És akkor most állj!

 Erőltettem, próbálkoztam, mindent megpróbáltam. Kenőcsöt, fáslit, többféle tapaszt, másik kenőcsöt, pihentetni, tornáztatni. Menni, úgy tenni, mintha nem okozna gondot. Néha sikerült, néha egyáltalán nem. Hétvégén megint volt remény, de persze, cipő sem nagyon volt a lábamon, ha mégis, az a sajátom, ami könnyű, kényelmes. 

Ma reggel azzal a reménnyel vettem fel a kötelező munkáscipőt, hogy már könnyebb lesz. Nagyjából az első lépésig volt meg az illúzió, és mire beértünk, tudtam, hogy ez bizony egy hibás döntés volt részemről. Nem, ennek ellenére sem fordultam vissza, végigcsináltam a napot, de ezen a héten az utolsót. Vagy nem tudom mennyi idő lesz, amíg képes leszek újra normálisan, fájdalom nélkül járni. 

Nem csináltam titkot belőle, hogy holnap már nem megyek, de láttam, nem értik. Hiszen csak sántítok, és majd jobb lesz. Én pedig nem tudom és nem is akarom elmagyarázni, hogy ilyen fájdalmakkal nem lehet létezni, a lábaimra, ha Isten is így akarja, még akár 40 évig is szükség lesz. 

Egy kapcsolat halála a csend, a kommunikáció és a bizalom hiánya. És ez a kapcsolat abban a formában, ahogy létezett eddig, vagy legalábbis úgy gondoltam, hogy létezik, nincsen már. Marad a kihasználása mindegyikünk részéről mindennek, amit a másik fél hajlandó adni. Azt nem mondom, hogy nem fájdalmas azért, a szó minden értelmében. De hosszú távon lehet, hogy jobb lesz ez így. 

Meccsnap

 Ma reggel egy kicsit aktívabb hangulatban keltem, mint tegnap, és emiatt azért más volt nekiállni a házimunkának is. Ebédre grillcsirke és krumplipüré készült, ettünk hozzá finom házi csalamádét. Ebéd után muszáj volt egy kicsit szusszannom, vagy inkább pihentetni a lábamat, Ebéd előtt közvetlenül ragasztottam fel a motto tapaszokat, amit a fodrászom ajánlott, és bár azonnal nem érződött a hatása, de most estére már határozottan azt gondolom, hogy miért is nem ezzel kezdtem...(Mondjuk mert soha nem is hallottam eddig róla) Holnap reggel felragasztom a másikat így, ahogy ma volt, mert ez jónak tűnik, meglátjuk, milyen lesz a munkás cipőben. 

Négy órakor meccsre indultunk, a Puskás Akadémia csapatával játszottunk ma. Nagy mumus nekünk ez a csapat, mindig borzasztó meccsek vannak ellenük, és jó sokszor voltunk már csalódottak is egy-egy ilyen meccs után. Ma este is így indult, szerintem mindannyiunk fejében megfordult a félidőben, hogy haza kéne menni inkább. De jól tettük, hogy kitartottunk, mert csereként érkezett a brazil csoda csatár, és igen rövid idő alatt három gólt is szerzett, ez lett a végeredmény is, 3:0. 

Szombat

 Egy jó alvás után jó nehezen indult a nap, főleg, hogy már délelőtt elkezdett esni az eső. Lett volna olyan dolgunk, amit esőben semmiképpen sem lehet megcsinálni, úgyhogy ezt el kellett halasztani. 

Ha lenne egy tündérkeresztanyám, aki felajánlaná, hogy egy házimunkát életem végéig megcsinál helyettem, tuti, hogy a főzést választanám. Semmi más nem esik annyira nehezemre, mint főzni. Sütni nagyon szeretek, de a főzés az bizony nagy mumus. Megcsinálom, mert egyébként rajtam kívül mindenki szeret enni, de ha tehetem, kerülöm, illetve olyan ételeket készítek, ami nem igényel túl sok időt. 

Patrik is volt itthon délután, most nem ebédre érkezett, de azért kapott enni is. Meg volt fázva a héten, de szerencsére már jobban van. 

Délután sütöttem almás kalácsot meg kakaós csigát, mindkettő jó régen készült már, úgyhogy most örültek neki..

Könyves péntek

 

Nem tudom hogy előző életemből hozott karmikus valami ez az Auschwitz téma, és abban sem vagyok biztos, hogy szeretném valaha kideríteni, hogy ha így van, ki és mi voltam én ott. Az biztos, hogy nemigen van olyan könyv a témában, amit nem olvastam el, vagy fogok elolvasni majd. 

Ez a könyv annyira megrázó volt, amennyire csak lehetett. Igaz történet alapján, a szereplők mindannyian valóban ott voltak, és végigcsinálták. 

Nagyon szépen megírt könyv, a főszereplő maga a mesélő, aki egyébként egy árja német nő, aki egy cigányember felesége lett. Auschwitz témában is nagyjából egyedülálló, hogy ez a könyv nem elsősorban a zsidókkal foglalkozik, hanem a cigányokkal, akik ugyanúgy részesei voltak az egész borzalomnak. Érdekes abból a szempontból is, hogy nem a tényszerű valóság a fő irányvonal, hát rendre megjelenik itt is az éhezés is, a járványok is. Mégis, végig a könyv olvasása közben nem a borzalmakra koncentrál az ember, hanem le van nyűgözve attól, hogy milyen erő is van egy anyában, ha a családjáról van szó. 

Még sokáig hatással lesz rám minden sor, amit olvastam, minden gondolat, ami közben megfogalmazódott bennem. Egyszer most már tényleg látnom kell a saját szememmel..

Csütörtök

 Ma megint csak egy ilyen semmitmondó hétköznap volt. Lennének azért tennivalók, de alig várom minden nap, hogy ne kelljen használni a lábam semmire. 😅 Pedig amúgy menet közben egészen jól be tud járatódni, csak az addig eljutás keserves. De nem adom fel, hétvégén rendbe jön ez, az a terv. 

Megérkezett ma a sheines csomagom, tök jó pizsiket sikerült vennem, örülök neki. Kicsit féltem, hogy esetleg az anyaga nem lesz jó, de nincs vele gond. A többi minden ilyen kis apróság volt csak, azok is rendben vannak, használható lesz minden szerintem. 

Szerda

 Végigbicegtem a mai napot is. Kicsit azért minden nap jobb a helyzet, de nem mostanában lesz az, amikor futni fogok, vagy akárcsak sietni bárhová is. Na nem baj, majd lesz ez jobb is, csak türelem kell hozzá. 

Egyébként eseménytelen napok most ezek, épp csak annyi történés jut mára, hogy nézzük épp a Fradi meccset, ami a belga Andrrlecht ellen épp most zajlik. Gól még nincs, részünkről túl jó játék sem egyelőre, de még van idő. 

Kedd

 Ma reggel együtt mentünk mindhárman dolgozni, és együtt is jöttünk haza fel háromkor, mert én mentem délután a háziorvoshoz beutalókért..Az utólag derült ki, hogy igazából az ortopédiára szóló beutaló felesleges volt, mert végül magánrendelésre kell mennem, de nem baj. Vérvételre is megyek, és oda meglepően gyorsan kaptam időpontot. 

Az egyébként nekem mindig egy tök idegesítő talány, hogy az miért jó, hogy egy online rendszerbe úgy lehet regisztrálni, ha valahová elmegy az ember személyesen. Ez szerintem egy agyrém. Minden adott hozzá, hogy megcsinálja az ember magának, de nem lehet, mert ahioz, hogy működjön, előbb valami idegen ember megnézi, hogy én valóban én vagyok. Egy csomó embernek ezért nincs ügyfélkapuja sem. 

A másik, amit nem értek, hogy annak mi értelme van, hogy most még az igazolásokat is az orvosnak kell feltölteni a felhőbe..ez egy tök felesleges plusz tehet az egyébként is haldokló egészségügyben. Aki lógni akár az iskolából, meg fogja oldani így is. 

Hétfő

 Ma még olyan szép őszi nap volt, ami majdnem a hétfőt is teljesen elvarázsolta. Azért csak majdnem, mert nem olyan nap volt ez, amit azzal töltöttem volna, amihez csak kedvem van. De egyszer majd eljön ennek is az ideje..

A lábam még mindig fáj, időnként nagyon, és többször is azon gondolkodtam ma munka közben, hogy miért vagyok ilyen hülye, hogy nem otthon vagyok inkább. 

Ma láttam egy videót tiktokon, egy nő beszélt sírva arról, hogy valakik eloástak valami képet róla a múltjából, és a gyereke is látta. Túl azon, hogy hát miért is van róla ilyen kép, már sokadszorra látok ehhez hasonló sztorit, hogy valakiknek az okoz örömöt, hogy valakit, akit kipécéznek maguknak, bármi módon tönkre akarnak tenni. Számomra ez érthetetlen. Hogy lehet ilyen gonosz lélekkel élni? 

Vasárnap

 Ma olyan igazi szép, őszi nap volt, amit igazából kirándulással kellett volna tölteni. Ez mondjuk pont nem jött most szóba nálunk, tibgek között azért, mert tíz percnél tovább jelen pillanatban nem tudok gyalogolni. Nagyon fáj a jobb lábam. Először meg voltam győződve róla, hogy a talpam fáj a sarkam körül, most már nem tudom. Tegnap éjjel még fel kettőkor ébren voltam miatta. Az a fajta fájdalom, amire semmi nem jó, maximum pár percre csak. 

Azért nem ment teljesen a kukába a nap, mert délután voltunk focimeccsen. Pont komfortos távolságra van nekünk Felcsút, és ott pont volt ma egy meccs. Pont jó idő is volt ehhez. Láttunk három gólt is, nem volt ez rossz. Egészen furcsa egyébként teljesen semleges nézőként menni. 

Itthon is elkészültek a szokásos hétzáró tennivalók, tiszta ruhából jól állunk, a lakás is elfogadható tisztaságú. 

Szombat

 Tanuljuk még ezt az új életünket, de azért elég jól vizsgáztunk mindannyian a héten Erik első éjszakás hetén..Én nem aggódtam túl, és ezzel már simán megszereztem az ötöst a vizsgán szerintem, pedig egyébként, amikor először felmerült, hogy majd ő ott fog dolgozni, akkor ez volt a legnagyobb parám, hogy három műszakban, és éjszaka is? De sokat segít ebben, hogy már nem vagyok az a mindenen aggódós, mint rég, ráadásul Erik minden nap azt mondta, hogy "tök jó volt". Mindannyian figyelembe vettük, hogy övé először este a fürdőszoba, néha rávettük egy kis plusz alvásra késő délután.  Ma hajnalban kb váltották egymást Balázzsal, mert az egyikük ment dolgozni, a másik meg jött haza..

11-kor Erik már ébren volt, ebben is hallgatott ránk, hogy ne addig aludjon, amíg csak jólesik, hanem kelljen pár óta alvás után, hogy könnyebb legyen az átállás, hétfőn már reggeles lesz. 

Délután együtt ebédeltünk, aztán még a fiúk elmentek az Alza boxhoz az egyik szomszéd településre, én addig bementem a Tescoba, meg a Pepcoba. Nagyon nem hozott lázba semmi egyik helyen sem, nekem a Pepco mostanában amúgy is csalódást okoz, de lehet, hogy csak itt nálunk ilyen béna a kínálat. A női ruhákból sosincs XL -es méret alatt semmi, és nekem ez a retro feeling sem jön be, ami kapható lakástextil és dekor részen. De legalább nem költöttem pénzt. 

Este volt nálunk Dolly a Szent Mihály napi rendezvény zárófellépőjekénr. A stábjából ismerek valakit, neki megigértem, hogy találkozunk ma, úgyhogy elmentem. És milyen jól tettem, mert nem csak Dolly volt nagyon jó ma este is, de még jól is jött nekik, hogy útba tudtam őket igazitani, majdnem eltévedtek. Jó hideg lett egyébként estére, mire 10 után hazaindultunk, már fáztam azért, csak egy mellényt kaptam fel a kardigán tetejére. De nem bántam meg, hogy ott voltam, annak ellenére sem, hogy nagyon fáj a talpán, megint kicsinálta az acélbetétes munkavédelmi cipő. Aki azokat gyártja, nem látott még női lábat, az tuti. Igaz, az enyém aztán megér egy misét külön..

Könyves péntek

 

Ezt a könyvet gondoltam levezetésnek az előzők után, amiben azért viszonylag sok borzalom akadt. Gondoltam én, hogy na, ez egy kis habkönnyű családregény. 

Igen, ezt gondoltam. Aztán egészen a nyolcadik fejezetig azt, hogy halálra unom magam, mert túl sok benne az a fajta lírai hangvételű leírás, amitől ugyan nagyon szép írás kerekedik, de a cselekmény meg nem akar beindulni igazán. 

