És akkor most állj!

 Erőltettem, próbálkoztam, mindent megpróbáltam. Kenőcsöt, fáslit, többféle tapaszt, másik kenőcsöt, pihentetni, tornáztatni. Menni, úgy tenni, mintha nem okozna gondot. Néha sikerült, néha egyáltalán nem. Hétvégén megint volt remény, de persze, cipő sem nagyon volt a lábamon, ha mégis, az a sajátom, ami könnyű, kényelmes. 

Ma reggel azzal a reménnyel vettem fel a kötelező munkáscipőt, hogy már könnyebb lesz. Nagyjából az első lépésig volt meg az illúzió, és mire beértünk, tudtam, hogy ez bizony egy hibás döntés volt részemről. Nem, ennek ellenére sem fordultam vissza, végigcsináltam a napot, de ezen a héten az utolsót. Vagy nem tudom mennyi idő lesz, amíg képes leszek újra normálisan, fájdalom nélkül járni. 

Nem csináltam titkot belőle, hogy holnap már nem megyek, de láttam, nem értik. Hiszen csak sántítok, és majd jobb lesz. Én pedig nem tudom és nem is akarom elmagyarázni, hogy ilyen fájdalmakkal nem lehet létezni, a lábaimra, ha Isten is így akarja, még akár 40 évig is szükség lesz. 

Egy kapcsolat halála a csend, a kommunikáció és a bizalom hiánya. És ez a kapcsolat abban a formában, ahogy létezett eddig, vagy legalábbis úgy gondoltam, hogy létezik, nincsen már. Marad a kihasználása mindegyikünk részéről mindennek, amit a másik fél hajlandó adni. Azt nem mondom, hogy nem fájdalmas azért, a szó minden értelmében. De hosszú távon lehet, hogy jobb lesz ez így. 

Meccsnap

 Ma reggel egy kicsit aktívabb hangulatban keltem, mint tegnap, és emiatt azért más volt nekiállni a házimunkának is. Ebédre grillcsirke és krumplipüré készült, ettünk hozzá finom házi csalamádét. Ebéd után muszáj volt egy kicsit szusszannom, vagy inkább pihentetni a lábamat, Ebéd előtt közvetlenül ragasztottam fel a motto tapaszokat, amit a fodrászom ajánlott, és bár azonnal nem érződött a hatása, de most estére már határozottan azt gondolom, hogy miért is nem ezzel kezdtem...(Mondjuk mert soha nem is hallottam eddig róla) Holnap reggel felragasztom a másikat így, ahogy ma volt, mert ez jónak tűnik, meglátjuk, milyen lesz a munkás cipőben. 

Négy órakor meccsre indultunk, a Puskás Akadémia csapatával játszottunk ma. Nagy mumus nekünk ez a csapat, mindig borzasztó meccsek vannak ellenük, és jó sokszor voltunk már csalódottak is egy-egy ilyen meccs után. Ma este is így indult, szerintem mindannyiunk fejében megfordult a félidőben, hogy haza kéne menni inkább. De jól tettük, hogy kitartottunk, mert csereként érkezett a brazil csoda csatár, és igen rövid idő alatt három gólt is szerzett, ez lett a végeredmény is, 3:0. 

Szombat

 Egy jó alvás után jó nehezen indult a nap, főleg, hogy már délelőtt elkezdett esni az eső. Lett volna olyan dolgunk, amit esőben semmiképpen sem lehet megcsinálni, úgyhogy ezt el kellett halasztani. 

Ha lenne egy tündérkeresztanyám, aki felajánlaná, hogy egy házimunkát életem végéig megcsinál helyettem, tuti, hogy a főzést választanám. Semmi más nem esik annyira nehezemre, mint főzni. Sütni nagyon szeretek, de a főzés az bizony nagy mumus. Megcsinálom, mert egyébként rajtam kívül mindenki szeret enni, de ha tehetem, kerülöm, illetve olyan ételeket készítek, ami nem igényel túl sok időt. 

Patrik is volt itthon délután, most nem ebédre érkezett, de azért kapott enni is. Meg volt fázva a héten, de szerencsére már jobban van. 

