És csak az ágyat nyomom

 Több, mint idegesítő, hogy ma is az egész napot az ágyban/kanapén fekve töltöttem. Na jó, azt a kb másfél órát leszámítva, amíg megcsináltam az ebédet. Az, hogy ez az idén, sőt, alig egy hónap leforgása alatt már másodszor fordul elő, egészen példátlan. Rám ez sohasem volt jellemző,. Úgy látszik, már csak múlt időben mondhatom el ezt magamról. 

Az történik egyébként, hogy ha nem fekszem, akkor maximum negyed óra elteltével fáj minden porcikám, és fázom. Így aztán fekszem. Nyomkodom a telefonomat, olvashatók, tiktok videókat nézek, tévét nézek, ilyesmi. Nagyjából halálra unom magam közben, és próbálom feltalálni a gondolatokkal vezérelhető portörlö szerkezetet. 

Hát ez van. Legalább kipihenem magam. 

Akkor megint

 Nem is tudom mikor volt ilyen, hogy egymás után két hónapban is voltam betegállományban. Nem mintha bármit is számítana, hogy volt e már ilyen. Most így jártam, itthon nyomom az ágyat. Nem vagyok lázas, de pont annyira vagyok ramatyul, hogy csak.a fekvés essen jól. Hát mindegy, ha így, akkor így..nem erőltetek semmit, mert nem éri meg. 

Vasárnap

 Ma hajnalban arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt az orromon. Nagyon sokszor voltam már náthás, de ilyen intenzív orrdugulással még sosem kezdődött. Borzasztó érzés volt, főleg hogy hiába fújtam orrspray-t, hiába fújtam ki, semmi nem történt. Jól fel is húztam magam rajta, hogy hajnali négykor ezért nem aludhatok. Előtte egy órakor azért voltam kint, mert pisilnem is kellett, meg szomjas is voltam. 

Már fogtam a takarómat meg a kispárnámat, hogy akkor megyek, és majd a kanapén elvergődök magammal, amikor Balázs már mondta is, hogy nem, majd ő, mert úgyis nézni akarja a forma 1-et kora reggel. És azzal a lendülettel kikapcsolta a tévét, kiment, és rám csukta az ajtót. Jól meg is sértődtem pár percre, hogy na, fasza, itt hagyott becsukva, mint valami rossz gyereket. De persze azért ez az érzés elmúlt, egy idő után kidugult az orrom is, és még aludtam is. 

Roland hasonló állapotban ébredt, mint én, elég hamar el is dőlt, hogy akkor nekünk holnap nem az a klasszikus hétfő lesz, hanem az, amikor hívom majd a háziorvost. 

Az ebédet leginkább Balázs készítette, én már csak a sütési fázist felügyeltem. 

Délután megnéztük a magyar válogatott utolsó Eb selejtező meccset. Montenegró ellen játszottuk, már "csak" a csoportelsőség volt a tét. Az első félidő nem volt a legjobb, de aztán a másodikra egy másik fokozatra kapcsoltak, és nem csak gyönyörű gólokat, de elképesztő védéseket is láttunk. Egy csoda volt ez a sorozat, minden fociszerető magyar ember álma vált valóra. 

Szombat

 Délelőtt megérkezett az online shopból a bevásárlás, így ma nem kellett elmenni sehova vásárolni. Volt ugyan, amit elfelejtettem rendelni, vagy épp nem hoztak, de egyik sem olyan, ami ne érne rá holnapig. 

Ebédre kolbásszal töltött szűzpecsenyét ettünk krumplipürével. Sütöttem sütit is, múlt héten láttam egy kevert almás süti receptet, azt sütöttem meg. Finom lett. 

A mosásnak is a végére értem ma, el is pakoltam a ruhákat. Ma is egy Kadarkai podcastet hallgattam közben, így azért nem olyan unalmas a hajtogatás. 

Szabadnap

 Ez a mai szabadságom töltött napom sem arról szólt, hogy megváltottam volna a világot, vagy legalább felszámoltam volna a mosásra váró ruhakupacot. Helyette fél hétkor még angyali nyugalommal visszafeküdtem, és aludtam is fél tízig. Na mondjuk akkor, amikor másodszor felébredtem olyan sötét volt, mintha legalább már esteledne. 

Ebédre gyrost csináltam, az hamar meg is van, és szereti is mindenki. 

Délután voltam körmösnél, tök egyszerű körmeim lettek, de most ez pont jó. 

Hello, EB!

 Ma este futballtörténelem íródott Bulgáriában. Olyan régen volt ilyen, hogy pótselejtező nélkül jutott ki a magyar válogatott az Eb-re, hogy még csak tervben sem voltam akkor. Ma este ezt is megéltük. Igaz, nem volt egy kicsit sem sima ügy, de én nagyjából erre is számítottam az előzmények ismeretében. Nagyon fontos játékosaink sérültek meg, nélkülük most sokkal nehezebb minden. És még ott volt az az egy hétig tartó huzavona a bolgár szurkolók miatt, hogy hol is lesz ez a meccs megrendezve. Gyakorlatilag az utazás pillanatban dőlt el, hogy akkor hova is kell utaznia a válogatottnak. Na de már ez is majd csak a történelem része lesz. Része az útnak, ami tulajdonképpen Németországba vezetett Bulgárián, Montenegrón, Szerbián és Litvánián keresztül. 

Ma este ott azzal az utolsó pillanatos öngóllal sokak álma vált valóra, sokak rengeteg munkája térült meg. 

És nem, nincs most itt az ideje károgni, bezzegakórházakranincspénzezni. Ma este büszkének kell lenni. Mert van mire.

Ezek most

 Most épp ilyen betegeskedős időszakban vagyunk..A saját nyűgjeimet már ecseteltem eleget. Amúgy nagyon meglepő módon jövő hét szerda délutánra kaptam időpontot neurológiára. Tök jó, hogy ilyen hamar, ugyanakkor jajj, ilyen hamar? Az előéletem miatt a neurológia nekem nagyobb mumus, mint a fogorvos.De nem lehet az ember beszari, főleg nem akkor, ha arról van szó, hogy jobb lehet ettől egy csomó minden. 

Közben Balázs lebetegedett. Már egy-két napja kapar a torka, mára már az orrát is fújja. Még eljött reggel dolgozni, de tíz órakor már jött is haza, belátta, hogy jobb lesz most itthon. Délutánra Erik is úgy érkezett haza, hogy neki is fáj a torka, és tüsszög orrot fúj. Remélhetőleg pár nap alatt túl is lesznek rajta, és mi, többiek ezt megússzuk. Kicsi rá az esély, de ki tudja..