5000

 Éppen ma van az a nap, amikor elérkezett az ötezredik blogposzt ideje. 

Senki nem találta el pontosan, de abból, amit VannilleCinnamon írt, arra következtetek, hogy ő bizony utánaszámolt, csak fals adatot kapott, mert volt pár sok évvel ezelőtti poszt visszaállítva piszkozatba, így azokat nem mutatta a számláló. Szóval kedves Vannille, ha szeretnéd, hogy írjak valamiről, akkor írd meg nekem. 

Egyébként nagy dolog ez az ötezer poszt. Sok évet rejt magában, sokféle érzelmet, jó sok percet, amit itt töltöttem, és jó sok embert, benneteket, akikkel kapcsolatba kerültem. 

Nagy dolog azért is, mert az egyetlen, amiben kitartottam magam miatt. Pedig voltak elbizonytalanító helyzetek, voltak kétségek. Tény, hogy nem vagyok már én sem annyira szókimondó és annyira nyílt magammal kapcsolatban sem, mint régen, az élethelyzet is teljesen más, mint a kezdetekkor, de mégis nap mint nap úgy zárom a napot, hogy leírom legalább pár sorban amit akkor éppen gondolok. 

Megmondom őszintén én most erre nagyon büszke vagyok. (És sokkal többet is írnék, ha nem reggel óta fájna a fejem) 

Tegnap és ma

 Nem elég, hogy már megint esik, és ború van (legalább hideg nincs), és ma pl olyan volt, mintha egy dunsztos üvegben találtam volna magam, még jutott aggódni való is. 

Tegnap fél egy körül hívott anyukám sírva, hogy jajj, baj van a nevelőapámmal, mert vérzik. Nem tudja mit csináljon, de el tudunk menni elvinni őket az orvoshoz, ha kell? Mondtam, hogy persze, nem kérdés, de az a helyzet, hogy szedi a vérhigítót, inkább hívjon mentőt. Azért ők mégis tudják mi a teendő. De megbeszéltük, hogy ha ő nem mehet vele, akkor telefonál, és már indulunk is, elvisszük utána. A mentő pár perc alatt itt volt, be is vitték a sürgősségire, anyukám is mehetett vele, így abban maradtunk, hogy hív majd a hírekkel. Nem voltam nyugodt, de reméltem, hogy nincs nagy baj. Szerencsére nagy baj nincs, de megint nagyon híg a vére, másképp kell szedni a vérhigítót. Az más kérdés, hogy egyébként az urologián először közölték, hogy hát ezzel azért nem kellett volna idejönni. No comment. De, kell. Öt óra körül hívott, hogy már biztos, egy leletet még meg kell várni, de aztán jöhet haza. Megbeszéltük mikorra érünk oda kb. Jól időzítettünk, alig megálltunk a parkolóban, már jöttek is. Nagyobb volt az ijedtség szerencsére, mint amekkora probléma van. 

Mire itthon mindent elpakoltam, elcsomagoltam a reggeli szendvicseket, és leültem a kanapéra, hogy akkor most már jöhet a lazítás..várt egy üzenet Patriktól. A véres kezéről, amit egy snitzerrel intézett el. Nézegettem a képer, na mondom basszus, ez jó mély is..de győzködött, hogy ne aggódjak, ellátják, még várják hogy elálljon a vérzés, és utána bekötözik. Kaptam is ntm sokkal később egy kötözött kezű képet, közben tisztáztuk, hogy mikor kapott utoljara tetanuszt. Nagyjából meg is nyugodtam, bár nagyon nehezen aludtam el, még egy órakor ébren voltam. Azt már csak reggel láttam, hogy fel  kettő után pár perccel írt, hogy mégis bement a sürgősségire, mert nem állt el a vérzés rendesen, összevarrták, kapott tetanuszt is, a barátja hozza haza most már. 

Ma volt reggel egy tök értelmetlen és érthetetlen affér a kolléganőmmel. Megmagyarázhatatlan volt, ahogy kikért magának egy olyan dolgot, amiben tegnap esze ágában sem volt segíteni, de egyáltalán részt venni sem Furcsa helyzetet generált vele, de mindegy. 

Délután korábban jöttünk kicsit haza (korábban is mentünk), Balázs és Erik mentek a háziorvoshoz a leleteikkel, illetve Balázs a jogsihoz az orvosit is megcsináltatta. Gyorsan végeztejk, a Gilbert kór mindenkinél megvan. Erik most épp jó értékeket produkált, amit ő úgy értelmezett, hogy meg is gyógyult, de tudjuk, hogy erről nincs szó, csak épp most egy jó periódusban van. Aztán mielőtt masszázsra mentünk Balázs próbálta online elintézni a jogsi hosszabbítást. Két nappal korábban lejárt a fotója érvényességi ideje, így kellett feltölteni magáról képet, aláírás mintát. Már a masszázs utánra halasztotta de így is.egy örökkévalóság volt, mire sikerült a fotó, semmit nem akart elfogadni. Majd aztán végre sikerült, jó hosszú várakozás után vonalban volt az ügyintéző, aki közölte, hogy hát be kell menni személyesen fényképet csináltatni, mert annyit fogyott, hogy a rendszer nem ismeri fel, hogy ez tényleg ő.  Magamban amúgy nagyon röhögtem, hangosan azért nem mertem. 

És közben folyamatosan esik az eső ..

Az elveszett nevek füzete

 Olvasom ezt a könyvet, az után, hogy a facebookon a Niok csoportban volt olyan hét, amikor minden nap legalább hárman ajánlották, és itt is írta valaki, hogy nagyon jó. 

Úgy csinálom egyébként, hogy onnan a csoportból le szoktam menteni a nekem tetsző könyvek borítóképét, és már legutóbb is így mentem a könyvtárba, hogy kér könyvet is így kerestem, kép alapján. 

Szóval, ha van ilyen egyáltalán egy olvasni szerető embernek, akkor mondhatom, hogy voltak elvárásaim ezzel a könyvvel. Az első pár oldal még nem az volt, amiből értettem volna, hogy mi ez a nagy rajongás mindenkitől, de mostanra beszippantott, és azon kapom magam, hogy szép sorban kerülnek elő az én virtuális piros füzetemben a nevek. Jó sok van áthúzva, indokolatlanul sok név mellett van, hogy meghalt, de vannak olyanok is bőven, ahová azt írhatom, hogy a kapcsolat ismeretlen okból megszakadt. 

Vannak neveim, ahol azt érzem, lehet, hogy ha lesz elég időm és energiám hozzá, akkor leírom magamnak a történetünket, legalább a saját oldalamról lezárom ezzel. Nem hiszem, hogy bármelyik névnek is van folytatása. 

Egy biztos, okkal ajánlották ezt a könyvet olyan sokan. A szomorúság mellett rengeteg pozitív érzést hordoz magában, rengeteg érzelmet szabadít fel, és rengeteg emléket idéz az ember elé. 

Ha tehetitek, olvassátok el ti is. 

Csak úgy mondom

 Egyszer már úgy futólag kérdeztem, mit gondoltok, mikor írom meg az ötezredik bejegyzést, de mindenki átsiklott a kérdés felett, vagy csak nem volt kedve senkinek sem megtippelni. De most megkérdezem megint, hátha van valaki, akinek van kedve tippelni. Úgy lenne menő, ha valamit felajánlanék, ugye? Na de legyen. Azt nem merem ajánlani, hogy elmegyek vele egy fagyira/sütire/kávéra, mert előfordulhat, hogy a helyes tipp a világ másik feléről jön, és félek, hogy azt nem tudnám betartani. De az lehet akár, hogy arról fogok írni (ésszerű keretek között), amit ő szeretne. 

Ma reggelre jóval hűvösebb időre ébredtünk, mint amit az elmúlt napokban megszoktunk, és napközben sem volt túlságosan meleg. Hát ilyen is van, ilyenkor is. Ennek ellenére sem volt rossz napunk, főzni nem kellett, házhoz jött az ebéd. Ilyenkor látszik, hogy még akkor is rengeteg időt és energiát emészt fel a főzés, ha nem vagyok az a fajta, aki órákat tölt a konyhában. Előfordul, de nem ez az általános. Jobban szeretem az olyan ételeket, amik másfél - két óra alatt maximum készen vannak. Sok más háziasszonnyal együtt én is azokat szeretem a legjobban, amihez egy edény vagy egy tepsi elég.. Délután pihentem is, pár dolgot csináltam is, Erik nagy örömére tiramisu is készült. 

