Úgy általánosságban azt hiszem, mindenki úgy van, hogy mások életét sokkal jobban meg tudja szervezni, meg tudja oldani, mint a sajátját. Nyilván azért is, mert kívülről nézve minden egészen más, ráadásul ugye sokkal kevésbé vagyunk ilyenkor befolyásolva érzelmileg.
De van olyan helyzet, amikor nemhogy jobban nem tudja az ember megoldani azt a bizonyos helyzetet, de olyannyira letaglózó és sokkoló megtudni valakiről valamit, hogy szólni sem nagyon lehet. Tanácsot adni meg végképp nem. Egy ilyen letaglózó és sokkoló történetet osztottak meg velem. Abban a húsz percben jobban elfáradtam, mint amúgy egész nap. Minden energiám odaveszett, és azóta is a hatása alatt vagyok.
És..őszintén szólva nagyon hálás vagyok érte, hogy nálunk azért nagyjából minden és mindenki "normális".
(többet nem írhatok le, mert ez egy nyilvános blog.. meg amúgy is... nem akarjátok tudni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése