Bennem is, és körülöttem is minden. Pedig most az kéne, hogy a lehető legvilágosabb legyen minden, és tisztán lássam mindig, hogy melyik lépés után melyik következik. De nem.. a szépen, gondosan eltervezett mindenfélém már az első héten felborult, és azóta is csak sodródom az árral. Vannak fázisok, amiken elméletben már hetekkel ezelőtt túl is voltam, gyakorlatban meg még ma sem jutottam el odáig. Apróságok mindig csak, amiket épp megcsinálok, még tűzoltásnak sem elég. Semmi sem úgy halad, ahogy kéne.
Ma este az ács jelentkezett, hogy ha el lenne már bontva a terasz teteje, akkor holnap reggel nekiállnának. Nem értem.. a hét közepén mondta le ezt a hétvégét, és persze, hogy nem mertünk nekiállni a bontásnak, mert nem is tudta biztosan, hogy egy héttel tolódik el minden, vagy kettővel.
Az ilyen dolgok miatt már most az van, hogy mindketten síkidegek vagyunk. Balázs ilyenkor morog, és piszkálódik, én meg idegességemben még inkább csendben vagyok, mint máskor. Nem kéne, mert nem véletlen, hogy hetek óta vacakol a gyomrom is, meg a derekam is.
De soká lesz még itt tiszta a kép.
Úgy tűnik, az ácsok ilyenek... mi is idegeskedtünk, bosszankodtunk annak idején, mert csúszva kezdték el a munkát, aztán meg persze belehúztak rendesen. Kitartást nektek!
VálaszTörlésRemélem nálunk is így lesz majd. :) Köszi. :)
TörlésMi minden évben építünk valamit a házunkon,minden nyáron ugyanaz a forgatókönyv...késik, lemond. Aztán mégis elkészül időben:)
VálaszTörlésJó idegrendszeretek lehet, ha minden évben újra és újra bele tudtok vágni. Én már most azt mondom, hogy sohatöbbet.. :D :D
TörlésMi is, már 13 éve. Persze a legtöbb dolgot a férjem építette, újította fel. Nincs normális, megbízható ember, illetve csak lasszóval tudod őket elkapni. A többi már rég lelépett egy olyan országba, ahol meg is fizetik a munkáját. Sajnos akik itt maradtak azok között sok a kókler.
Törlés