És akkor ott beindult, és egyensúlyba került a sok leírás, az elképesztő részletességgel megjelenített helyszínek, emberek, érzelmek. Ez utóbbit olyan mesterien csinálta az írónő, hogy dacára a legnehezebben feldolgozható traumáknak, és kisebbséghez tartozásnak, a végére annyit adott, hogy teljesen feltöltődve csuktam be tegnap este az utolsó oldal után. 

Van az az orrspray reklám, amiben a mandarin illatát taglalja a csaj, és minden alkalommal felhúzom magán rajta, amikor hallom, mert nekem olyan borzasztóan egysíkú és tanult szöveget előadós, hogy semmiképpen sem jön az az érzés, amit szeretne átadni. De itt, ennek a könyvnek az utolsó oldalain én is éreztem annak a szőlőnek az ízét. 

Biztosan hangulatfüggő is, hogy kinek mit ad, hogy éli meg, engem most olyan időszakomban talált meg, amikor jó mélyre bejutott minden érzelem. 

Meggyőződés vagy szakértelem

 Vannak mostanában a világban ezek az influenszerek, meg youtuberek, meg tiktokerek..és még mellettük a facebookon és egyéb felületeken tevékenykedő tartalomgyártók, megmondóemberek. Mindannyian találkoztunk már velük valamilyen felületen, szerintem mindenkinek van olyan is, akit kedvel, olyan is, akitől falra mászik. 

Én általában hangulatomtól függően tudom ezeket az embereket nézni, hallgatni. De azért a magam 46 évével már láttam, hallottam, tapasztaltam annyi mindent, hogy azért fenntartásokkal kezelek egy csomó mindent. Az én életemben már volt közellenség a zsír is, a tojás is. Volt már olyan korszak, amikor mindenki a saját ph értékével volt elfoglalva, és lúgosított. Volt már, hogy mindenki csirkehúst evett, vagy épp activiát. Most is vannak ilyen irányzatok, nagyjából szimpátia alapján dönti el a többség, hogy melyiket követi, próbálja ki. 

Ami nekem hiányzik a legtöbb esetben, tök mindegy, hogy életmódról, gyereknevelésről, vagy bármi másról legyen szó, az a józan paraszti ész. Mindenki szakértő egy hét alatt mindenben, és olyan meggyőződéssel tudja szakérteni, és megalázni azokat, akik nem úgy csinálják, hogy az valami fantasztikus. 

Pedig egyébként a többség előbb utóbb rátalál a saját életében arra, amitől neki jó lesz a saját bőrében lenni. Ehhez persze nem árt, hogy vannak ilyen emberek, akik esetleg megismertetik az új dolgokat, de olyan jó lenne ezt csak tájékoztató jelleggel tenni, nem pedig erőszakosan az arcodba tolva. 

Szerda

 A mai nap sem az volt, ami úgy vonul majd be az emlékeim közé, mint egy tök jó nap. Na mondjuk szerencsére úgy sem, hogy hű, de milyen rossz lett volna, mert olyan semmilyen volt inkább. 

Igaz, akadt azért pár kedves pillanata, voltak benne vidám percek, voltak sikeresen megoldott feladatok is. És voltak kevésbé jók, meg egy-két dühítő dolog is. Így aztán végülis egyensúlyban van minden. 

De most már az a rész van, ami nem okoz csalódást, mert megyek olvasni. 

Kedd

 Egészen furcsa most minden. Az, hogy már több gyerekem dolgozik, mint ahány iskolába jár, elég mélyen érint. Még akkor is, ha egyébként nagyjából azóta, hogy megszülettek, tudom, hogy egyszer majd ez (is) megtörténik. Van egy csomó minden, amivel kapcsolatban csak hála van bennem, például, hogy mindkét fiam mondhatni könnyedén lépett át ebbe az új szakaszba az életében. Kicsit azért magamban meg is veregettem a vállunkat, mert úgy tűnik, jó embereket faragtunk belőlük, mindenhonnan csupa pozitív visszajelzést kapunk róluk..

De valahogy minden hála és pozitív érzés mellett van bennem egy kis üresség és olyan "öregérzés" is a történtek miatt. Tűnhet ez nyavalygásnak, meg hogy én aztán nem tudom jó dolgomban mikor mi miatt rinyáljak itt, pedig a legkevésbé sem rinya. Azért vannak olyan részei is a napnak, amikor az is eszembe jut, hogy amúgy ez tök jó, mert ők már felnőttek, de mi meg még nem vagyunk nagyon öregek, még csomó minden jót is kihozhatunk ebből. 

