Könyves péntek

Még mindig a könnyed vonalon mozogtam ezzel a mostani könyvvel is. 

Megmondom őszintén, amikor az első oldalakon kiderült számomra, hogy a főszereplőt Minnie Coopernek hívják, és a pasijának az autója egy Mini Cooper, hát majdnem ott abba is hagytam az olvasást. Mondjuk ez egészen addig idegesített, amíg az a pasi a képben volt nála, de sikerült túl lépnem az ezzel kapcsolatos ellenérzéseimen. 

A könyv nem olyan, amitől nagy gondolatok ébrednek át emberben. Szerelmi sztori leginkább, de abból nem a csöpögős fajta azért, és nem is a teljesen szokványos utat járja be ez a kapcsolat a két főszereplő között. 

Arra tökéletes, hogy kellemes, kikapcsolódást nyújtó időt jelentsen az olvasása. 

Az mondjuk aranyos, hogy a könyv végén azt kéri az írónő, hogy aki elolvassa, írjon róla ismertetőt. 

Csütörtök

 Legyünk ahhoz lenne kedvem, hogy csak úgy járjam az országot, vagy a világot, és megnézzek mindent, amit még nem láttam. Ez mondjuk nagyjából ki is töltene pár évet az életemből, de talán jól is jönne, mert mire befejezném a barangolást, újra vágynék az egyszerű, kiszámítható, unalmas mindennapokra. Mondjuk ezt nem lehet borítékolni, mert út közben annyi új inger érne, hogy ki tudja mire vágynék a végén.  

Ehhez igazából hiányzik az a bizonyos öt szám, amit ha pontosan eltalálnék, akkor minden álmodozás rögtön lehetőség lenne. 

Az biztos, és a fentiekből is látszik, hogy kicsit nehéz hetem van. Saját magamat összevakartam már párszor csalódások és egyebek után, de attól még nem sikerül teljesen függetleníteni magam, ami a körülöttem lévő emberek viselkedése kapcsán érint. De legalább mindig van valami, amin lehet dolgozni. Igaz, kedvem egy fikarcnyi sincs hozzá, de ez mindegy is. 

Holnap meg már péntek, ami mindig jó.

Szerda

 Ez a mai nap nem igazán az én napom, ma az utálom magam nap van, mert valahogy semmi sem az igazi. Fáradtan ébredtem, aztán fájt a fejem is, ráadásul olyan érzés, mintha már a péntek következne, pedig még azért az egy kicsit arrébb van. 

De Eriknek jó napja volt, ma volt a vizsgája második része, és már délután megkaptam az emailt arról, hogy sikerült. 😊 Nagyon büszkék vagyunk rá, mert múlt hetet még annyira nem hitt saját magában,  hogy majdnem el sem ment. De hallgatott ránk, nem adta fel a cél előtt, és meg is csinálta. 

A vásárlás és én

 Láttam pár videót a Primark budapesti nyitása kapcsán, és azokat látva jutott eszembe, hogy én ezt a vásárlás dolgot mennyire nyűgnek tekintem. Egyetlen porcikám sem kívánna hosszú, kígyózó sorokat végig álln csak azért, hogy bejussak egy üzletbe. Réges régen volt azy amikor a Cora nyitott, hogy ez a sorban állós dolog inkább izgalomban hozott, nem pedig elrettentett. 

Egyébként is a vásárlás mostanra inkább a szükséges rossz kategória. Ez mondjuk látszik is pl a ruhatáramon, nincsenek nagyon szép ruháim, nincs sok sem. Lenne most is pár dolog, amit mondjuk vehetnék magamba, de nem vagyok biztos benne, hogy tényleg szükségem is van rá, vagy még inkább, hogy ki fogom használni. A napjaim nagy részét a munkahelyemen töltöm, ahol hosszú nadrág és zárt cipő a kötelezően előírt viselet. Így a cuki kis nyári ruhák kilőve, mert nem használnám ki. Rövid vagy rövidebb nadrág sem kell túl sok, kevés idő az, amikor fel tudom venni. 

Az élelmiszer vásárlás is olyan, hogy képes vagyok menet közben is megunni az egészet, és menekülőre fogni.

Az igazán félelmetes mégis az, hogy a fentiek ellenére is rengeteg pénzt hagyok minden hónapban a különböző üzletekben.

Mindig ez a hétfő

 Mire igazán belejöttem volna a lazításba, megint belerondított a hétfő az egészbe. Na jó, azért most tényleg kikapcsoltam minden hétköznapi gondot, apró és nagyobb hülyeséget egész hétvégére, és csak úgy éltem a pillanatnak. Nyilván éppen ezért nem esett túl jól ma visszacsöppenni a szürke hétköznapok taposómalmába, és reggel dolgozni indulni. De már nincs olyan sok idő a nyaralásig sem, és addig is még van pár hétvége, amikor bármi lehet. 

