Nem írtam a múlt héten erről, mert előbb le kellett kissé higgadnom, és magamban rendeznem a sorokat. Mert volt mit.
Szülői értekezlet két felvonásban. Egyik nap az egyik, másnap a másik.
Az egyiken, a nagyobbiknál a "kötelező" félévet értékelő résszel nem volt semmi bajom. Persze, ez olyan kicsit hazabeszélős is, mert mi bajom is lehetett volna, mikor az éngyerekemet még ki is emelték, mint jeles tanulót. Én meg büszke voltam rá. :) Azért azt megtudtam, hogy sokan nem tudnak tanulni önállóan, mert ugye jól el vannak kényeztetve ezzel az iskolaotthonos rendszerrel, mert hétközben nincs itthon tanulás, minden leckét bent csinálnak meg. Megjegyzem.. valóban igaz lehet ez, mert a péntek reggel első órában megtartott táncpróba egy leckeírós órát vett el. És írd és mondd, csak az éngyerekemnek jutott eszébe csütörtökön hazahozni a matek könyvet, és megcsinálni itthon a leckét. De ez nem is tudom... nekem olyan evidens volt, hogy hazahozta, mert tudja a dolgát, és kész. De aztán elmondta, hogy senki más.. és megdícsérték érte az osztály előtt, hogy "úgy látszik, csak P.Patriknak volt fontos, hogy elvégezze a munkáját." De maradjunk a szülői témájánál. Ezen a félévet értékelő dolgon hamar túl estünk, mert van egy mindennél fontosabb és aktuálisabb izgalmas téma... a farsangi tánc. Az iskolában hagyomány, hogy a farsangon a negyedikesek, és a nyolcadikosok táncolnak. Ez már akkor is így volt, mikor én és a férjem is odajártunk, azóta is így van. Ezzel kapcsolatosan aztán van bőven mit megbeszélni, megvitatni, szervezni, tervezni, stb. A legfontosabb ugye a tánctanulás, ruhakölcsönzés árának befizetése volt. Aztán rögtön ezután szerepelt a fontossági sorrendben, hogy a farsangi napok utáni szombaton a szülők bálján is táncoljanak. Szavazzunk... mert micsoda megtiszteltetés, és nem utolsósorban micsoda jó kis lehetőség támogatni az iskolát..(erről majd egy másik postban). Miután ezzel kapcsolatban is mindenki okos lett, és szavazott ahogy épp tetszett neki, szóba került a harmadik nagyon fontos dolog.. az erdei iskola. Mert az ugye eldöntött tény, hogy attól, hogy az idén nekik nem szerepel a tantervben, attól ők még mennének, mert osztálypénz van, és különben is annyira jól érezték magukat tavaly, hogy azt aztán mindenképp meg kell ismételni. Itt még mindenki helyeslően bólogatott, már csak azért is, mert a többség tudja, hogy az a terv szülői oldalról, hogy ennek az erdei iskolának az utolsó estéjét használnánk ki arra, hogy elbúcsúzzunk a két tanító nénitől, akivel négy évig jóban-rosszban.. Igenám.. csakhogy most már nem jó az a 15 km-re lévő erdei iskola, ami tavaly.. hanem mindjárt a Balaton-parton a város (v. az iskola?) tábora. Mert az jó. Amúgy tényleg jó, meg szép, meg minden, csak.. 300 km innen. Egy ekkora távolságot megtenni autóval nem kevés kiadás. És az a helyzet, hogy nekünk pl. nem adott a lehetőség arra, hogy ha kedvünk szottyan, akkor abban a hónapban többször is teletankoljuk a kocsit. Persze, mindenki hallgatott, mint az a bizonyos a gazban, egyedül én mondtam azt, hogy hát azért ezt túlzásnak érzem. Felmerült alternatívaként Velence is, ami sokkal közelebb van hozzánk (csak 40 km kb.). De rögtön felhördültek ugye a Zánka-imádók, hogy az aztán halálos vétek, hogy ahhoz a pocsolyához, meg egyáltalán..
Elhűlve jöttem haza, mert már megint azzal kellett szembesülnöm, hogy rajtam kívül mindenki egy krőzus, vagy minimum terem neki a pénz valami balkonládában. Azóta sem sikerült ezen a részén túl tennem magam, pedig abba nagyon mélyen bele sem gondoltam, hogy ha mégis Zánkára mennek, akkor vagy nem tudunk utánuk menni, és sajnálni fogom Patrikot, mert rosszul fog neki esni, vagy utánuk megyünk, de nem kevés szervezést és spórolást fog igényelni a dolog, és keserű lesz a szájízem is.
De előbb legyünk túl a táncoláson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése