Még most pont egy nap kéne, hogy annak is neki tudjak állni, aminek tulajdonképpen szombat reggel óta akartam már. Ja, hát hogy nem sikerült? Van ilyen..
Nyilván nem lesz rá egy nap, maximum pár óra holnap délelőtt, aztán már mehetek is dolgozni.
A mai napról meg inkább nem is írok semmit. Nem azért, mert annyira rossz volt... nem volt annyira.. de vannak benne felejteni való emlékek, csalódást okozó percek. Azt meg inkább hagyjuk. :D
De vettünk ma bejárati ajtót, még ugyan nem magunknak, hanem a régi lakásunkba.. ahol azért lassan, de biztosan elkészül minden. Inkább lassan ugyan, de most már mindegy.. majd csak beköltöznek, és reményeim szerint akkor majd egy kicsit gyorsul a tempó. Ha nem így lesz, nyilván csalódott leszek.. de csak igazam lesz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése