Körmös nap

 A mai napban az volt az egyik jó, hogy plusz órák miatt korábban jöttünk haza. 

A másik pedig, hogy voltam körmösnél, és ha már itt van a jó idő, akkor lett ilyen tavaszias hangulatú körmöm. 

Szerda

 Ma voltam üzemorvosnál kora délután. Én ugyan nem aggódtam, de a kollégák elárulták, hogy ők azért kicsit kétségbe voltak esve, hogy mi lesz velük, ha nem lesz jó a vérnyomásom, és nem enged dolgozni tovább. Egyébként ott is magas volt, elsőre is, aztán mondta, hogy lazítsak, sóhajtsak párat. Másodszorra magasabb lett, mondtam is neki, ne mondja, hogy lazitsak, nyugodjak meg, mert nem vagyok ideges, de ettől leszek .. Harmadszorra még mindig 160/99 volt, de ott elengedte a méricskélést. Megbeszéltük menet közben, hogy volt már ilyen, és akkor is voltam a háziorvosnál, majd most is elmegyek. Minden mást rendben talált, így majd csak jövő ilyenkor találkozunk. Így mindenki megnyugodhatott, bár a probléma nem oldódott meg, de majd foglalkozunk azzal is. 

Munka után voltam az okmányirodában (vagy kormányablak?), le fog járni a személyim, de nem várom meg azt az időpontot, mert lesz mostanában olyan ügyintézésem, amihez kelleni fog. Nem lenne célszerű nem új személyi igazolvánnyal csinálni. Nagyon gyorsan végeztem, nagyon kedves volt mindenki, pedig úgy mentem, hogy vajon bejutok e, mert hiába szerettem volna időpontot foglalni, nem volt szabad, csak március végére. De gondolom valahogy úgy van beállítva, hogy délutánra nemigen lehet foglalni, legyen hely azoknak is, akik csak így mennek, mint most én is. 

Most pedig még nézzük a Debrecen -Fradj kupameccset, már a hosszabbítás második félideje van, nemsokára tizenegyesek döntenek majd valószínűleg. Meglátjuk hogy alakul..

Kedd

 Megmondom őszintén, már volt időm bőven barátkozni azzal a gondolat, hogy akkor most azok az éveim következnek, amikor nem csak több erőfeszítés kell tennem saját magamért, és másképp kell magamra gondolni, de időnként előfordul az is, hogy egyszerűen csak átveszi az irányítást a belső hatalom. De azt hiszem, ehhez nekem a világ összes ideje sem lesz elég. Az lehet, hogy a saját makacsságom, korlátaim és meggyőződéseim is sok nehézséget jelentenek, de azért helyenként már ezekből is engedtem. Azt még azért mégsem gondolnám, hogy akkor most gyakorlatilag újra kellene saját magamat alkotnom, de már magam sem tudom mi is lenne jó. Egy biztos, életemben nem volt még ekkora teher nőnek lenni, mint mostanában. Minden arról szól, hogy éppen mit miért és hogyan befolyásol az, hogy éppen vajon hogy állnak a hormonjaim. Ami egyébként csak teória, mert nem lehet normálisan mérni, és egyébként sincs semmi összehasonlítási alap. Honnan is tudnánk, hogy vajon milyen volt régen, amikor soha fel sem merül még csak hasonló vizsgálat sem. 

A legtöbb, amit tehetek magamért, hogy hallgatok az ösztöneimre, és a lehető legtöbb olyan dolgot megtenni, ami jó nekem. 

Ezek mentén ma délután munka után még könyvtárban voltam. Nem volt teljes az élmény, pedig Balázs bevállalt velem egy sétát is (és ez mindig jó), az egész napos vérnyomás mizéria azért éreztette a hatását, nem tudtam ott sem teljesen kikapcsolni, de sokat segített a könyvek illata, és az ottani, semmivel össze sem három nyugalom. 

Majd holnapra is kitalálunk valamit..

Jól kezdődik

 Ez a hét. Már eleve nagyon furcsa volt reggel felkelni. Nem az a szokásos jajj, tudnék még aludni érzés, hanem valami egészen fura, nagyon ólmos fáradtság. 

Aztán délelőtt többször is jó kótyagos volt a fejem, de ezt ráfogtam arra, hogy nem ittam még eleget. 

Itthon megmértem a vérnyomásomat. 141/98. Najó, hát kicsit lefekszem, biztos az időjárás, meg a hormonok..egy óra fekvés után 152/104. 

Pedig amúgy nem mondanak, hogy rosszul érzem magam. Igaz, azt sem, hogy minden jó. Azért kicsit most megijedtem. 

Szerdán üzemorvoshoz megyek. Ilyen vernyomatr mér, kitér a hitéből is. Bízom benne, hogy holnap már nem ilyen lesz, és csak valami átmeneti zűrzavar. 

