Vasárnapi Balatonos nap

Furcsa időjárás van, az biztos. Délelőtt nyár volt, aztán volt délután olyan érdekes tavaszi idő is, estére még kifejezetten kora őszi volt. 

Itt a Balatonon nem esett, otthonról kaptuk csak a hírt, hogy ott viszont lezúdult rendesen az égi áldás. Nekünk nincs kárunk, de képeket láttunk a hömpölygő vízről, meg elárasztott udvarokról. 

Mi itt takarítottunk, többszáz könyvet szabadítottunk még nem kevés portól, most olyan jól néz ki, mint még talán sosem. Otthon titkon mindig vágytam egy könyvtár szobára, itt ebből a helyiségből simán lehetne ilyen. A könyvek, és a plafonig érő könyvespolc már adott, egy kényelmes fotel, pár puha takaró, egy jó lámpa kéne még, és engem akar oda is lehetne zárni egy hétre is. 

Amúgy nem haladunk rosszul, lassan tényleg az összes helyiség sorra kerül már, de egy ekkora házban nem nagyon megy gyorsabban, De továbbra is jó érzés megcsinálni, olyan jó, ahogy a kezünk munkája nyomán látványosan átalakul, megszépül, megtisztul minden. 

Holnap megint nem dolgozunk, így ma este még nem megyünk haza, csak valamikor holnap délután. Várhatóan a nyaralás előtt még a jövő hét vége is ugyanilyen lesz, utána már csak nyaralni jövünk. 

De azért természetesen ma is jutott idő sétálni is, gyönyörködni a Balaton ezer színű szépségében, hallgatni a madarak csiripelését, csivitelését.

Csak ennyi

Újabban egyre nehezebben találok olyan témát, amiről szívesen írnék. Persze, vannak nálunk is minden nap apró bosszúságok, vagy épp nagyobbak, ugyanígy vannak kisebb-nagyobb örömeink is, de már nem akarok mindent kibeszélni magamból. Vagy legalábbis nem mindig mindent. 

Roli utolsó napjai nyolcadikosként az online térben megérnének egy kisebb misét, és biztos, hogy ha ő az első olyan gyerekem lenne, akit cseszegetnek, akkor nem is bírnàm ki, hogy ne kürtöljem világgá. De nem ő az első, ám az a szerencse, hogy az utolsó, így hagyom a francba az egészet. Megtanítottam intelligensen, de határozottan reagálni az ilyesmire, és pár napon belül meg is szabadulhat ettől a kapcsolattól végleg. 

A balatoni hétvége első teljes napja tökéletes nyugalomban telt, nagyon jó idő volt, igazi nyár illatú volt már minden. Strandon is voltunk, de persze csak a fiúk voltak a vízben. Én csak gyönyörködtem. 

Elég sokan vannak, szemmel láthatóan már nem csak azok, akiknek házuk van itt, hanem nyaralók is. Külföldiek is vannak, igaz, nagyon fiatalok, lehet, hogy egyetemisták, akik a vírus miatt nyáron sem jutnak haza. A távolságtartás nem nagyon jellemző, de szerintem senkinek eszébe sem jut. A vendéglátó helyeken mindenhol van kézfertőtlenítő kirakva, és van, ahol a kiszolgáló személyzeten van maszk. 

Már megint

Piszok nagy mázlisták vagyunk, mert ez már a harmadik olyan hétvégénk lesz egymás után, ami nem csak hosszú hétvége, de még ráadásul a Balatonon is töltjük. 

Nem kevés szervezést igényel, hogy otthon isinden rendben legyen, meg itt is úgy töltsük el az időt, hogy jusson pihenés és szórakozás is a mindenmás mellett, de minden fáradtságot megér. 

Vacsora utáni séta közben látni a naplementét, meg a Badacsonyt, felülmúlhatatlan. 

Csütörtök

Attól néha agybajt tudnék kapni, hogy amikor pl napközben lenne kedvem épp átpakolni a ruhákat a szekrényben, akkor természetesen pont dolgozom, és esélyem sincs ilyesmire. Amikor hazaérek, akkor meg kell legalább fél óra, mire az agyam átáll az itthoni üzemmódra. De miután átáll, méh akkor is erősen szelektalok mindent, ami eszembe jutott. Mert vagy kedvem nincs hozzá, vagy csak inkább ledőlnék az ágyra egy kicsit. 