Ez a hétfő hozott magával egy beszélgetést a főnökömmel. Nem teljesen úgy zajlott, ahogy szerette volna, és nem azt hallotta tőlem, aminek felhőtlenül örülhet, de legalább tudja, mire számítson, ha esetleg a most megpályázott munkakör mégis az, ami jó nekem is. Továbbra is az van, hogy nem bármi áron és mindenáron szeretnék váltani, de minden esélyt meg kell adnom magamnak arra, hogy lehet a mostaninál jobb is. Mert ugye az nagy igazság, hogy szeretni legjobban én tudom saját magamat, és én tudok a legtöbbet tenni is magamért. 

Ma sem voltunk eső és dörgés nélkül ermy így tűnik, ez egy ilyen május vége. De amíg fázni nem kell, addig nincs baj.

Már itthonról

 Véget is ért ma a meglógós hétvége. Ma reggel összepakoltunk, és indultunk haza. Előtte még azért szereztünk kávét és reggelit, meg sétáltunk is egyet. 

Hazafelé kerülővel jöttünk, Burgenlandon keresztül a Felvidéken át érkeztünk vissza Magyarországra. Megnéztük a felduzzasztott Dunát. Egészen félelmetes és szürreális látvány. Őszintén remélem, hogy sohasem kerül arra sor, hogy az ilyen mértékű beavatkozás árát meg kelljen fizetni, mert borzasztó pusztítást végezne az a víztömeg. 

A Felvidék kedves, szép, és emberléptékű minden kisebb és nagyobb településen. Még így, atutazva rajta is látszik a gondosság, amivel vigyáznak az otthonaikra, és ahogy őrzik az ősi anyanyelvüket, hogy sohase merüljön feledésbe. 

Komáromban megálltunk ebédelni, és muszáj volt kinyújtóztatni a lábainkat is már. 

Onnan pedig már nagyon rövid idő alatt hazaértünk. 

Itthon pedig pillanatok alatt vissza is rázódtunk a rendes kerékvágásba. Muszáj is, mert holnap már munka van..

Kirándulós szombat

 Az már tegnap nyilvánvalóvá vált, hogy a soproni látnivalókat meg is néztük, így mára más programot terveztünk. Illetve ez így nem teljesen igaz, hogy terveztük, mert én bizony hagytam magam meglepni. 

Reggel elmentünk kávézni egy pékségbe, mert a lakásban nincs kávéfőző egyáltalán (nagyon fura), és onnan visszafelé sétálva árulta el Balázs, hogy hova is megyünk. Először azt mondta, hogy a Gyirmót nb 2-es meccsére 😂, de mondtam neki, hogy na ne szórakozzon velem, így elárulta, hogy Ausztrián keresztül átmegyünk Pozsonyba, és megnézzük a pozsonyi várat. 

Kétszer indultunk el, mert az első induláskor, amíg eljutottunk a kocsihoz, eláztunk csúnyán. Hiába volt nálunk esernyő, a zoknink, a cipőnk, a nadrágunk csurom víz lett. Megbeszéltük, hogy akkor ha már kicsit elcsitul, visszajövünk száraz ruháért. A visszaút során még egyszer rázendített, úgyhogy biztos, ami biztos, még egyszer eláztunk. Emlékezetes lesz.  

Az utunk nagyon szép volt Burgenlandon keresztül, nagyon szép volt minden, azoktól a szélturbináktól meg, ami arrafelé úgy tűnik, rengeteg van, teljesen le vagyok nyűgözve. Ott csak végigmentünk kocsival, nem álltunk meg sehol, de így is nagy élmény volt látni. 

Pozsony azért nem annyira szép, mert valahogy ott ragadtak egy ilyen szocreál világban, de a várat nagyon szépen felújították, a kilátás onnan lenyűgöző. 

Visszafelé még megálltunk a Páneurópai piknik helyszínén. Döbbenet, hogy gyerekkoromban milyen természetes volt, hogy ott van a szögesdrót, most meg nem is tudom felfogni, hogy volt ilyen. 

Azért még sétáltunk itt a városban is este elég sokat. 

Jó kis nap volt. 

Sopronból

 Most érkezett el az a hétvége, amit még karácsonyi ajándékként kaptunk Patriktól. Így ma reggel, miután Erik elindult vizsgázni, összecsomagoltam magunknak, elköszöntünk Rolitól, és elindultunk. Otthon szakadt az eső, az autópályán több helyen is munkavégzés zajlott, így jó sokszor kellett lépésben közlekedni. Nagyjából Győr környékén már elállt az eső, szerencsére. 

Emlékeim szerint még sohasem jártam Sopronban ezelőtt, de mostantól majd én is énekelhetem, hogy "emlékszem Sopronban.." 

A szállásunk egy airbnb apartman a várnegyedben egy műemlék épületben. Elég különleges és szürreális a régi, középkori falak között egy belül teljesen felújított, és modern lakásban lenni, még ilyet sem éltünk át sosem. Sopron szép város, rengeteg műemlékkel, és látszik, hogy nem csak a leghűségesebb város, de nagyon vigyáznak is ezekre a kincsekre. Elképesztő tisztaság van, pedig nagyon vegyesek az emberek, a sok séta közben, amit ma tettünk, találkoztunk azért olyan arcokkal is, akiknek a látványa elég volt ahhoz, hogy ellenőrizzük a zsebeinket. De a többség persze nem ilyen. 

Nagyon sokat sétáltunk, megnéztük a várfalat minden irányból, megnéztük a Tűztorony épületét. Fel nem mentünk, mert az a magasság már nem komfortos egyáltalán. Megnéztük mindenhol a táblákat, szobrokat, meg úgy nagyjából mindent. 

Jól el is fáradtunk. 😊

Könyves péntek csütörtökön

 Most rendhagyó módon egy nappal korábban van a könyves nap. Majd holnap már azt is érteni fogjátok, hogy miért. 

Ezúttal megint egy Colleen Hoover könyv került sorra. Az ő neve nagyjából garancia is arra, hogy olvashat az ember egy jó könyvet, ami kikapcsol, mégis van benne valami, ami miatt gondolkodni is kell, vagy épp felkavar mindenféle érzelmet. 

Ez a mostani nem a csúcs könyvei közé tartozik szerintem, de az is lehet, hogy az Auswitzi bába után túl magasan volt a léc. 

Az elején kicsit untam, olyan kis bugyuta szerelmi drámának tűnt Aztán ahogy haladt a cselekmény, úgy alakult is bennem az érdeklődés is, főleg, mert az írónő nagyon szépen tud érzelmekről írni. Olyan kifejező és olyan élethű az, ahogy szavakkal leir egy -egy olyan jelenetet, ahol komoly érzelmi érintettség is van, hogy szinte látja az ember maga előtt, mint egy filmet. 

Összességében tetszett, de abszolút egyszer olvasós könyv. 

Szerda

 Jó zsúfolt volt a mai nap, és még most az esti levezetés sem olyan nyugis, mint szeretném. Nem áll le az agyam, folyton jár valamin. Na de majd mindjárt elmegyek fürdeni, és akkor talán olvasás közben eljön ez is. 

Azt már tudjuk, hogy Roli írásbeli érettségi vizsgái sikerültek. Van, ami jobban, mint ahogy gondolta, van, ami kevésbé jól, de nincs senkiben semmi tüske amiatt. Mind tudjuk, hogy az a lényeg, hogy megvan. Az ő útja még nem most dől el, és egyelőre nem is befolyásolja. Ha mégis úgy lesz jövőre, hogy szükség lesz az úthoz másfajta eredményre, akkor akár van még lehetőség javítani. 

Holnap Erik vizsgázik. Ő úgy van vele, hogy nem fog sikerülni, és legszívesebben el sem menne, de azért nem olyan fából faragtuk, aki küzdelem nélkül feladja. Aztán majd kiderül, mire lesz ez elég. Sok energiát nem tett bele a tanulásba. 

Kedd

 Vagy sunyi hétfő inkább. Annak sem valami jó, borús idővel, széllel, zivatarokkal, és munkával. 

De ugye nem lehet mindig, minden nap olyan, amilyet szeretnénk, főleg, mert valószínűleg mindenre rá lehet unni egyszer. De gondolom jönnének helyette újabb szeretnivaló dolgok, és így lehetne mindig minden jó. Például egy mesében.  

Az mondjuk felvillanyozott reggel, hogy a héten is csak három napot dolgozom, pénteken szabin leszünk. Ilyen három napos hetekkel simán elégedett lennék. 

Balaton

 Tegnap Balázs bevállalta a főzést, mondjuk sok választást nem is hagytam neki, amikor megkértem, hogy csináljon a csirkemellből egy ilyen hamis brassói félét. Sokkal jobban szeretem az ő főztjét, mint a sajátomat, és nem csak azért, mert nem nekem kell megcsinálni, hanem mert tényleg sokkal jobban csinálja. 

Én meg nekiálltam az ágyneműt kimosni, ablakot pucolni, függönyöket mosni. Bőven ráfért már az összes ablakra és szúnyoghálóra, de ez elég időigényes. A függönyöket még mindig nem cseréltem le, így még mindig vasalni kell az összeset. Elég gondosan megterveztem fejben, hogy fogom csinálni, hogy a meccsre indulás előtt végezzek mindennel, de azért az végén szükség volt egy nagy hajrára, hogy meglegyen. 

Cserébe ma az egész nap szabad volt, és azzal töltöttük, amit nagyon szeretünk. Elmentünk a Balatonra.. Múltkor Füreden voltunk, így most Boglár volt a cél. Lellén ebédeltünk, utána Bogláron sétáltunk egy nagyot, bejártuk az összes strandot, voltunk a kikötőben. A vízállás meglepően magas, és a hőfok sem rossz. Én csak a lábammal teszteltem, de voltak szép számmal strandolók is. A nagy séta után még Lellén ettünk egy Soprano fagyit, aztán még Szemesen is sétáltunk egyet a kikötőben, és utána indultunk haza. A hazaút a szokásosnál hosszabb volt, mert az autópályán jó nagy torlódás volt, de szerencsére nem baleset miatt, hanem csak mindenkinek véget ért a hétvége. Mondjuk nem siettünk sehova, úgyhogy belefért ez is. 

