Vasárnap

 Nálunk szerencsére elmaradt az a hatalmas szélvihar, amit ígértek, csak az eső esett kitartóan éjszaka is, és napközben is. Láttam, hogy a szél a Balatonnál tombolt, és láttam ahogy készülnek az ártereken az árvízre. Nem, nem a propaganda zsákolásokra gondolok itt, hanem pl arra, hogy lovakat és a lovak egész téli élelmét vitették máshová egyetlen nap alatt, hogy a Római parti hekkező a tiktokon hirdette hogy mindent féláron ad, mert ki kell pakolnia, stb stb. Persze, mindig vannak megmondó emberek, akik tudják, hogy mekkora hülyeség ilyen területre építeni bármit is, de szerintem ilyenkor elég csendesen együtt érezni, ha már segíteni nem tud az ember. 

Amíg ezek az emberek versenyt futottak az idővel és a vízzel, addig mi itthon tévéztünk, gólt ma Forma 1 is, és Fradi meccs is, ettünk nagyon finom brassóit, és pár apróbb takarítást is megejtettünk. Hálás vagyok érte, hogy nekünk csak ennyi gondunk volt ma..

Szombat

 Az egészen hihetetlen most, hogy pont egy hete úgy jöttünk haza a Balatonról, hogy még javában tartott a hőség, és menet közben a klímát is bekapcsoltuk itthon..

Azóta csak pontosan hét nap telt el, de olyan, mintha ez a hét nap maga az örökkévalóság lett volna ezzel a furcsa időjárással. 

Ma egyébként a mosási procedúra kivételével csak vásárolni voltunk ebéd után, és semmi mást nem csináltunk. Azt nem mondom, hogy jó volt ez így, de már mindegy, mert így volt. 

Könyves péntek

 Azt most csak zárójelben jegyzem meg, hogy ma kilenc fok volt... napközben.  

Az Orgona lányok sorozat harmadik kötete. Ezzel a könyvvel meg inkább visszamentünk az időben, egészen az Észak -Dél háború idejéig. A három kötet közül ez volt a legidegenebb korszak nekem, mégis a három közül ez lett a kedvenc könyvem. Az írónő zseniális, minden karakter olyan részletgazdagon van ábrázolva, hogy ha bármelyik szereplő szembe jönne velem az utcán, gond nélkül felismerném. Nagyon szerettem. 

És megint egy II. világháborús könyv, ami hasonlóan az előző könyvhöz, szintén igaz történetet dolgoz fel. Angliában kezdődik a történet, egy fiatal gépirólány, aki a kormánynak dolgozik, jelentéseket gépel. Churchill-lel is találkozik, tulajdonképpen az a találkozás vezet végül ahhoz az élethez, amitől olvashatunk. Izgalmas, lebilincselő könyv, rengeteg olyan részlettel a francia ellenállással, majd később a német koncentrációs táborról, ami hátborzongató és gyomorforgató időnként.

Ezt a könyvet is nehéz volt esténként abbahagyni.

Csütörtök

 Najó, tudom én, hogy kihúzom a gyufát sokaknál, de engem ma úgy letaglózott ez a hideg, hogy azonnal szeretném újra a hőségriadót is akár. Ráadásul délelőtt egy pillanat alatti a semmiből elkezdett fájni a torkom is. Ez egyébként jobb lett már szerencsére, de azért nem vagyok biztos benne, hogy nem tér vissza. 

Azt nem tudom, hogy valódi videók voltak e, vagy valami szerkesztett tartalmak, de este több tiktok videót is láttam Ausztriából, amiken esett a hó. 

Egyébként ma sem váltottam meg a világot, mert munka után már nem csináltam semmit. Még a vásárlást is a minimumra szorítottam le, a DM ma is kimaradt, de holnap már nem halogathatom tovább. 

Szerda

A nap, amikor nem történt semmi különös, csak a szokásos dolgok. Munka, bevásárlás, itthoni apróságok. Van, amikor ez pont elég, van, amikor sok, és van, amikor kevés. Hangulattól is függ, hogy éppen melyik verzió az, ami közelebb áll hozzám. 

Az azért igaz az esetek többségében, hogy munka után legalább egy-két órán keresztül tök jó tud lenni a csend és nyugalom. Utána meg már hiába is szeretnék bármit elintézni, vagy elmenni bárhová, mert ez egy kisváros, ahol hat óra után nem nagyon érdemes sehová sem menni, kert vagy nincs már nyitva, vagy épp már nem nagyon van mit venni. 

Kedd

Ma már nem indult olyan szerencsésen a nap, mint tegnap, mert mindenki más időpontban indult dolgozni, iskolába. De ilyen időszak indult most, majd hozzászokunk ehhez is. 

Tegnap nagy örömmel konstatáltam, hogy megúsztam fejfájás nélkül ezt a nagy lehűlést, de elkiabáltam, mert ma délelőtt azért megérkezett. 

Erik ma már délutánra jött dolgozni, megismerkedett a kollégáival. Fura érzés volt őt ebben a helyzetben látni, de azt hiszem, nagyjából mindannyian kicsit zavarban voltunk ettől az új helyzettől. Mindenki tisztában van vele, hogy az én fiam, de azért mindenki próbál úgy tenni, mintha nem így lenne. Egy-két nap alatt ezen túl leszünk, de ez egy új helyzet mindenkinek. 

Voltam ma masszázson, nagyon jó volt, Az egészen meglepő volt, hogy mikor hat órakor kijöttem tőle, bántam, hogy nem vittem kardigánt, jól esett volna, ha fel tudom venni. 

Most meg, amíg várom haza Eriket, nézem a Magyarország - Bosznia Hercegovina meccset. Egyelőre gól nincs, de remélem, hogy a végén ma este örülhetünk. 

Hétfő

 Különlegesre sikerült ez a hétfői munkakezdés, hiszen ma hárman indultunk dolgozni. Balázs, Erik, és én. Mától ő is a kollégánk. Ma oktatásokon vett részt egész nap, így nem nagyon találkozzunk napközben, csak amikor már indultunk haza. Holnap már délutános lesz, és innentől majd három műszakban fog dolgozni. Nem lesz könnyű, az biztos, de stramm gyerek, megoldja. 

Ma megérkezett a nagy lehűlés is, délutánra pont meg is feleződött a tegnapi hőmérséklet.. Nagyon furcsa ez most.

Munka után még voltam körmöt csináltatni is. Ezúttal nagyon szolid lett, de tetszik. 

Vasárnap

 Ma egy jó alvás után délelőtt ebéd készült, közben ment a mosógép is, hogy üres legyen a szennyes tartó. Elvileg holnapra már esőt mondanak, nem akartam hagyni semmit. Meg egyébként is dolgozni megyünk már. 

Tegnap este csúnya sok gólt kaptunk a német csapattól a nemzetek ligájában. Azt semmiképpen sem mondhatom, hogy nekem tetszett volna, és igen, kiábrándító és csalódást okozó este volt. Az viszont egészen komoly döbbenet nekem, hogy mennyien örülnek magyarként is ennek. Nem tudom elképzelni, hogy bármilyen magyar kudarcnak tudnék örülni úgy, hogy még ráadásul lépten nyomon hangot is adok ennek. 

Nem ismerem más országok népeit, de felmerült bennem, hogy vajon más országokban is így van ez? Mert ha igen, nagyon nem kell csodálkozni azon, hogy ilyen elcseszett világban élünk. 

Újra itthon

 Nekünk ma ért véget a nyár. Nem lehet okunk panaszra, mert az idén kimaxoltuk ezt a Balaton érzést rendesen. Mégis szomorú volt azért ma hazaindulni, és tudni, hogy pillanatok alatt visszacsöppenünk a valóságba. 