Szombat

 Ma reggel nagy meglepetésemre megint úgy ébredtem, hogy deréktól lefelé az összes porcikam fájt. Rég volt már ilyen szerencsére, és nagyon nem is hiányzott ez az érzés, de úgy látszik, ez nem kívánságműsor. Azért kitartottam egész nap fájdalomcsillapító nélkül, és annak is ellenálltam, hogy csak feküdjek.

Párszor elképzeltem, hogy milyen jó lenne most a Balaton parton lenni, és hekket enni, vagy lángost, és sétálni nagyot a parton. Amikor már nagyon fáj, akkor megpihennék egy kicsit egy padon, és aztán mehetnénk tovább. Ilyenkor, amikor már a nyári hónapoknál tartunk, minden nap a csodában reménykedem, ami megadja és lehetővé teszi, hogy legyen ott egy házunk, ahová akar egész nyárra is leköltözhetünk. Igaz, ehhez az is kéne, hogy dolgozhassunk home office-ban, vagy maximum heti két napot bejárva (azt még be is vállalnánk, másfél óra reggel is, délután is). Vagy az sem baj, ha akkora csoda történik, hogy munkára gondolni sem kell. Ott a Balaton mellett mindig megvan az a fajta nyugodtság bennem, ami hiányzik a mindennapokból. Mert persze, meg lehet tanulni félretenni a sérelmeket, nem észrevenni dolgokat, de az hosszú távon nem az a megoldás, amitől el lehet érni a zen állapotot.A nyugodtság érzés mellett én szeretem azt is, amikor nyáron életre kel a part, és sok-sok ember érzi jól magát. 

Szóval ilyen gondolatokkal próbáltam elterelni a figyelmemet a fájdalmakról, több-kevesebb sikerrel. 

Körmös nap

 A múlt héten lett volna esedékes a szokások alapján de ugye pénteken már nem voltunk itthon, így egy héttel későbbi időpont lett belőle. Már a héten látszott is, hogy ideje lesz menni, és újra varázsolni, igencsak viseltes volt már. Ráadásul a Shein-es rendelésemmel megjöttek a köröm matricák is, amiket rendeltem, azt is vártam, hogy kipróbáljuk. Még indulás előtt tíz perccel is azon lamentáltam, hogy melyiket vigyem magammal. 

Gyalog mentem, és tök jó volt sétálni egyet. Szerencsére az eső elkerült minket, pedig amikor jöttünk haza a munkából, igen csúnya felhők gyülekeztek, és hallottuk azt is, hogy nem messze tőlünk jégeső esik. 

És akkor a matricás köröm : 

Csütörtök

És már június első napja van. És ma reggel tiszta nyár illat volt, amit nagyon szeretek. Olyan más ilyenkor minden, amikor már reggel is érezni a levegőből, hogy ma jó meleg nap lesz, és a madarak megállás nélkül csicseregnek..

Azt is szeretem, amikor ébredés után már nem azért nehéz kibújni a takaró alól, mert hideg van (hanem szimplán csak álmos vagyok)

Más ilyenkor minden, valószínűleg tényleg napelemmel működhetek, mert könnyebb ilyenkor bármit megcsinálni, elviselni. 

Az igazán ideális az lenne, ha egész nyáron nem kéne a munkahely közelébe se mennem, de majd egyszer ennek is eljön az ideje. Remélhetőleg. 

Ezt a négynapos munkahetet is továbbra is tudnám támogatni. Bőven elég is lenne ennyi a munkából. 

Azt tegnapi elfelejtettem írni, hogy voltam életem első mammográfiai szűrővizsgálatán. Kicsit azért tartottam tőle, mert volt aki azt mondta, hogy hú, hát az fáj, de végülis csak kicsit kellemetlen volt. Ennyi kellemetlenség meg azért belefér.