Szabad hétfő

 Elképesztő nagy ajándék most nekem ez a négynapos hétvége. Mindig úgy érzem, amikor ilyen adódik, hogy ez most a legjobbkor jött, és ez most is így van. Nem vágytam nagy dolgokra, nem voltak elvárásaim, vagy kitűzött célok ezekre a napokra. Egész egyszerűen csak arra vágytam, hogy csak úgy lehessek, minden határidő és kötelező feladat nélkül. Teljen úgy egy hétköznap, hogy nem kell a főnököm kérdéseire válaszolnom, nem kell mellette ülnöm a borzasztó kényelmetlen székén, és keresgélni hogy ki mit és miért rontott el. Szeretek vele dolgozni, de időnként nagyon besokallok az ő tempójától, és attól, hogy számára nem létezik más, mint a munka. Ez most egy ilyen időszak, így tényleg a legjobbkor jött ez a négy nap. 

A tegnapi nap élménye meg kitartott ma is, időnként láttam magam előtt a Balatont, a gyönyörű, tiszta, háborítatlan nyugalmat, ami ott van a parton. Időnként hallottam a meccs közbeni szurkolás hangjait. 

Délelőtt még boltban voltunk, aztán elkészült az ebéd is. Ebéd után a fiúk elmentek focizni, én itthon tettem-vettem, többek között végre átrendeztem az étkezőben a tálaló szekrény tetejét is, amit már hetek óta utálok nézni, de sosem volt kedvem hozzá. 

Vasárnapi meccsnap

 Ami különleges meccsnapként kerül be a családi krónikába. Ma már délelőtt útra keltünk ugyanis, és Siófokig meg sem álltunk. Már tegnap eldőlt, hogy így lesz, vártam is rendesen, mert két legjobban szeretett program is egy nap alatt igazán olyan esemény, ami nem adatik meg mindig. 

Nagyon szépen sütött a nap, de nagyon hideg volt, a parton még a szél is fújt, ami azért sokat rontott az élvezeti értéken, de nem tudta elvenni azt az igazi békét, amit a Balaton látványa ad. Sétáltunk egyet a parton, kimentünk a móló szélére is, aztán sétáltunk a belvárosban is. Megnéztük és kipróbáltuk a zenepavilont. Fantasztikus, ahogy összetalálkozik a múlt és a jelen, és Kálmán Imre bronzszobra ücsörög a pavilonban, miközben wifin keresztül a saját telefonunkkal lehet elindítani valamelyik művét 

A siófoki élmény séta után indultunk Fehérvárra, ahol begyűjtöttünk egy jó meccs élményt, jót szurkoltunk, és nyertünk is. 

Soha rosszabb vasárnapot. 

Szombat

 A szokásos módon aludtam ma reggel kilencig, bepótoltam a lemaradást, ami a héten alakult, amikor korán mentünk dolgozni. Szerencsére nálam még nem alakult ki az, ami Balázsnál már nagyon régen, hogy hétvégén is hajnalban ébredjek. 

Ma csak cigánypecsenyét csináltam ebédre, meg üresre mostam a szennyestartót, és ennyi bőven elég is volt. Van min gondolkodni, van mit kipihenni. Nem kell most a pörgés. 

A holnapi meccsre azért hangolódom már, Fehérváron mindig jó hangulatú a szurkolás. Gondolom jó hideg lesz, de hát azzal nem lehet mit kezdeni, muszáj lesz elviselni. Talán mire vége lesz a tavaszi szezonnak, tényleg lesz tavasz is. 

Péntek

 Végre vége ennek az őrült hétnek is, és kezdődhet a négy napos hétvége. Kivételesen mindketten itthon leszünk végig, bár Balázsnak rezgett a léc, hogy mégis menni kell, de szerencsére nem. Nincsen előre eltervezve a vasárnapi meccsnapon kívül semmi, de jó lenne valahova elmenni azért egy kicsit. 

Délután fodrásznál voltam. Ez a hossz, ez a stílus és a hajszín marad, mert így jól érzem magam. 

És ez a szelfi dolog még mindig nem az én asztalom..😁

Sokféle értelemben.

 Válaszúton

 

Durva lárma zúg körültem,
Küzdelemre vár az élet.
Megállok a sorompónál,
De nem tudom, mit csináljak:
Harcba szálljak, visszatérjek?
 

Sáros a tér, undok a harc,
Oly silány a harci pálma:
Olcsó hírnév, darab kenyér...
És érettük odaveszne
Ifjuságom minden álma!
 

Még csak nézem ezt a harcot
S hány szép álmom omlott porba!
Mért rohannék, hogy lelkemet
Az életnek piszkos harca
Minden kincstől megrabolja!...
 

Visszatérjek?... az a világ,
Ahol álom volt az élet,
Bezárult már rég mögöttem...
A szép világ, ifjuságom
Soha többé föl nem éled.
 

Óh, szép világ, álomvilág,
Milyen sokszor elsiratlak,
Az életnek rút harcáért
- Ezer fátum törjön is rám! -
Soha, soha el nem adlak.
 

Csak egy rövid, múló óra
Boldogságod gyönyörébül
S aztán... elég volt az élet...
Bármi jön a válópercig,
Véle lelkem csak kibékül...
 

Mert erőm nincs küzdelemre,
Harcra nem csábít az élet,
A sorompót át nem lépem -
Szép világom rég bezárult
S nincs, ahova visszatérjek!...

 (Ady Endre)

Szerda

 Időnként kiborultam az elmúlt években is, amikor besokalltam már egy-két dologtól, de alapvetően úgy szokott lenni, hogy alkalmazkodom ahhoz, amihez éppen kell, és teszem a dolgom, ahogy tudom. 

Most össze vagyok zavarodva egy kissé, mert azt érzem, hogy elképesztő sebességgel robogunk valami szörnyűség felé, és nem csak fogalmam sincs arról, hogy mi lesz az, de azt sem tudom hogyan alkalmazkodjak. Merthogy az sem mindig világos, hogy mi is most az a helyzet, amihez kéne. Azt érzékelem, hogy borzasztó árak vannak, látom, hogy egyre több benzinkút vezet be korlátozásokat. A logisztikában dolgozom, pontosan tudom, hogy ha üzemanyag ellátási gondok adódnak, akkor nem az lesz a legnagyobb bajunk, hogy nem mehetünk csak úgy.. puszta vágy miatt a Balatonra, hanem majd sokkal inkább az, hogy milyen járművek fogják eljuttatni az élelmiszert (ruhát, cipőt, akármit) a pontból b pontba. 

Amiatt is össze vagyok zavarodva, hogy mi itt éljük a megszokott életünket, picsogunk apró hülyeségeken is, közben meg emberek tízezrei vándorolnak egy bőrönddel, új otthont, új életet keresve maguknak. Mindemellett természetesen nem vehetem a vállamra a világ baját, de nem is tudom szenvtelen arccal nézni. 

Jó fárasztó és nehéz napom volt egyébként is, ilyenkor felerősödnek ezek a furcsa gondolatok is. Egy jó alvás jó lesz majd..

Kedd

 A diagnózis stroke. Van egy enyhe fokú jobboldali bénulás is, és jelenleg nem tud nyelni sem rendesen. Voltak bent anyuék a kórházban nála, beszélni nem nagyon tud, de a nagyapámnak annyit mondott "szeretlek" 67 éves házasok az idén, és azt mindig, mindannyian tudtuk, hogy ők ketten egymásnak a biztos pontok az életben. Az orvossal nem tudtak.ma délután beszélni, de holnap majd lehet hívni egy óra körül, és majd akkor talán kicsit okosabbak leszünk, mire kell készülni.

Voltam ma masszázson, nagyon sokat javult a lábam, és már fizikai jelei is vannak azon kívül is, hogy két hete egyáltalán nem szedek rá fájdalomcsillapítót. Ez jó hír, nagyon örülök neki.