Vasárnap

 Az így pár nap után már biztos, hogy nagyon jó döntés volt ez a szőnyegmentesítés. Egészen más levegő van a szobákban, sokkal jobb. Úgy tűnik, valamennyivel kevesebb a por is, ami ráadásul sokkal gyorsabban és hatékonyabban eltüntethető egy porszívózással. Roli már most sokkal kevesebbszer fújja az orrát, pedig egy ideje már borzasztóan sokszor (és nagyon idegesítően) trombitált. 

Ma sétáltunk egyet délelőtt a boltba, aztán végül, mivel Balázs és Roli visszavitték a két bontatlan csomag laminált padlót a Diego-ba, a Burger King főzte az ebédünket. Na jó, nem teljes egészében, mert csak szendvicset hoztak, amihez az airfryerben sütöttem krumplit, Balázsnak hús is ott sült, ő nemigen eszik ilyen helyről, vagy legalábbis nagyon ritkán. De jó volt így is, szeretem az ilyen gyorsan elkészülő ebédeket. 

Délután megcsináltam a szokásos vasárnap délutáni takarítást, végre a könyveket is visszapakoltam a helyükre. 

Meccsnap is volt, nem is akármilyen. Most csak tévén keresztül drukkoltunk, de a csütörtöki csalódottság után alaposan kárpótoltak mindenkit. Öt gólt rúgtunk Újpesten. Ez a győzelem mindig édesebb az összes többinél. 

Ha szombat

 Akkor együtt ebédel a család teljes létszámban. Ma kicsit későn, mert Balázs dolgozott, és ő ugyan többször is mondta délelőtt, hogy ne várjuk meg, együnk nyugodtan, de senki nem hallgatott rá, nem volt kérdés, hogy majd akkor lesz ebéd, amikor mindenki itthon lesz. 

Párszor már eszembe jutott, hogy hogy is lesz ez akkor, amikor majd egyszer talán lesz olyan is, hogy mindenki hoz magával még egy embert, mert most is jó nagy edényekben főzök, jókora mennyiségek fogynak mindenből. De természetesen meg fogom oldani azt is, mert ugyan a főzés nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, de az majd egy tök Mád helyzet lesz már. Úgy gondolom most, hogy úgy lesz, hogy már előtte nap is arra fogok készülniük, hogy másnap mindenki haza érkezik. Szerintem minden lányt szeretni fogok a fiaim mellett, mert az alap nálam, hogy aki a gyerekeimet szereti, azt én is szeretem. 

Na de jó messzire szaladtam előre, ezek egyelőre csak álmok, képzelgések. 

Patrik nem sokat mesél arról, milyen nélkülünk, de mindig megerősíti, hogy minden rendben. Amiben bizonytalan, azzal kapcsolatban felhív, vagy ír messengeren, és megkérdezi, minden mást megold. Mondjuk sejtettem, hogy így lesz, elég talpraesett gyerek volt mindig is. 

Végre kipakoltam az összes zsákot. Meg vagyok elégedve, mert még maradt hely is a szekrényben úgy is, hogy a mi szobánkban a komód egyik feléből is átpakoltam a meccsre járós ruhàinkat. 

Holnap még a könyveket is visszapakolom, és kész minden. Mondanám, hogy egy darabig látni sem akarok semmi pakolni és takarítani valót, de ismerve magunkat, két hét múlva már majd a következő valamit tervezgetjük. 

Péntek

 Három óra alvás után mentünk dolgozni, és meg is beszéltük, hogy legközelebb akkor megyünk ilyen későn kezdődő meccsre, ha másnap tudunk szabadságra menni. Most is tervben volt, csak mire meglett a hivatalos időpont, Balázs kollégája már lefoglalta a repülőjegyeket. De semmi gond ezzel, csak már nem megy olyan könnyedén sem az ébredés ilyen kevés alvás után, sem végigcsinálni a következők napot. 

Munka után kettőre temetésre mentünk. Most nem családtagtól szerencsére, hanem egy kedves ismerőstől búcsúztunk. Nagyon megható polgári szertartás volt, már az első zeneszám alatt sem bírtam könnyek nélkül, és aztán, ahogy a szónok elbúcsúzott tőle a két fia nevében, hát teljesen kikészített. Minden mondatból áradt, hogy mennyire szerették egymást ő és a gyerekei. 

Ezek után alig vártam, hogy itthon lehetőségem legyen egy kicsit ledőlni a kanapéra, már fájt nyitva tartani a szememet. Aludtam is kb másfél órát, utána még nekiálltam végre Erik szobájából is kihozni a hét elején óta ott parkoltatott zsákokat. Napok óta össze van szerelve már a szekrény, ahová el kellett ezeket a holmikat tenni, de még eddig nem volt időm rá. 

A zsákok kipakolása kapcsán rájöttem, hogy Balázsnak már megint igaza volt, és az a két paplan, amit nem használtunk már vagy három éve feleslegesen foglfljs nálunk a helyet, úgyhogy szerintem holnap elvisszük adományba. Nincs baja, csak nekünk már nincs rá szükségünk.