Új élet(mód)

Miután a négyből már három Norbi könyvön túl vagyok, sőt, egyszer már fogyasztottam is gyereket az update módszer segítségével, sok mindent tudok arról az életmódról, amit ő hirdet. Én is, mint olyan sokan, tisztában vagyok vele, hogy sok mindenben igaza van, azzal is tisztában vagyok, hogy a módszer működik. És én is, mint még rajtam kívül olyan sokan, mondtam már rá kígyót-békát, amikor megjelentek a különféle Norbi termékek az üzletekben. Természetesen igen borsos áron. A Norbi ruditól a Norbi vízig már minden van. Amikor megjelent a nevével fémjelzett ásványvíz, akkor rágatott be igazán..... mert nehogymár még a víz is... ráadásul ezzel egy időben kezdődött a húgom kálváriája, aki megszállott update-funként gyakorlatilag elfogyott, mint a gyertya. Akkor még nem tudtuk, hogy mindez mögött egy betegség áll, csak azt láttuk, hogy a nagyon egészségesnek kikiáltott életmód hatására ő úgy néz ki, mintha épp Auswitzből menekítették volna ki. Ez volt az a pont, amikor dacára a tapasztalatnak, hogy az akkor hatéves gyerekemet (Patrik) egy nyár alatt gyakorlatilag minden gond és éhezés nélkül sikerült lefogyasztanom az ideális súlyára, azt mondtam, na, nekem aztán beszélhet Norbi amit csak akar, soha többé nem hiszek neki.
És éltünk, ahogy épp nekünk tetszett. Elhittem a reklámoknak, hogy az activia joghurt segít idebent, (ráadásul finom is), azt is elhittem, hogy a túró rudiban egy pohár tej van (tehát egészséges), meg még egy csomó minden mást is a reklámok hatására.
A húgomról kiderült, hogy a rengeteg teljes kiőrlésű és egészséges étel hatására igazán előtérbe került a talán gyerekkora óta lappangó lisztérzékenysége, ennek hatására gyakorlatilag az összes bélbolyha elpusztult, és csontsovánnyá fogyott (nem túlzok, ijesztően nézett ki, szerintem közel járt a halálhoz, mire kiderült, hogy mi is a baj). Ez újfent megerősítette bennem, hogy menjen Norbi a francba.
Igenám... csakhogy... a sok dacoskodás, meg nem is tudom még mi minden oda vezetett, hogy jelen pillanatban egyetlen ember van csak a családunkban aki nem elhízott, az pedig Roland. (bár lehet, hogy már ő is annak számít a maga 25 kg-jával, nem néztem utána).
Balázs május másodika óta csinálja a 90 napos diétát (erről külön poszt), ő már jó úton van a régi formája visszanyeréséhez (jelen pillanatban -17 kg-nál tart). A fiúk és én pedig nagy alattomban jól "megiperedtünk". Én 60 kg vagyok, tehát van rajtam minimum 5 kg plusz, de nem én vagyok a legkirívóbb. Erik 45 kg, Patrik 51. Durván sok. És durván látszik is rajtuk.. mondjuk nem mondanám egyikőjükre sem, hogy hájasak.. mert egyébként is a keménykötésű fiúgyerekek közé tartoznak széles háttal (mint a vasalódeszka), de eljött a pont, amikor meg kell húzni a határvonalat.
Elolvastam Norbi legutolsó könyvét, és megállapítottam, hogy komoly szénhidrát-függésben szenvedünk, mondjuk leginkább én. Érdekes dolgokat tudtam meg arról, miként generálják mesterségesen a gyártók azt, hogy mindig nagyobb étvágyunk legyen, így aztán mindig többet költsünk az agyonreklámozott egészségesnek kikiáltott (hiszen segít idebent) termékeikre.
De nem csak emiatt gondoltam arra, hogy az ő módszerét fogom bevetni, hanem mert visszaemlékezve, valóban nem jár éhezéssel nála a fogyás, és nem alakulnak ki hiánytünetek. Mindenképpen írok neki egy email-t, mert szeretnék tőle tanácsot kérni a fiúkra vonatkozóan.. főleg Erikkel vagyok egy kicsit bajban, mert ő az a gyerekünk, aki nem szereti a salátákat, a zöldségeket, (igaz, a kenyér sem a barátja). Kíváncsi vagyok rá, hogy majd mit fog tanácsolni, hogy is kellene nekiállni.
Az nem célom, és nem is lesz soha, hogy száműzzek az életünkből mindent, ami egészségtelen, de finom. A cél az, hogy elérjük, hogy ne legyenek kövér emberek a gyerekeimből, és lehetőleg belőlünk sem. És nem az esztétikai szempontok a döntőek. Sokkal inkább az, hogy könnyen tudjanak mozogni, bírja a szívük akármennyi terhelést is kap. Most vagyunk ennek a határvonalán. Amikor már ők is érzik, hogy ez nem jó.. mert izzadnak, mint a ló, mert lihegnek, és hamarabb kimerülnek, mint a kortársaik.. ez mondjuk szerencse, hogy ők is érzik.. mert nem én erőltetem rájuk, hanem segítő kezet nyújtok. :) (remélem)

(az meg a jövő zenéje, nekem mekkora energiákat kel mozgósítanom ahhoz, hogy betartsam az ígéretemet, és még az idén leszokjak a cigiről, de ne hízzak meg)