Délután sütöttem almás kalácsot meg kakaós csigát, mindkettő jó régen készült már, úgyhogy most örültek neki..

Könyves péntek

 

Nem tudom hogy előző életemből hozott karmikus valami ez az Auschwitz téma, és abban sem vagyok biztos, hogy szeretném valaha kideríteni, hogy ha így van, ki és mi voltam én ott. Az biztos, hogy nemigen van olyan könyv a témában, amit nem olvastam el, vagy fogok elolvasni majd. 

Ez a könyv annyira megrázó volt, amennyire csak lehetett. Igaz történet alapján, a szereplők mindannyian valóban ott voltak, és végigcsinálták. 

Nagyon szépen megírt könyv, a főszereplő maga a mesélő, aki egyébként egy árja német nő, aki egy cigányember felesége lett. Auschwitz témában is nagyjából egyedülálló, hogy ez a könyv nem elsősorban a zsidókkal foglalkozik, hanem a cigányokkal, akik ugyanúgy részesei voltak az egész borzalomnak. Érdekes abból a szempontból is, hogy nem a tényszerű valóság a fő irányvonal, hát rendre megjelenik itt is az éhezés is, a járványok is. Mégis, végig a könyv olvasása közben nem a borzalmakra koncentrál az ember, hanem le van nyűgözve attól, hogy milyen erő is van egy anyában, ha a családjáról van szó. 

Még sokáig hatással lesz rám minden sor, amit olvastam, minden gondolat, ami közben megfogalmazódott bennem. Egyszer most már tényleg látnom kell a saját szememmel..

Csütörtök

 Ma megint csak egy ilyen semmitmondó hétköznap volt. Lennének azért tennivalók, de alig várom minden nap, hogy ne kelljen használni a lábam semmire. 😅 Pedig amúgy menet közben egészen jól be tud járatódni, csak az addig eljutás keserves. De nem adom fel, hétvégén rendbe jön ez, az a terv. 

Megérkezett ma a sheines csomagom, tök jó pizsiket sikerült vennem, örülök neki. Kicsit féltem, hogy esetleg az anyaga nem lesz jó, de nincs vele gond. A többi minden ilyen kis apróság volt csak, azok is rendben vannak, használható lesz minden szerintem. 

Szerda

 Végigbicegtem a mai napot is. Kicsit azért minden nap jobb a helyzet, de nem mostanában lesz az, amikor futni fogok, vagy akárcsak sietni bárhová is. Na nem baj, majd lesz ez jobb is, csak türelem kell hozzá. 

Egyébként eseménytelen napok most ezek, épp csak annyi történés jut mára, hogy nézzük épp a Fradi meccset, ami a belga Andrrlecht ellen épp most zajlik. Gól még nincs, részünkről túl jó játék sem egyelőre, de még van idő. 

Kedd

 Ma reggel együtt mentünk mindhárman dolgozni, és együtt is jöttünk haza fel háromkor, mert én mentem délután a háziorvoshoz beutalókért..Az utólag derült ki, hogy igazából az ortopédiára szóló beutaló felesleges volt, mert végül magánrendelésre kell mennem, de nem baj. Vérvételre is megyek, és oda meglepően gyorsan kaptam időpontot. 

Az egyébként nekem mindig egy tök idegesítő talány, hogy az miért jó, hogy egy online rendszerbe úgy lehet regisztrálni, ha valahová elmegy az ember személyesen. Ez szerintem egy agyrém. Minden adott hozzá, hogy megcsinálja az ember magának, de nem lehet, mert ahioz, hogy működjön, előbb valami idegen ember megnézi, hogy én valóban én vagyok. Egy csomó embernek ezért nincs ügyfélkapuja sem. 

A másik, amit nem értek, hogy annak mi értelme van, hogy most még az igazolásokat is az orvosnak kell feltölteni a felhőbe..ez egy tök felesleges plusz tehet az egyébként is haldokló egészségügyben. Aki lógni akár az iskolából, meg fogja oldani így is.