Semmiképpen sem gondolom azt, hogy azzal baj van, hogy kevésbé van ránk szükség, vagy épp azzal, hogy már nem mi vagyunk az első helyen. Az is tök jó, hogy ha a dobogón azért ott vagyunk valahol. 

Szóval most tanulom ezt az újfajta létet, és néha kicsit furcsán érzem magam miatta. 

És csak esik

 Még ma is egész nap esett az eső, úgyhogy nem nagyon volt ok arra, hogy azt mondjam, milyen jól kezdődött ez a hét. 

Vannak egyéb bajaim is, amik nem tették könnyebbé. Nem túl komoly, csak nem kellemes. 

Erik ma már éjszaka dolgozik. Tök hülyeség, de úgy sajnálom miatta. Pedig nem kellene, mert ő például várta, és azt mondja, sokkal jobb lehet ez, mint a reggeles szak. 

Roli pedig elmondása szerint már volt is szalagavatós táncpróbán, és egy lány megkérte, hogy táncoljon vele. 

Vasárnap

 Nálunk szerencsére elmaradt az a hatalmas szélvihar, amit ígértek, csak az eső esett kitartóan éjszaka is, és napközben is. Láttam, hogy a szél a Balatonnál tombolt, és láttam ahogy készülnek az ártereken az árvízre. Nem, nem a propaganda zsákolásokra gondolok itt, hanem pl arra, hogy lovakat és a lovak egész téli élelmét vitették máshová egyetlen nap alatt, hogy a Római parti hekkező a tiktokon hirdette hogy mindent féláron ad, mert ki kell pakolnia, stb stb. Persze, mindig vannak megmondó emberek, akik tudják, hogy mekkora hülyeség ilyen területre építeni bármit is, de szerintem ilyenkor elég csendesen együtt érezni, ha már segíteni nem tud az ember. 

Amíg ezek az emberek versenyt futottak az idővel és a vízzel, addig mi itthon tévéztünk, gólt ma Forma 1 is, és Fradi meccs is, ettünk nagyon finom brassóit, és pár apróbb takarítást is megejtettünk. Hálás vagyok érte, hogy nekünk csak ennyi gondunk volt ma..

Szombat

 Az egészen hihetetlen most, hogy pont egy hete úgy jöttünk haza a Balatonról, hogy még javában tartott a hőség, és menet közben a klímát is bekapcsoltuk itthon..

Azóta csak pontosan hét nap telt el, de olyan, mintha ez a hét nap maga az örökkévalóság lett volna ezzel a furcsa időjárással. 

Ma egyébként a mosási procedúra kivételével csak vásárolni voltunk ebéd után, és semmi mást nem csináltunk. Azt nem mondom, hogy jó volt ez így, de már mindegy, mert így volt. 

Könyves péntek

 Azt most csak zárójelben jegyzem meg, hogy ma kilenc fok volt... napközben.  

Az Orgona lányok sorozat harmadik kötete. Ezzel a könyvvel meg inkább visszamentünk az időben, egészen az Észak -Dél háború idejéig. A három kötet közül ez volt a legidegenebb korszak nekem, mégis a három közül ez lett a kedvenc könyvem. Az írónő zseniális, minden karakter olyan részletgazdagon van ábrázolva, hogy ha bármelyik szereplő szembe jönne velem az utcán, gond nélkül felismerném. Nagyon szerettem. 

És megint egy II. világháborús könyv, ami hasonlóan az előző könyvhöz, szintén igaz történetet dolgoz fel. Angliában kezdődik a történet, egy fiatal gépirólány, aki a kormánynak dolgozik, jelentéseket gépel. Churchill-lel is találkozik, tulajdonképpen az a találkozás vezet végül ahhoz az élethez, amitől olvashatunk. Izgalmas, lebilincselő könyv, rengeteg olyan részlettel a francia ellenállással, majd később a német koncentrációs táborról, ami hátborzongató és gyomorforgató időnként.

Ezt a könyvet is nehéz volt esténként abbahagyni.

Csütörtök

 Najó, tudom én, hogy kihúzom a gyufát sokaknál, de engem ma úgy letaglózott ez a hideg, hogy azonnal szeretném újra a hőségriadót is akár. Ráadásul délelőtt egy pillanat alatti a semmiből elkezdett fájni a torkom is. Ez egyébként jobb lett már szerencsére, de azért nem vagyok biztos benne, hogy nem tér vissza. 

Azt nem tudom, hogy valódi videók voltak e, vagy valami szerkesztett tartalmak, de este több tiktok videót is láttam Ausztriából, amiken esett a hó. 

Egyébként ma sem váltottam meg a világot, mert munka után már nem csináltam semmit. Még a vásárlást is a minimumra szorítottam le, a DM ma is kimaradt, de holnap már nem halogathatom tovább. 

Szerda

A nap, amikor nem történt semmi különös, csak a szokásos dolgok. Munka, bevásárlás, itthoni apróságok. Van, amikor ez pont elég, van, amikor sok, és van, amikor kevés. Hangulattól is függ, hogy éppen melyik verzió az, ami közelebb áll hozzám. 

Az azért igaz az esetek többségében, hogy munka után legalább egy-két órán keresztül tök jó tud lenni a csend és nyugalom. Utána meg már hiába is szeretnék bármit elintézni, vagy elmenni bárhová, mert ez egy kisváros, ahol hat óra után nem nagyon érdemes sehová sem menni, kert vagy nincs már nyitva, vagy épp már nem nagyon van mit venni. 

Kedd

Ma már nem indult olyan szerencsésen a nap, mint tegnap, mert mindenki más időpontban indult dolgozni, iskolába. De ilyen időszak indult most, majd hozzászokunk ehhez is. 

Tegnap nagy örömmel konstatáltam, hogy megúsztam fejfájás nélkül ezt a nagy lehűlést, de elkiabáltam, mert ma délelőtt azért megérkezett. 

Erik ma már délutánra jött dolgozni, megismerkedett a kollégáival. Fura érzés volt őt ebben a helyzetben látni, de azt hiszem, nagyjából mindannyian kicsit zavarban voltunk ettől az új helyzettől. Mindenki tisztában van vele, hogy az én fiam, de azért mindenki próbál úgy tenni, mintha nem így lenne. Egy-két nap alatt ezen túl leszünk, de ez egy új helyzet mindenkinek. 

Voltam ma masszázson, nagyon jó volt, Az egészen meglepő volt, hogy mikor hat órakor kijöttem tőle, bántam, hogy nem vittem kardigánt, jól esett volna, ha fel tudom venni. 

Most meg, amíg várom haza Eriket, nézem a Magyarország - Bosznia Hercegovina meccset. Egyelőre gól nincs, de remélem, hogy a végén ma este örülhetünk. 

Hétfő

 Különlegesre sikerült ez a hétfői munkakezdés, hiszen ma hárman indultunk dolgozni. Balázs, Erik, és én. Mától ő is a kollégánk. Ma oktatásokon vett részt egész nap, így nem nagyon találkozzunk napközben, csak amikor már indultunk haza. Holnap már délutános lesz, és innentől majd három műszakban fog dolgozni. Nem lesz könnyű, az biztos, de stramm gyerek, megoldja. 

Ma megérkezett a nagy lehűlés is, délutánra pont meg is feleződött a tegnapi hőmérséklet.. Nagyon furcsa ez most.

Munka után még voltam körmöt csináltatni is. Ezúttal nagyon szolid lett, de tetszik. 

Vasárnap

 Ma egy jó alvás után délelőtt ebéd készült, közben ment a mosógép is, hogy üres legyen a szennyes tartó. Elvileg holnapra már esőt mondanak, nem akartam hagyni semmit. Meg egyébként is dolgozni megyünk már. 

Tegnap este csúnya sok gólt kaptunk a német csapattól a nemzetek ligájában. Azt semmiképpen sem mondhatom, hogy nekem tetszett volna, és igen, kiábrándító és csalódást okozó este volt. Az viszont egészen komoly döbbenet nekem, hogy mennyien örülnek magyarként is ennek. Nem tudom elképzelni, hogy bármilyen magyar kudarcnak tudnék örülni úgy, hogy még ráadásul lépten nyomon hangot is adok ennek. 

Nem ismerem más országok népeit, de felmerült bennem, hogy vajon más országokban is így van ez? Mert ha igen, nagyon nem kell csodálkozni azon, hogy ilyen elcseszett világban élünk. 

Újra itthon

 Nekünk ma ért véget a nyár. Nem lehet okunk panaszra, mert az idén kimaxoltuk ezt a Balaton érzést rendesen. Mégis szomorú volt azért ma hazaindulni, és tudni, hogy pillanatok alatt visszacsöppenünk a valóságba. 

Patrik indult haza először, és az utóbbi évek legemlékezetesebb indulása volt ez. Vagy akár mondhatjuk, hogy olyan, ami örökre emlékezetes marad. Úgy indultunk, hogy mi négyen indultunk gyalog a Mávéházba kávézni, ő pedig rollerrel jött utánunk, mondván majd a rollert valaki visszahozza. Megkáveztunk, Patrik vonata megérkezett, elköszöntünk tőle, és akkor Erik indult a rollerrel vissza a házhoz, mi pedig a pékségbe. És akkor Balázs megkérdezte, hogy kinél van a kulcs? Egyetlen tizedmásodperc alatt leesett mindenkinek, hogy az bizony Pazriknál van, úton Budapest felé. Balázs már hívta is, hogy akkor Erik indul a rollerrel Lellére a kulcsért. Patrik rögtön mondta, hogy akkor leszáll, megvárja, és majd megy a következővel, de megbeszélték, hogy leszáll, keres egy rejtekhelyet a kulcsnak, és visszaszáll a vonatra. Így is lett, percek múlva érkezett a fotó a rejtekhelyről, majd nem sokkal ez után érkezett a családi csoportba a kép arról is, hogy Erik megtalálta. 

Azt mondjuk akkor még nem tudtuk, hogy ez egy jel volt arra, hogy Patriknak nem kéne ezen a vonaton lennie, Ez csak akkor vált világossá, amikor jött tőke az üzenet, hogy a mozdony, ami húzta a vonatot, elromlott, és megállt a nyílt pályán Székesfehérvár után.. Szóval neki hosszú és kalandos útja volt ma, pedig az volt a célja a korai indulással, hogy minél hamarabb hazaérjen, még el tudjon intézni mindent a holnapi Görögországba indulás előtt. 

Így, hogy már volt újra kulcsunk, és be tudtunk menni a házba, már nem menekültünk meg attól, hogy összepakoljunk, és induljunk mi is. 

Fél egy után kicsivel már itthon is voltunk, ebédet hoztunk magunkkal a Mekiből. Háromra mindent ki is pakoltunk, és már az első adag mosás volt a mosógépben. 

A lelkem még nem érkezett haza, ott maradt a tó mellett, de holnap már majd jobb lesz itthon, mint ma. 

Péntek

 Ma reggel úgy tűnt, hogy tényleg megérkezett a felhősebb idő, és a lehűlés első felvonása, mert borús és szeles időre ébredtünk. Mára egyébként is kirándulást terveztünk végre. Még reggel mentünk egy mosást bevinni a mosodába. Kibírta volna éppen holnapig, de Patrik vasárnap már utazik is tovább, így neki sokkal könnyebb lesz így. Mosás és teregetés után indultunk. Először Zamárdiban megálltunk a gokartos helyen, ahol a fiúk évi rendes nyolcperces futamát rendeztük meg. A helyezések tavaly óta sem változtak, Erik lett a nyertes, Patrik a második, Roli pedig a harmadik. Én nem nagyon szeretem nézni, amikor versenyeznek, pedig egyébként menő látvány..

Innen indultunk tovább Tihanyba, mert az idei nyár majdnem tihanyi séta nélkül milt el. Szerencsére csak majdnem, bár a család férfi tagjainak jó lenne ott egy férfi megőrző, vagy ilyesmi, mert mostanra ez nekik már nem tartozik a jó programok közé. Rendes tőlük, higgy ennek ellenére is végigsétálták velem. Az eredeti tervek szerint innen még Révfülöpre mentünk volna ebédelni, dd ez s program végül el lett halasztva, hogy biztosan időben visszaérjünk, Patriknak volt időpontja Lellén fodrászhoz..

Kicsit szomorú voltam emiatt, vártam azt a révfülöpi hamburgert, de majd legközelebb..

Az időjárás közben meggondolták magát, és délutánra már bőven nyer volt megint, így még strandoltunk is egyet, a naplementét is megnéztük..

Csütörtök

 Én nem is tudom elmondani sem, hogy mennyire hálás vagyok érte, hogy az idén ennyi olyan nap is jutott már, amikor semmi mással nem kellett foglalkozni, mint saját magunkkal. Nem is mindig tudom ezt úgy értékelni, ahogy megérdemelné, mert én is gyarló ember vagyok, aki mindig pont nem azt akarja igazán, ami éppen akkor ott van neki.

De ma semmi más nincs itt, csak a végtelen hála mindenért. 

Szerda

 Csak úgy vagyunk, és élvezzük, hogy nem kell semmit csinálni, nem kell sehova sem menni, és kívül találtuk magunkat a mókuskerék folyamatos és monoton pörgéséből. Egy kicsit sem hiányzik semmi sem. 

Ami kicsit megzavarja mindezt, az az, hogy mindannyian kicsit betegek vagyunk. Nem vészes senkinél sem, és leginkább a komfortérzetet rontja csak, de azért meglettünk volna nélküle. Na de ez sem tart minket vissza attól, hogy naponta többszöri is a strandon legyünk, ha már ilyen nyárias őszölésünk van..

Kedd

 Még tart a nyár, és még ma is jó sokat voltunk a strandon is. Voltak percek, amikor a miénk volt a tó, rajtunk kívül épp akkor senki nem volt a vízben. Délután azért többen vannak, a helyiek munka/iskola/óvoda után jönnek (azért ez micsoda jó élet lehet), strandolnak, beszélgetnek. Délelőtt a nénik főzés előtt vagy épp után jönnek és sétálnak egyet a vízben, vagy úszkálnak kicsit. A helyi férfiak jellemzően egy szál fecskében pattannak biciklire, hogy fűnyírás előtt vagy után felfrissüljenek. Még ha egyébként a helyi csoportokban szoktam is látni, hogy itt is megvannak ugyanazok a problémák, mint bármelyik kisvárosban, ez ott a strandon nem látszik. Ott mindenki barátságos, jól érzi magát, és mindenki ismer mindenkit. Tetszik ez nekem. 

Na és ti bicikliztetek már úgy, mintha Ti lennétek a first lady, akire különös gonddal kell vigyázni? Nos, nekem ma volt ilyen élményem. Fagyizni mentünk Lellére, a fiúk rollerrel, én biciklivel (volt felajánlás, hogy lehet az enyém valamelyik roller, és akkor más megy biciklivel, de én akartam). Hát ahogy jöttek előttem -mögöttem, és figyeltek minden autóra, kereszteződésre, pont olyan volt, mint amikor valaki nagyon fontos személy közlekedését biztosítják. Nem felejtem el, az biztos, nagyon jó élmény volt. Szereztem ezen kívül pár elismerő szót is, mert tudok én komoly sebességgel is tekerni, és ezt nem is gondolták volna 

A kíséretem egy része 

Tanévkezdés

 Az idén is úgy kezdtük a tanévet, ahogy már évek óta...nem kezdtük el. Igaz, nálunk már csak Roli érintett ebben a témában, de neki ez most nagyon jó érzés.. El is mondta ma jó sokszor, hogy mennyivel jobb neki most a Balatonban lenni, mint az iskolában. 

Reggel láttuk az évnyitóra igyekvő ünneplő ruhás iskolásokat. Sokkal inkább volt bennem együttérzés feléjük, mint hogy irigyeljem őket azért, hogy nekik még nem dolgozni kell járni minden nap. 

Mára egyébként jó csendes lett a Balaton itt Bogláron, minden értelemben. A víz is tükörsima, és ember sem sok van. Ennél többen szoktak azért lenni mindig, de nem baj, nekünk így is jó. 

Vasárnap

Hát az idén már rég megdöntöttük a saját Balatonban fürdés rekordunkat, az már egészen biztos. Ma reggel már fel kilenckor a strandon voltunk. A víz tükörsima, szép tiszta, és kellemes hőmérsékletű is. Még párszor ellenőriztük napközben is, több strandon is, mindenhol ugyanezt tapasztaltuk. 

Délután voltunk gofrizni is, én biciklivel, Balázs és Roli pedig rollerrel. Hát milyen jó volt biciklizni, pedig nem egy nagy szám biciklit hagytak itt nekem a tulajok. De a célnak tökéletesen megfelel, örülök neki. 

A Fradi meccsre ezúttal nem utaztunk fel, tévéből nézzük csak.. Egyelőre annak ellenére sem bántuk ezt meg, hogy győzelemre állunk. 

Minden kisebb és nagyobb gyermeknek sok sikert kívánok a következő tanévre, minden szülőnek pedig kitartást mindenhez, ami vár rá. Én részemről nagyon hálás vagyok érte, hogy ez lesz a legutolsó tanév a közoktatásban, amit még végig kell csinálni, de már lehet kevésbé komolyan venni szülőként így, a 13. évfolyamon. Az meg még plusz öröm, hogy jövő héten még semmi ilyesmivel nem kell foglalkozni.