Most meg mee ideje lesz ezt megtenni, mert naná, hogy megint fél 12 lett. 

Volt ma minden

Ami nem szokott lenni sima hétköznapokon. Például, hogy munka után nem sokkal csajbuliba mentem, Roli pár osztálytársának anyukáival. Jól éreztük magunkat, amiben nem csak a sokféle beszédtéma segített, hanem a diópálinka, körte pálinka meg a kétféle bor is. Kicsit a fejembe is szállt, de épp csak annyira, hogy még azért ne legyen kellemetlen. 

Este Fradi meccs is volt, ami csak az utolsó pillanatokban lett döntetlen. Nem mondom, hogy boldogok voltunk ettől, mert meg kellett volna nyerni, de már mindegy, ez csak erre volt elég ma..

Egyébként minden reggel megfogadom, hogy korán lefekszem, aztán valahogy mindig fél tizenkettő lesz. 

Hétköznapjaink

Mindig csak ismételni tudom magam mostanában, mert ilyen is mostanában az életünk. A hétvégéket a Balatonon töltjük, a hétköznapokat itthon, többnyire munkával. Ott természetesen zajlik az élet, újra és újra alkalmazkodnunk kell a folyton változó körülményekhez. Nem nagyon lehet előre tervezni, mert senkinek fogalma sincs arról, mi vár még ránk. De én minden nap optimistán kezdem a napot, mindenhez úgy állok hozzá, hogy meg fogjuk oldani. Van, amit nem egyszerű, és jó sok gondolkodást igényel, de ez nem baj. Minden megoldott helyzet után egy újabb tapasztalattal leszek gazdagabb, és minden ilyen után több mindent tudok. Tekinthetném úgy is, hogy végzek egy csomó felesleges plusz munkát, de annak nem sok értelme lenne, csak negatív irányba vinne el. 

Rolinak úgy tűnik, menet közben befejeződött az iskola. Nem kap már feladatot, az utolsó tegnap jött matekból. Vagyis vélhetően az utolsó..mert még bármi lehet péntekig. 

Eriknek még vannak feladatai, de az övé is erősen csökkenő tendenciát mutat. 

Patriknak is van még vizsgája, mellette itthonról dolgozik. Bámulatosan jó munkája és kollégái vannak, néha irigylem érte egy kicsit. De leginkább azt kívánom, hogy ez így maradjon neki egész életében, bármi is lesz majd a végén, ahol megállapodik. Elképesztő társasági életet is él, csak kapkodom a fejem, hogy hol ezzel a társasággal, hol egy másikkal, néha egész sokan, máskor meg épp csak páran vannak. Van mit pótolniuk, értem én, meg egyébként is most fiatalok. 

Hát így valahogy telnek ezek a hétköznapok.

Megint itthon

Nem mondom azt, hogy nem fárasztó ez a tempó, hogy hét közben itthon vagyunk, dolgozunk, aztán egész hétvégén a Balatonon vagyunk. Ott persze igyekszünk az adott időbe minél több mindent besűríteni, amit csak lehet. Kevesebbet is alszunk, bár..az idén még egyszer sem ébredtem fel arra, hogy megy a vonat, pedig aludtunk már nyitott ablaknál. De továbbra is azt gondolom, hogy ez kellemes gond, nagyon szívesen teszünk-veszünk a házban, ház körül, élvezzük a nagy sétákat, a 

madárcsicsergést, meg mindent, ami ott van. Télen majd ráérünk ezt kipihenni (vagy a következő vírus hullám idején, ki tudja?) 

Sajnos ezen a hétvégén sem nyertünk a lottón, és nem tehettük azt meg, hogy ma reggel mindketten telefonálunk a főnökeinknek, hogy mar ne számítsanak ránk. Pedig eljátszottunk a gondolattal. De így ma délután hazajöttünk, kipakoltunk, mostam egy adagot, elpakoltam minden ruhát, bevásaroltunk, rántott húst vacsoráztunk, és holnap reggel megyünk dolgozni.