Könyves téma

Nem fogom ma sokat jártatni a számat, kímélem a hangszálaimat, mert fáj a torkom. Vagyis nem fáj, csak olyan hülyén érzem, mintha kaparna, vagy mi. Gondolom nem lesz belőle komolyabb baj, de nem esik jól beszélni. Nagy szerencse, hogy itt a kezemmel beszélek. :)
Múltkor, mikor a könyvtárban jártam, akkor arra gondoltam, hogy majd arról írok egy bejegyzést, hogy ki hogy választ magának olvasnivalót. Mert ismerek egy csomó embert, aki olvas, de legtöbbször ez szóba sem kerül. Miért is kerülne? Az sem feltétlenül beszéd téma, hogy miről szól a könyv, vagy hogy van megírva, jó esetben azért egy jó könyvet tovább ajánlanak másoknak, egyszerűen csak így: "Ezt el kell olvasnod Neked is."
Régebben soha nem olvastam mások ajánlására semmit, mondjuk ennek roppant egyszerű oka volt: soha senki nem ajánlott. :D Így aztán mentem a saját "fejem" után a könyvtárban. A kiválasztás igen érdekesen zajlik nálam. Több eset is lehetséges. Ha megtetszett egy író stílusa, akkor keresem, hátha van még tőle valami, amit nem olvastam. Én vagyok az, aki elolvassa a könyvek hátulján a többi könyvajánlót, mert abból tök jókat lehet találni. Na de egy írón belül maradva azért túl vagyok az összes Danielle Steele, az összes Robin Cook, majdnem az összes Stephen King, a fellelt összes Debbie Macomber, Nora Roberts és Penny Vincenzi könyvön. De így járt Joanne Harris, J.K. Rowling, és persze Stephenie Meyer is. És rajtuk kívül gondolom még van egy csomó mindenki, aki nem is jutott most hirtelen eszembe.
Régebben, mikor még apám is velünk élt, arról álmodoztam, hogy majd egyszer végre akkora leszek, hogy megengedi, hogy én is elolvassam azt a rengeteg könyvét, amihez addig tilos volt hozzá nyúlni is. Aztán mire akkora lettem, a könyvekkel együtt lelépett, és azon kevés alkalmak egyikén, amikor még találkoztunk, egyszer akartam egy könyvet tőle elkérni (akkor már akkora voltam). Nemes egyszerűséggel rámutatott a könyvespolc közepén díszelgő táblára "Barátságod sokra tartom, könyvet kölcsön nem adok." És persze nem is adott. Bennem pedig mély nyomot hagyott a tábla, nagyon hosszú évek teltek el, mire mertem valakitől kölcsön kérni.
A könyvtár volt ez ügyben a barátom, mert ha épp nem lett volna a városunknak ilyen jól felszerelt könyvrészlege, bizony, az én életemből kimaradt volna az olvasás, anyámnak sem pénze nem volt ilyesmire, sem nem értette, miért is jó olvasni. Nem tudom, hány éve járok ide, de olyan, mintha hazajárnék. Csak ez az otthonomnak az a része, ahol rend van, csend van, és tisztaság. Ahol szépen, nyugodtan sétálgathatok a polcok között, vagy akár ücsöröghetek egy széken olvasgatva. Általában sétálgatok. Először megnézem az épp aktuális "kedvenc írómat", aztán megnézem a könyvtárosok ajánlását, és utána megkezdem a sétát a polcok között. Ez a legjobb. Böngészgetem a könyvek gerincét, és általában "rám talál" a könyv, amit olvasni fogok. Valamiért megtetszik. Vagy a borítója, vagy a betűtípus, vagy akár a cím. Az ilyeneket kiveszem a helyéről, elolvasom a tartalmát, és attól függően, milyen hangulatban vagyok, vagy elviszem magammal, vagy visszateszem, és elraktározom, hogy majd még ezt is ki kell kölcsönöznöm egyszer. A raktározás pedig úgy történik, hogy megjegyzem, hogy a harmadik polcsor bal oldalán középtájon volt... :) És várom, hogy majd mikor "talál rám" legközelebb. Olyan még sosem volt, hogy valamit, amit így elraktároztam, valamikor ne olvastam volna. :)
De persze mostanában már olvasok olyasmit is, amit mások olvasnak.....  például, amit a barátnőm ajánl, vagy amit más bloggereknél látok, hogy épp olvasnak.
Ráadásul van egy újabb "játékom" is magammal. Minden alkalommal minimum egy olyan könyvet is elhozok, ami kicsit komolyabb az átlagnál.
Ti hogy választotok magatoknak olvasnivalót?