Azon gondolkodtam ma, hogy lesz e még olyan, hogy ráérek bármire? Az elmúlt egy évben folyamatos időhiánnyal küszködök. Nem jut idő semmire sem, örökké el vagyok havazva, és mégis örökké el vagyok maradva valamivel. Nem tudom, hogy mit rontok el, de emlékszem még arra, hogy voltak olyan évek az életemben, amikor egy-egy napba annyi minden belefért. Most el sem tudom képzelni, hogy csináltam, hogy pl. négyfélét is sütöttem, közben megfőztem, összepakoltam, mostam, és elláttam három gyereket is. Nem lehet mindent arra fogni, hogy azért, mert most dolgozom, akkor meg még nem így volt.
Rá kéne jönnöm a titok nyitjára.
A blogsablon még mindig gyerekcipőben jár, de erre sem volt elég időm ma.
És a kupadöntőre sem sikerült jegyet venni. :( Marad a tévé elől drukkolás, ami messze nem lesz ugyanaz, de ez van. Majd veszünk egy ablakot a jegyek árán. Az úgyis fontosabb most.
Pont én is erről írtam, hogy szétforgácsolódnak a napjaim és sokkal kevesebbre van időm, mint ahogy szeretném... Pedig én még csak a munkát sem hozhatom fel :) , szóval ne legyél szigorú magadhoz, főleg ennyi mindennel körülötted. Én is keresem az okát..
VálaszTörlésAzért majd figyelek, hátha Te rájössz, és tanulhatok belőle. :)
VálaszTörlés