Bajnokavató meccsnap

 Ráadásul a lehető legjobb utolsó bajnoki meccs volt, az Újpest ellen. A szerdai kupadöntő kudarc után sem volt kérdés senkiben, hogy ott a helyünk. Szinte teljes teltház volt ma este is, fergeteges hangulat. Elbúcsúztattuk a már biztosan távozó játékosokat. 

A derbihez nem volt azért teljesen méltó a hangulat, mert az ellenfél szurkolói nem jöttek el, de ez legyen az ő bajuk. Mi ma este is kiszurkoltuk a győzelmet, bajnokhoz méltóan. 

Furcsa szezon volt, több edzőváltással, rengeteg élménnyel, de csalódással is. De minden jó, ha jó a vége...a bérletek a következő szezonra is megvannak, így a meccsnapok folytatódnak majd. 

Szombat

 Ma hajnalban Balázs elment dolgozni. Érdekes, hogy egyáltalán nem tudatosan, de olyankor, amikor egyedül vagyok az ágyban, már éberebben alszom. Így fordulhatott az élő, hogy negyed hatkor egy rigó ébresztett, itt fütyörészett a húgomék fenyőfáján, pont a tetőablak mellett. Még itt vissza tudtam aludni, de aztán negyed nyolc körül a galambok már olyan hangosabban búgtak ugyanitt, hogy akkor már felkeltem, gondoltam, azt már nem várom meg, hogy még esetleg valami varjú is erre járjon. 

Egyébként jó erre ébredni, hajnalban egészen komoly madárcsicsergés van itt nálunk mindig. 

Napközbeni többször is újra terveztem mindent. A házhozszállítós kocsi nem jött időben, így pizzát rendeltünk ebédre. Balázs hamarabb jött, mint ahogy ígérte, így az ő ebédje is más lett végül, mint amit kigondoltam, főleg, mert a pizza is hamarabb itt volt, mint ahogy szokott. 

Na de mindent megoldottunk, és végül délután a nap is kisütött. Azt meg mindig nagy örömmel fogadjuk. 

Könyves péntek

 Majdnem kettő könyvet is hoztam ezen a pénteken, de végül a másodikat nem olvastam olyan ütemben, mint az elsőt. 

Van egyfajta kattanásom, hogy minden ilyen témájú könyvet elolvasok. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de van valami, ami miatt mindent tudni akarok erről. 

Ez a könyv a maga borzasztóságában fantasztikusan jól megírt történet. Igaz történet alapján íródott, ami, ha az ember tudatában van ennek olvasás közben is, bizony torokszorító érzés. Az írónő olyan szépen és olyan mesteri módon bánik a szavakkal, hogy észre sem vettem, hogy közben kihűlt a fürdővíz, és órák óta áztatom magam, csak olvastam és olvastam, és drukkoltam, hogy jajj, csak sikerüljön az ő gyerekét megmenteni. Anyaként olvasni ezeket letaglózó, és eszembe is jutott, hogy mennyire nem vagyunk annak tudatában, hogy milyen jó dolgunk is van nekünk. 

Annyira szép lelkű tud maradni a két főszereplő hölgy a könyvben végig, minden borzalom ellenére, amit végignéznek, megtörténik velük, olyan igazi szeretettel fordulnak az emberekhez, és egymáshoz. Ezek miatt nem azt éreztem, amikor befejeztem, hogy hú, mennyire szörnyű volt ez az egész, hanem hogy hű, de szeretnék ilyen erős, elhivatott lenni. Meg ilyen nagy betűs Ember. 

Az írónő azt írja a könyv végén, hogy mindenkinek el kell menni egyszer Auschwitzba, és látni a saját szemével.

Én kiegészíteném ezt a gondolatot azzal, hogy mindenkinek el kell olvasni ezt a könyvet. (És már láttam, hogy van folytatása is, azt is mindenképpen szeretném elolvasni)

Furcsa nap

 Nem vagyunk nagyon hozzászokva sem az éjszakázáshoz, sem az ilyen hatalmas csalódásokhoz, mint a tegnap esti volt. Ennek megfelelően ma egész nap zombi üzemmódban léteztünk csak. Mondhatni egész nap csak feküdtünk. 

Hát ilyen is van. 

Kupadöntő

 Ma csalódást okozott. Ami benne van, nem sikerülhet mindig minden, de azért nem jó érzés csalódottan hazaindulni egy elveszített meccs után, késő este.

De legalább az pozitív volt a mai napban, hogy ez a szerda tulajdonképpen péntek is, mert a héten már nem dolgozom. Balázs megy még szombaton, de holnap és holnapután ő is itthon lesz. 

Kedd

 Ma reggel úgy ébredtem, hogy nem is nagyon tudtam hol vagyok hirtelen, és még a fejem is fájt. Elég régen volt már olyan, hogy úgy indultam dolgozni, hogy vettem be egy fájdalomcsillapítót, de ma kellett. 

