Szerintem elégé szerencsések vagyunk. Ami a gyerekeinket illeti például. Mert persze, vannak nálunk is olyan napok, amikor azt gondolom, hogy mindet elcserélem akár egy félig elnyalt fagyira is, mert éppen elviselhetetlenek külön-külön is, együtt meg aztán...
De alapjában véve igazán jó fejek. Minden akadályt és minden változást nagyon könnyedén vettek az elmúlt fél évben. Nem volt gond, hogy nem volt időnk semmire sem, jöttek segíteni, vagy elfoglalták magukat. Zokszó nélkül gyalogoltak akármennyit, cipekedtek, véstek, sittet lapátoltak, vagy épp amit kellett. Fél éve egy szobában laknak mindhárman. A fél életük dobozokban van otthon. Egy-egy dolgot már kicsempésztek, Roli legósdoboza újabban folyton úton van, és hol itt játszik vele, hol otthon.
Mostanra úgy tűnik, ők is szeretnének már megállapodni, mert egyre gyakrabban mondogatják, hogy majd mikor költözünk haza. Tervezgetik a szobáikat, és nincsenek is földtől elrugaszkodott elképzeléseik. Van, aki sima fehér falakat szeretne. Van, aki kéket. És van, aki fehéret és szürkét. Szerintem elég jól tükrözi a választásuk az épp aktuális egyéniségüket is. De meglátjuk, hogy amikor végül majd dönteni kell a végleges színeket illetően, mit mondanak.
Egy nagy bajom mégis van velük. Túl gyorsan öregszenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése