Vasárnap

 Ma megint abban a furcsa helyzetben találtuk magunkat délelőtt Rolival, hogy dacára a népes családunknak, megint ketten vagyunk. Még a végén nem is lesz ez fura. 

Balázs ma is dolgozott. Egyébként, ha nem a felesége, hanem a kollégája lennék, imába foglalnám a nevét, mert ő az a kolléga, aki bármikor helyettesít, segít, megoldja. Szerintem kicsit vissza is élnek ezzel, szerinte ez tök rendben lévő hosszútávú befektetés, mert majd amikor egyszer neki kell valami, akkor ők is így állnak majd hozzá. Legyen neki igaza, de én egyelőre nem nagy örömmel szoktam fogadni ezeket a befektetéseket. 

Így aztán voltunk kettesben Rolival drs-t visszaváltani meg vásárolni a lidlben. Amúgy egy hajcsár vásárlás közben, nincs gondolkodás, egész egyszerűen közli, hogy na, akkor célzottan oda megyünk, ami kell, és már mehetünk is. És nem érti, hogy én nem így működök, mert sokszor menet közben találom ki, hogy még ezt vagy azt fogok csinálni, és akkor ahhoz kell vennem pár dolgot. Azért persze én győztem, és az én gondolataim mentén haladtunk, de felhívta a figyelmemet, hogy ő egyébként már rég végzett volna. 

Ebédre készült kolbászkrémes csirke, sajtos krumpli, gyros, fokhagymás mártogatós és paradicsomos uborksaláta (ez utóbbi street kitchenes recept, és nagy rajongója lettem). Sütöttem egy meggyes piskótát is, úgyhogy ma azért a kalória számláló kicsit kevésbé közelített ahhoz, ami egy nap belefér bárkinek is, de mégiscsak vasárnap van. 

Délután megcsináltam a szokásos vasárnapi takarítást. Megérkeztek anyukámék is ma a nyaralásból. Érdekes, hogy annak ellenére is, hogy azért jól érezték magukat, tetszett nekik minden, úgy tűnik, jobban értékelték, hogy ma már itthon vannak. Igaz, nem mindenkinek való ez az utazás dolog sem. Ők valószínűleg ebbe a táborba tartoznak.