Volt ma belső audit, amitől mindig megőrül egy kicsit mindenki, pedig olyan sok éve csináljuk már, hogy igazán nem kéne ennyire stresszelni rajta. Részemről egyébként nincs különösebb para ezek miatt, a szabályokkal tisztában vagyok, képes vagyok rá, hogy ezzel kapcsolatosan kérdésekre válaszoljak, és az ezzel kapcsolatos feladatokat is meg tudom csinálni. Szóval nincs mitől tartanom. 

Volt ma a kocsink szerelőnél, a klíma nem mindig úgy működött, ahogy kellene neki. Szerencsére nem volt komoly baja, csak valami szelep vagy mi (nem emlékszem pontosan), úgyhogy olcsón megúsztuk.. Hazafelé jött már Balázs a kocsival, amikor kiesett egy bent felejtett szerszám. Először megijedt, ahogy hallotta a csörömpölést, aztán megtalálta azt a szerszámot. Visszavitte a szerelőknek. 

Holnap hajnali kezdéssel megyünk dolgozni, de korán jövünk is haza. 

Hétfő

 Új hét kezdődött. Ugye mindig ezek a hétfők a sarkalatos pontok, ilyenkor mindenkinek rossz kedve van, nehezebben megy minden. Ma is volt ilyen is.

De kellemes meglepetés volt ma, amikor megkérdeztem a fiúktól, hogy szeretnének e részt venni a családi napon, ami június másodikán lesz. Igazából arra számítottam, hogy mindenki kapásból nemet mond, de azt mondták, ha apa viszi körbe a csoportot, akkor jönnek. Mindhárman. Ez azért akárhogy is, nagy dolog, és nagyon jó, hogy ilyenek. 

Délután a masszázs nagyon jót tett a talpamnak, kár, hogy minden nap nincs ilyen. 

Vasárnap

 Ezen a héten ez az első olyan nap, amikor 8000 alatt volt a napi lépésszámom. Igaz, nincs sem okosórám, sem aktivitásmérőm, így csak akkor számlálódik, ha nálam van a telefonom. Az meg nincs nálam minden pillanatban, így sosem teljesen pontos, de nem is ez a lényeg. Arra azért büszke vagyok, hogy egyre többször választjuk a gyaloglást az autó helyett, és az is sokszor előfordult a héten is, hogy csak úgy céltalanul mentünk, a sétálás öröméért. A térdem azóta például egyáltalán nem fáj, amióta többet sétálok. A talpaim nem mindig szeretik, de a mostani új cipőmbe épp készülök egy talpbetétet tenni, szerintem az sokat segít majd ezen is. Meg a holnapi masszázs. 

A rektortánon sétálva elég sokszor találkozunk futókkal, őket elismeréssel és kis irigységgel szoktam nézni, mert amúgy tök jó lehet ezt így csinálni, de azt is tudom, hogy ha el is következik ez nálam, még nem most van itt az ideje. 

Na de hogy miért is nem volt meg ma a nyolcezer sem? Hát mert délután már mégis kellett némi házimunkát is végezni, ruhát hajtogatni meg felmosni semmiképpen sem lehet házon kívül. Lehet viszont ruha hajtogatás közben Kadarkai Szavakon túl podcastet hallgatni, és az is jó. 

Este még volt egy érdekes beszélgetésem is az egyik Fradista barátommal. Tök jó volt hallani a lelkesedését azzal kapcsolatban, ami miatt hívott, rám is tök sok átragadt belőle. Az ilyen hangulatú emberek hiányoznak a hétköznapokból.

Szombat

 Ezen a héten nem volt olyan, hogy mindenki egyszerre volt itthon. Patrik tegnap jött, mert ma programja van, Erik pedig csak ma érkezett haza Debrecenből. Na de van ilyen is, nincs ezzel baj, csak furcsa egy kicsit még mindig. 

Ma kevésbé voltak hatékony, mint ahogy azt előzetesen terveztem, de egy jó ideje már nem zavar ez, és gond nélkül hagyom a francba, amihez nincs kedvem. 

Ma a Tour de Hongrie biciklis verseny itt járt a városunkban, kétszer is. Az első érkezésükkor elmentünk mindannyian megnézni, a másodikat már csak a férfiszakasz nézte élőben, én itthon a tévén keresztül csak. 

Este még Fradi meccset néztünk, kikaptunk a Diósgyőrtől két góllal. Tétje már nincs, de azért jó lett volna megtartani a veretlenséget.

Könyves péntek

Ezen a héten egy Kristin Hannah könyvet olvastam. Nemrég ketten is ajánlották az írónő egy másik regényét, azt kerestem eredetileg a könyvtárban, de ezt találtam csak helyette. Egy nagyon rövid ideig még vacilláltam is, hogy biztosan akarom e, de olyan szép volt a borítója, annyira kellette magát, hogy elhoztam. 

És milyen jól tettem. 

A könyv zseniális, elképesztő, fantasztikus. Elvarázsol, rabul ejt, kifacsarja a szívét, felemészti a lelket, hogy a következő pillanatban már annyit adjon, amitől szárnyal az ember teste-lelke. 

A történet nagyon szomorú, mégis annyira jó olvasni. Tele van negatív érzelemmel is, mégis olvasás közben végig ott van benne az őszinte, tiszta, feltétel nélküli szeretet. 

Nagyon szerettem olvasni. Megrázott, gondolkodtatott egyszerre. 

Ez is olyan könyv, amit szívesen ajánlok mindenkinek. 

Már csütörtök

 Hála az istennek, már csak egy munkanap van ezen kívül. Pont jól is jön már, mert ez a hét extra nyűgös, extra sok hülyeséget kell elviselni is. Tanulom az eddiginél jobban kezelni mindezt, de nem mindig könnyű. 

Szerencsére ma nagyon korán mentünk, és nagyon korán le is léptünk. Voltunk vért adni is mielőtt hazajöttünk. Így, hogy délelőtt megvolt már a két liter folyadék, nagyon gyorsan le is tudták venni, tök jó volt. Minden alkalommal csodálkoznak, hogy jajj, milyen kis vékony vénám van, de aztán mindig az van, hogy amúgy tök jó, csak vékony a kezem is, meg a vénám is. 

Itthon ebédeltünk, kicsit pihentünk, aztán sétáltunk egyet, aztán pihentünk tovább. 

Roli túl van az érettségi vizsgák írásbeli részén, a mai napot szerette a legjobban. Most lehet egy kicsit pihenni, aztán majd készülni a szóbelikre. 

Szerda

 Nem nagyon javult a helyzet, ami a hangulatomat illeti, dehát mindegy, most ez van, majd lesz jobb is. 

Bedobta ma a tiktok nekem ezt a videót. Megnéztem többször is, mert teljesen a hatása alá kerültem. Nem csak azért, mert a néni a legkevésbé sem néz ki 100 évesnek, de az, ahogy ő a maga egyszerűségével elmondja mi a baj velünk, letaglózott. És annyira igaza van. 

De vajon meg tudjuk e még tanulni,  tudunk e változtatni?

Kedd van

 Ez a hét eddig nem az a hét, amikor buzog bennem a tettvágy és az energia. Sokkal inkább van minden bajom, nyűgös vagyok, és mindig éppen az nem jó, ami történik. De ilyen is van, majd lesz ez másképp, lehet, hogy akár már holnap is.

A mai matek érettségi sokkal jobban alakult, mint a tegnapi magyar. Ez számomra továbbra is misztikum, mert ugyan nem voltam én sem soha rossz matekból, de a magyar mindig közelebb állt hozzám. Azt csodálattal hallgattam már párszor, ahogy Balázs, Patrik és Roli akár fejben levezettek egy-egy matek példát. Mi meg Erikkel csak hallgattunk nagyokat, mint hal a szatyorban. De mi másban vagyunk jók. 

Erik ma elutazott Debrecenbe, egy barátjához ment, majd csak hétvégén jön haza. Neki már vége van a sulinak, csak vizsga lesz május végén. Aztán majd kiderül hogyan lesz tovább. Az 99,9%, hogy a tanulást befejezi..

Kezdődik

 Az tényszerűen igaz, hogy a harmadik gyerekkel már ritkán van nagy meglepetés, igazán nagy újdonság. Kivéve, ha mondjuk a harmadik gyerek az általános iskolás éveiben minden tanév elején eltöri a kezét. Mert az azért elég meglepő volt évről évre. 

Na de attól, hogy a harmadik gyerek kezdte meg ma az érettségi vizsgákat, és az ezzel kapcsolatos összes illúzió és elvárás réges régen az enyészeté lett már ugyanúgy izgultunk érte, mint az elsőért. Csak most már betársultak a bátyjai is, mindenki a maga vérmérséklete alapján, de egy emberként gondoltunk rá egész délelőtt. 

A feladatokat nézve én úgy ítélem meg, jobb volt a régi verzió, bár tök mindegy mit gondolok én. 

Roli csak negyed kettő körül lett elérhető, az első nyilatkozata alapján nem rossz a helyzet, nincs elkeseredve, és ez pont elég is nekem. 

Holnap jön a matek..

Anyák napi meccsnap

 Ez a mai meccsnap igazán emlékezetes marad. Nem csak azért, mert nyertünk 5:1-re a Debrecen ellen, és a második félidőben igazán jó meccset láttunk. 

De voltak könnyekig meghatódós pillanatok, én legalábbis sikeresen végig pityeregtem. Már a meccs előtt bemondták, hogy ma a játékosokat az édesanyjuk fogja bekísérni a pályára, mindkét csapatnál. Tényleg mindenki bejött (volt, akinek nem jött az anyukája, őket kislányok kísérték), a cserejátékosok is, azok is, akik ma nem is játszottak. Én meg néztem, és eszembe jutott, hogy ezek az anyukák akkor, amikor ezek a fiúk edzésre jártak, mennyiszer álltak a pálya szélén, vitték őket edzésre, vigasztalták őket, ha valami nem sikerült, mosták a mezeket, megtanulták megkülönböztetni a stoplis és stoplis cipőt egymástól. Ők hittek azoknak a kisfiúknak, akik azt mondták, én bizony focista leszek, majd meglátod milyen büszke leszel rám. És hát most ott sétáltak kézenfogva állva tapsoló 15ezer ember előtt, és az ő fiaikat ünnepelték.