Patrik indult haza először, és az utóbbi évek legemlékezetesebb indulása volt ez. Vagy akár mondhatjuk, hogy olyan, ami örökre emlékezetes marad. Úgy indultunk, hogy mi négyen indultunk gyalog a Mávéházba kávézni, ő pedig rollerrel jött utánunk, mondván majd a rollert valaki visszahozza. Megkáveztunk, Patrik vonata megérkezett, elköszöntünk tőle, és akkor Erik indult a rollerrel vissza a házhoz, mi pedig a pékségbe. És akkor Balázs megkérdezte, hogy kinél van a kulcs? Egyetlen tizedmásodperc alatt leesett mindenkinek, hogy az bizony Pazriknál van, úton Budapest felé. Balázs már hívta is, hogy akkor Erik indul a rollerrel Lellére a kulcsért. Patrik rögtön mondta, hogy akkor leszáll, megvárja, és majd megy a következővel, de megbeszélték, hogy leszáll, keres egy rejtekhelyet a kulcsnak, és visszaszáll a vonatra. Így is lett, percek múlva érkezett a fotó a rejtekhelyről, majd nem sokkal ez után érkezett a családi csoportba a kép arról is, hogy Erik megtalálta. 

Azt mondjuk akkor még nem tudtuk, hogy ez egy jel volt arra, hogy Patriknak nem kéne ezen a vonaton lennie, Ez csak akkor vált világossá, amikor jött tőke az üzenet, hogy a mozdony, ami húzta a vonatot, elromlott, és megállt a nyílt pályán Székesfehérvár után.. Szóval neki hosszú és kalandos útja volt ma, pedig az volt a célja a korai indulással, hogy minél hamarabb hazaérjen, még el tudjon intézni mindent a holnapi Görögországba indulás előtt. 

Így, hogy már volt újra kulcsunk, és be tudtunk menni a házba, már nem menekültünk meg attól, hogy összepakoljunk, és induljunk mi is. 

Fél egy után kicsivel már itthon is voltunk, ebédet hoztunk magunkkal a Mekiből. Háromra mindent ki is pakoltunk, és már az első adag mosás volt a mosógépben. 

A lelkem még nem érkezett haza, ott maradt a tó mellett, de holnap már majd jobb lesz itthon, mint ma. 

Péntek

 Ma reggel úgy tűnt, hogy tényleg megérkezett a felhősebb idő, és a lehűlés első felvonása, mert borús és szeles időre ébredtünk. Mára egyébként is kirándulást terveztünk végre. Még reggel mentünk egy mosást bevinni a mosodába. Kibírta volna éppen holnapig, de Patrik vasárnap már utazik is tovább, így neki sokkal könnyebb lesz így. Mosás és teregetés után indultunk. Először Zamárdiban megálltunk a gokartos helyen, ahol a fiúk évi rendes nyolcperces futamát rendeztük meg. A helyezések tavaly óta sem változtak, Erik lett a nyertes, Patrik a második, Roli pedig a harmadik. Én nem nagyon szeretem nézni, amikor versenyeznek, pedig egyébként menő látvány..

Innen indultunk tovább Tihanyba, mert az idei nyár majdnem tihanyi séta nélkül milt el. Szerencsére csak majdnem, bár a család férfi tagjainak jó lenne ott egy férfi megőrző, vagy ilyesmi, mert mostanra ez nekik már nem tartozik a jó programok közé. Rendes tőlük, higgy ennek ellenére is végigsétálták velem. Az eredeti tervek szerint innen még Révfülöpre mentünk volna ebédelni, dd ez s program végül el lett halasztva, hogy biztosan időben visszaérjünk, Patriknak volt időpontja Lellén fodrászhoz..

Kicsit szomorú voltam emiatt, vártam azt a révfülöpi hamburgert, de majd legközelebb..

Az időjárás közben meggondolták magát, és délutánra már bőven nyer volt megint, így még strandoltunk is egyet, a naplementét is megnéztük..

Csütörtök

 Én nem is tudom elmondani sem, hogy mennyire hálás vagyok érte, hogy az idén ennyi olyan nap is jutott már, amikor semmi mással nem kellett foglalkozni, mint saját magunkkal. Nem is mindig tudom ezt úgy értékelni, ahogy megérdemelné, mert én is gyarló ember vagyok, aki mindig pont nem azt akarja igazán, ami éppen akkor ott van neki.

De ma semmi más nincs itt, csak a végtelen hála mindenért. 

Szerda

 Csak úgy vagyunk, és élvezzük, hogy nem kell semmit csinálni, nem kell sehova sem menni, és kívül találtuk magunkat a mókuskerék folyamatos és monoton pörgéséből. Egy kicsit sem hiányzik semmi sem. 

Ami kicsit megzavarja mindezt, az az, hogy mindannyian kicsit betegek vagyunk. Nem vészes senkinél sem, és leginkább a komfortérzetet rontja csak, de azért meglettünk volna nélküle. Na de ez sem tart minket vissza attól, hogy naponta többszöri is a strandon legyünk, ha már ilyen nyárias őszölésünk van..

Kedd

 Még tart a nyár, és még ma is jó sokat voltunk a strandon is. Voltak percek, amikor a miénk volt a tó, rajtunk kívül épp akkor senki nem volt a vízben. Délután azért többen vannak, a helyiek munka/iskola/óvoda után jönnek (azért ez micsoda jó élet lehet), strandolnak, beszélgetnek. Délelőtt a nénik főzés előtt vagy épp után jönnek és sétálnak egyet a vízben, vagy úszkálnak kicsit. A helyi férfiak jellemzően egy szál fecskében pattannak biciklire, hogy fűnyírás előtt vagy után felfrissüljenek. Még ha egyébként a helyi csoportokban szoktam is látni, hogy itt is megvannak ugyanazok a problémák, mint bármelyik kisvárosban, ez ott a strandon nem látszik. Ott mindenki barátságos, jól érzi magát, és mindenki ismer mindenkit. Tetszik ez nekem. 

Na és ti bicikliztetek már úgy, mintha Ti lennétek a first lady, akire különös gonddal kell vigyázni? Nos, nekem ma volt ilyen élményem. Fagyizni mentünk Lellére, a fiúk rollerrel, én biciklivel (volt felajánlás, hogy lehet az enyém valamelyik roller, és akkor más megy biciklivel, de én akartam). Hát ahogy jöttek előttem -mögöttem, és figyeltek minden autóra, kereszteződésre, pont olyan volt, mint amikor valaki nagyon fontos személy közlekedését biztosítják. Nem felejtem el, az biztos, nagyon jó élmény volt. Szereztem ezen kívül pár elismerő szót is, mert tudok én komoly sebességgel is tekerni, és ezt nem is gondolták volna 

A kíséretem egy része 

Tanévkezdés

 Az idén is úgy kezdtük a tanévet, ahogy már évek óta...nem kezdtük el. Igaz, nálunk már csak Roli érintett ebben a témában, de neki ez most nagyon jó érzés.. El is mondta ma jó sokszor, hogy mennyivel jobb neki most a Balatonban lenni, mint az iskolában. 

Reggel láttuk az évnyitóra igyekvő ünneplő ruhás iskolásokat. Sokkal inkább volt bennem együttérzés feléjük, mint hogy irigyeljem őket azért, hogy nekik még nem dolgozni kell járni minden nap. 

Mára egyébként jó csendes lett a Balaton itt Bogláron, minden értelemben. A víz is tükörsima, és ember sem sok van. Ennél többen szoktak azért lenni mindig, de nem baj, nekünk így is jó. 

Vasárnap

Hát az idén már rég megdöntöttük a saját Balatonban fürdés rekordunkat, az már egészen biztos. Ma reggel már fel kilenckor a strandon voltunk. A víz tükörsima, szép tiszta, és kellemes hőmérsékletű is. Még párszor ellenőriztük napközben is, több strandon is, mindenhol ugyanezt tapasztaltuk. 

Délután voltunk gofrizni is, én biciklivel, Balázs és Roli pedig rollerrel. Hát milyen jó volt biciklizni, pedig nem egy nagy szám biciklit hagytak itt nekem a tulajok. De a célnak tökéletesen megfelel, örülök neki. 

A Fradi meccsre ezúttal nem utaztunk fel, tévéből nézzük csak.. Egyelőre annak ellenére sem bántuk ezt meg, hogy győzelemre állunk. 

Minden kisebb és nagyobb gyermeknek sok sikert kívánok a következő tanévre, minden szülőnek pedig kitartást mindenhez, ami vár rá. Én részemről nagyon hálás vagyok érte, hogy ez lesz a legutolsó tanév a közoktatásban, amit még végig kell csinálni, de már lehet kevésbé komolyan venni szülőként így, a 13. évfolyamon. Az meg még plusz öröm, hogy jövő héten még semmi ilyesmivel nem kell foglalkozni.