2017. jan. 22.

Aggódós

Még mindig nem vagyok teljesen önmagam, és még mindig zakatol bennem egy csomó minden ezzel a buszbalesettel kapcsolatban. Önző és gyarló módon leginkább az foglalkoztat, hogy hogyan is lesz majd az, hogy elengedem/elengedjük Patrikot Angliába. Már most összeugrik a gyomrom a gondolattól. De mennyire önző dolog lenne a saját félelmem miatt nem elengedni őt? Benne nincs ilyen érzés, ő bízik, hiszen ilyen dolgok nem történnek sűrűn (szerencsére). Na persze, ő még gyerek, akkor is, ha az idén már felnőttkorba ér. De hiába tizennyolc éves, hála a jó égnek fogalma sincs még ezekről az érzésekről, nemigen kellett aggódnia még senkiért.
Ilyenkor azért kicsit jó lenne kevesebb információt kapni, nem tudni mindent, mint most, amikor pillanatok alatt körbeér a világban minden apró kis hírmorzsa is, a legapróbb részletekig tudunk mindent. Ha nem tudnám, talán könnyebb lenne. Akkor is lennének bennem kérdések, és kételyek, de pl. nem tudtam volna megnézni az interneten, hogy majdnem ugyanilyen busz lesz, amivel ők is mennek. Na, ettől például majdnem padlót fogtam.

És a felvételiről... inkább meg sem néztem a feladatokat, mert elég volt, amit olvastam róla, meg amit Erik mondott. Ma este már azt is kibökte, hogy szerinte jó, ha hat pontos lesz a matek. Mert nehéz volt. Már megint. Nem akarok én bántani senkit, de fel nem foghatom, hogy mire jó ez az egész? Évről évre ugyanez megy minden januárban, hogy kapnak a gyerekek olyan felvételi feladatsorokat, hogy nemcsak kettéáll a fülük tőle, de még azt is elfelejtik ijedtükben, amit egyébként tudtak. Nem értem az egész cirkuszt, mert amúgy ezek a pontszámok sem reálisak szinte sosem. Emlékszem, Patrik osztálytársai között volt olyan, aki huszonhat pontos matekot írt, úgy, hogy sosem volt belőle ötösnél rosszabb. Mondtam Eriknek, hogy ne aggódjon, lesz, ami lesz.. nem csak ezen múlik. Ennyit tehetek én. Hogy legalább én bízom benne, és azt a kevés önbizalmát erősítem, ami még maradt.

1 megjegyzés:

  1. A matek Vió szerint is nehéz volt, a magyar nem , az jó lett szerinte..majd meglátjuk. A balesettel kapcsolatban úgy érzek mint te, fáj és sírnék a legszívesebben minden családért:((

    VálaszTörlés