anyámék megegyeztek Erikkel (aki nem volt rest tőlük is ezt kérni a névnapjára), még lesz egy befejezés is.
Nagyon nagy élmény már az is, hogy látom a gyerekeken, micsoda hatalmas lendülettel vetik bele magukat mindenbe. Csúszdáztak, úsztak egész nap. Gyakorlatilag akkor láttuk őket, amikor megéheztek. Egymásra is vigyáztak most is, felháborodtak azon, aki nem tartotta be a szabályokat, mert majdnem ráesett egy nagyobb  gyerek Rolira. (nem várta ki, hogy a lámpa zöldre váltson a csúszdánál). Eszükbe sem jutott veszekedni, vitázni, vagy csak unatkozni. Már ez is minden pénzt megér amúgy.
Az pedig, hogy nekünk, felnőtteknek is lehetőségünk volt feltöltődni egy testileg-lelkileg fárasztó hét után, külön ajándék volt. :)
És ahogy ígértem, ma volt nálunk fényképezőgép. :)

A képen a nem megszokott arc a nevelőapám.