Én erre amíg élek, emlékezni fogok. 

Ahogy arra is, amikor az első félidő elején az egész lelátó "lángolt" , ünnepelve a klubunk 125 éves fennállását. Talán azoknak, akik sosem láttak még ilyet, félelmetes dolog lehet, de sokkal inkább eufórikus élmény, és lenyűgöző látvány, mint félelmetes. Tökéletes biztonságban voltunk végig. 

A meccs után még itthon inget vasaltam, Roli holnap érettségizik magyarból. Nagyjából a jóisten kegyelmére kell számítani, mert ez az a tantárgy, amit 12 év alatt sem kedvelt meg egy kicsit sem. De nincs ezzel sem baj, bár sosem értettem, hogy nem lehet szeretni. 

Egyébként ő nem izgul, csak én. Igaz, így volt ez az összes gyerekemnél. Az meg külön pikáns részlet, hogy a harmadik fiam érettségizik ugyanabban az öltönyben. Már -már kabala öltöny lesz belőle. 😊 

Szombat

 Furcsa nap volt, mert volt egy csomó tök jó része, de volt egy nagyon ijesztő is. De kezdjük ott, hogy elképesztően sokat aludtam, ami tök jól esett. Igaz, ennek mindig van olyan ára, hogy fél délelőtt olyan vagyok, mint aki azt sem tudja hol van, de sebaj. 

Balázs dolgozott ma, de szerencsére tök jó időben haza tudott jönni, már fel kettőkor írta, hogy indul. Patrik is nem sokkal előtte érkezett meg. Amikor ő hazaért, mindegyik fiú lement valamilyen ürüggyel, majd együtt jöttek be, mindenki hozott magával egy szál rózsát. Olyan helyesek voltak így együtt, és olyan jó érzés, hogy vannak nekem. Volt a héten olyan verzió is, hogy nem biztos, hogy Patrik tud jönni, vagy nem tudja hogy lesz, mert sűrű a hétvége. Mondtam neki, hogy nem dől össze a világ, ha most nem tud jönni, mire rögtön mondta, hogy hát azért anyák napján biztosan ott leszek, az a minimum. ❤️ 

Délután voltunk meccsen Felcsúton, egészen jó kis meccset láttunk, 4-2-re nyert a Puskás Akadémia. Először nem akartam menni, de aztán amikor megtudtam hogy Patrik két barátja is jön, mondtam, hogy na, azt látnom kell, hogy az egyikőjük mit fog ehhez szólni. Ő nem egy nagy focirajongó, így igazán különleges alkalom volt ez. De élvezte, jól érezte magát, kíváncsi vagyok rá, lesz e még ilyen alkalom. 

És ott, Felcsúton ért az ijesztő élmény. Mondhatjuk, hogy rám nézett az oroszlán. Volt ott közvetlenül az után hogy oda értünk egy pár perc, amikor azt gondoltam, hogy basszus, én itt el fogok ájulni. Már éreztem ahogy kezdődik az a szinte egy fekete lyukban vagyok érzés, éreztem, ahogy lever a víz. Szerintem egy pillanaton múlt, hogy ki tudtam zökkenteni magam azzal, hogy elindultam a mosdó felé (nagyon fájt a hasam), és oda egy ajtón keresztül kell menni, ami jó nehezen nyílik. Az az ajtónyitás volt megmentőm.. Szerencsére pár perc alatt elmúlt, és már ebben a formában nem jött vissza, de a nyomok ott maradtak. Úgyhogy megint csak itt van a jel, hogy semmi dorbézolás, extra fáradtság, mert nem fér ez bele. 

Könyves péntek

 Még most, amikor már leírtam a poszt címét is az a gondolat jár a fejemben, hogy ma lehet hogy egy kicsit csalok, mert mindössze négy óra alvás, nyolc és fél óra munka és 13ezer lépés után eléggé elfáradtam ma. Szóval azt gondoltam, hogy ma csak megmutatom mit olvastam a héten, és majd aztán holnap kiegészítem a gondolataimmal. 

Na de az nem én vagyok, aki csak félig csinál valamit. 

Erről a könyvről már több helyen olvastam mindenféle ajánlást, a niok csoportban is nagyon sokan olvasták. Egyszer már én is elhoztam a könyvtárból is, de éppen akkor kaptam karácsonyra a húgoméktól, így a könyvtári példányt visszavittem.

A könyv a témája alapján lehetne egy tucatvalami, mert nagyon sokan írtak már örökbefogadás, lányanya, anyaotthon témában. Ez a könyv nekem valahogy mégis teljesen más volt az összes között. Már az eleve különleges, hogy egy gyászoló hölgy talál vigaszt abban, hogy a múltjában történt szomorúságokat idézi fel a kis baba azonosító karkötők segítségével. Rengeteg érzelem, rengetegféle ember kap kisebb -nagyobb szerepet. Az csak nagyjából a könyv háromnegyede körül esett le, hogy tulajdonképpen a legnagyobb sztori mind közül egészen addig rejtve maradt. 

Az, hogy igaz történet alapján íródott csak hozzátett nekem, bár egyébként is elég érzelmes fajta vagyok, úgyhogy rám akkor is nagy hatással lett volna, ha csak fikció az egész. 

Nagyon szépen megírt könyv, mesterien felépített cselekménnyel, Az a fajta, aminek örülök, hogy a saját könyvespolcomon is ott van, és bármikor újra elolvashatom. 

Szerintem olvassátok el. 

Hát

 Nem tudom mi lett velem ma délután, de a bevásárlós sétánk hazafelé tartó útjának felénél azt éreztem, hogy jajj, nagyon fájnak a lábaim, és jajj, minden bajom van. Ez az érzés azóta sem nagyon múlik, pedig már feküdtem, megmasszíroztam a lábam a géppel, ettem, vettem be fájdalomcsillapítót. Semmi hatása semminek, csak nyüglődök itt magammal. Remélem éjszaka kialszom magamból. 

Május egy

 És már itt is van a május. Az nagy klisé, de nagy igazság is, hogy fergeteges gyorsasággal telik az idő. Csak pörögnek a napok, hetek, hónapok egymás után, mi meg sodródunk az árral, elvagyunk a mindennapi dolgainkkal. Néha történik valami, ami kicsit átmenetileg megállásra kényszerít, vagy mélyebb gondolatokra ösztökéli az embert, de aztán végül általában visszatérünk a napi pörgéshez. Nem is nagyon van más választás egyébként. 

Nálunk a mai nap nem volt valami jó. Igazából az eredeti gondolatom mentén kellett volna haladni, ami még hétfőn az volt, hogy ma valahova kirándulni megyünk. Nem mentünk, mert végül tegnap már azt éreztem, jó lesz nekünk itthon is. Azt még akkor nem is tudtam, hogy Erik dolgozni megy ma. Úgyhogy itthon maradtunk. Már délelőtt megkezdődött a nap érzelmileg felpörgetett része, amikor háromnegyed tizenegy tájban azt hallottam, hogy valahonnan az udvarról a nagyapám anyukámnak kiabál. Egészen biztos voltam benne, hogy valami baj van, és már szaladtam is lefelé a lépcsőn, keresve hogy honnan jön a hang. Meg is találtam, a húgomék udvarában feküdt a füvön. Elég szürreális élmény volt, sehogy nem értettem hogyhogy senki nem hallja, csak én, de arra koncentráltam akkor már, hogy azt nézzem, vérzik e, vagy van e bármi olyan sérülése ami miatt nem kéne megpróbálnom sem felsegiteni. Ilyet nem láttam, és a kérdésre hogy mi fáj, azt válaszolta, hogy a bal válla, és szerinte eltört. A jobb oldalánál próbáltam felültetni, de egyedül nem tudtam, ő meg nem tudott segíteni, így mondtam neki, hogy akkor most szerzek segítséget, addig ne mozduljon. Anyukámmal ketten felsegitettük végül (az valahogy mindig úgy alakul, hogy amikor ez történt, Balázs és Roli tiz perce mentek el otthonról). A keze furán lógott, és nagyon fájt neki. 

Az, hogy anyukám borzasztó rosszul kezeli ezeket a váratlan és hirtelen történéseket nem újdonság, de mindig meglep, és felidegesít a tehetetlensége.. Nagyjából egy óra is eltelt, mire megértette, hogy ne akarja kocsival vinni a traumatológiai ügyeletre, hanem hívja fel a központi ügyeleti számot, és ők fognak küldeni mentőt. Amúgy szóról szóra úgy történt, ahogy mondtam, és tök rendes volt mindenki. Az pl eszébe sem jutott, hogy esetleg az is megtörténhetett, hogy valamelyik bordája megrepedt, eltört, és az okozhat egyéb bajokat is. A papa 89 éves, az ő korában minden ilyen elesés egy komoly veszélyhelyzet is lehet, ráadásul vérhigítót is szed, hajlamos az ájulásra is. Szóval a mentő elvitte, anyukám elkísérte, és háromkor már hívott is,, hogy el van törve, rögzítik, újra röntgenezik, és mehetünk is értük. Két helyen is van törés a felkarcsontján, most ilyen hálós ízével van rögzítve, egy hét múlva kell menni megint, addigra kell venni felkar rögzítőt, az kényelmesebb lesz. Valószínűleg az a keze már nem lesz sosem igazán jó, de reméljük a legjobbakat. 

Így telt ez a mai délután. Azt hiszem jobb lett volna az a kirándulás inkább..