Szombat

 Wow, micsoda meglepetés időjárásra ébredtünk ma reggel. Egészen váratlanul ért még akkor is, ha már napokkal ezelőtt láttam a telefonomon az előrejelzést..

Rögtön olyan jó nyár illat is lett, és legszívesebben azonnal indultam volna a Balatonra.. Balázs sajnos dolgozott ma, így erre semmi esély nem volt. De lesz még erre alkalom. Az nagyjából kizárt, hogy még majd meg is unom, de szokták ezt mondani..

Sok mindent nem csináltam ma, még a mosást sem intéztem el, csak egy adag ruhát mostam. De mindegy, majd holnap is lesz nap. 

Most még nézzük a BL döntőt, bár részemről egyik csapatnak sem szurkolok, de éppen most úgy tűnik a PSG simán megnyeri majd, már két góllal vezetnek a 22.percben.

Nem könyves péntek

 Sajnos ezen a héten nincs könyves péntek, mert ugyan olvasok most is egy könyvet, de messze még a vége, és így nem akarok írni róla még. Nem sikerült most kiolvasni, mert Szegedre elfelejtettem elvinni, itthon meg valahogy nagyon lassan haladok most. De van ilyen is, nem mindig minden egyforma. 

Ma is korán kezdődött a nap, és ma is nagyon nehéz volt felkelni. Az vigasztalt, hogy ez az utolsó nap a héten. A munkanap gyorsan eltelt, mert volt mit csinálni, meg a tegnapi rossz hírek ellenére is jó hangulatban volt mindenki, jókat nevettünk. Annak ellenére is, hogy reggel azért kaptunk egy rossz hírt az egyik kollégánkról. De mindannyian bízunk benne, hogy végül minden jól alakul vele. 

Délután, mire hazaértünk itthon volt Patrik is. Most már ez az időszak jön, amikor a hétvégékre akad bőven más programja is, de azért igyekszik velünk is eltölteni egy kis időt. Mi pedig mindig örülünk neki. Az kicsit hülyén jött ki, hogy pont körmöshöz mentem ma, de azon már nem tudtam változtatni. 

Csütörtök

 

Ez nem volt egy jó nap. Már az ébredés is nagyon nehezemre esett, és nagyon nem esett jól az sem, hogy megint ilyen viharos szél fújt. Az meg különösen rosszul esett, hogy ma megkaptuk a tájékoztatást, hogy a szép kártya juttatást az idén felére csökkentették. Nehéz lenyelni ezt a békát is, de nem nagyon van más választás. 

Szerda

 Egészen unalmas nap volt ez. Nem az a fajta izgalom hiányzik, amikor valami váratlan történik, de mostanában az sincs nagyon, ami ad egy jó lendületet a napoknak. Mondjuk valami, amivel sokat kell foglalkozni, vagy gondolkodni. Nincsenek ilyenek, egyfajta várakozó álláspont van most mindenhol. Nem mind ugyanazt várjuk, de szemmel látható, hogy elfogyott mindenkiben a lendület. Nem jó ez egyébként, sőt, talán a legrosszabb, ami történhet, mert minden sztori halála a közöny, és az unalom. De ezt nem az én dolgom megoldani, és még ha időnként van is bennem törekvés más irányba terelni a dolgokat, hamar el is fojtom ezeket. 

43 nap múlva megyünk nyaralni, és most tök nehéz még elképzelni, hogy addigra tényleg nyár lesz már. Pedig már hétvégére is egészen jó időt mutat az időkép, de most már csak akkor hiszem el, ha ott tartunk, és tényleg úgy van. 

Vissza a hétköznapokba

 Ez a pár nap olyan jó kikapcsolódást jelentett, hogy nagyon sajnáltam ma reggel, hogy már nem egy újabb "azt csináljuk, amihez épp kedvünk van" napra ébredtünk. De mindig él bennem az a remény, hogy egyszer eljön ennek is az ideje. 

Hajnalban mentünk dolgozni, így nagyon korán kellett kelni. Fél kettőkor jöttünk haza. Megígértük még tegnap anyukámnsk, hogy ma délután elvisszük Székesfehérvárra, a nagyapám ott van kórházban. Nagyon nem volt rózsás a helyzet, amikor bekerült, azt gondoltam, hogy már nem is kerül onnan haza, de meglepően jól reagál az infúzióra. Holnap még kap vért is, és csütörtökön várhatóan haza adják. Csak félig megnyugtató ez, mert ágyhoz kötött beteg, ráadásul nem a kedves és türelmes fajtából. 

Újra itthon

 Ma reggel már úgy ébredtünk Szegeden, hogy tudtuk, vége is van az aranyéletnek, mert ma ma megyünk is haza. Azt nem mondom, hogy vissza fogunk menni, de jó élmény volt így kettesben ez a pár nap. Hálás vagyok érte Patriknak, magunknak biztosan nem fizettünk volna be egy ilyen hétvégére. 

Azt nem nagyon értettem, hogy miért van Balázs úgy besózva, és miért akar minél hamarabb indulni, amikor tök szépen sütött a nap, még sétálhattunk volna akár. De nem győzködtem, gondoltam, igazából mindegy, ha ő indulni akar, akkor induljunk, legalább találkozunk még Erikkel is, mielőtt dolgozni megy. 

Hát találkoztunk. És jól meg is ríkatott ez a gyerek. Hetekkel ezelőtt az volt a megállapodás, hogy nem lesz Fradi bérlet, mert drága, egy csomó szar meccsen voltunk, stb stb. Nem értettem vele egyet, és borzasztóan nehéz volt emiatt az utolsó hazai meccsen, de elfogadtam a döntést. Erik (ezt Balázs mesélte el) már az utolsó hazai meccs óta győzködte a többieket, hogy vegyék meg a bérletet. Aztán azt mondta, ő szeretne ezzel meglepni engem a szülinapomon, és ő kifizeti az övét és az enyémet. Egyezkedtek az utolsó pillanatig, de ma, amikor hazajöttünk, Roli hozta nekem a legújabb Fradi pólót, Erik pedig mutatta a bérletet a telefonján. Én meg sírtam örömömben, hogy ilyen jófej gyerekeim vannak. Balázs tegnap megvette nekem álmaim skechers cipőjét, amiben olyan a járás, mintha egy felhőn mászkálnêk..

Így lett egy sima hétfőből egy nagyon emlékezetes nap. 

Vasárnap

 Ma reggel végre napsütésre ébredtünk. És valóban, napsütésben egészen másképp fest a város. Délelőtt is sétáltunk egy hatalmasat, megnéztük a Szeged napja keretében rendezett hídi vásárt, sétáltunk a belvárosban. Az egészen érdekes, hogy azt gondoltuk, már mindenhol jártunk a belvárosban, mégis újabb utcákra is bukkantunk ma. 

Nagyon sokan voltak a vásáron már délelőtt is, nagyon színes forgatag volt a nézelődő embertömeg is, és a vásározók is. 

Ebéd után visszajöttünk egy kicsit a szállásra, aztán délután elmentünk még egy nagy körre. Este még a Dóm téren két koncerten is voltunk, a Nemazalány & Sofi (ők annyira nem tetszettek), és a Hooligans is fellépett. Utóbbi együttes egészen komoly koncertet adott, tetszett.