Csütörtök

 Jó korán kezdődött a nap, hajnali ötkor már a munkahelyi asztalomnál ültem, és a reggeli statisztikához számoltam az adatokat a tegnapi számokból. Néha eszembe jut, hogy vajon egy átlagember mit kezdene azzal a számmal, ha azt mondanám, hogy csak tegnap kb 180ezer karton árut pakoltak össze kizárólag kézi erővel a mi raktárunkban a komissiózók? El tudjátok ezt képzelni, hogy mekkora mennyiséget jelent? Őszintén csodálom azokat a kollégákat, akik ezt képesek a hét minden napján megtenni, mert fizikailag nagyon megterhelő. És dolgoznak ebben a munkakörben egészen vékony lányok is, és nyugdíj előtt álló hölgyek is, nem csak jó kondiban lévő fiatalemberek. 

Azt pedig néha sajnálom, hogy a logisztika nem fiatalabb koromban került ilyen szinten a látóterembe, mert annyi érdekes és csodálatos része van. Érdemes lett volna tanulni is róla. Kíváncsian várom, hogy Eriknek milyen lesz majd, és vajon őt is magával ragadja e ennyire, mint minket. 

A korai kezdés korai befejezést is jelentett, kettőkor már itthon voltunk. Délután még elmentünk vásárolni pár dolgot, meg tankolni. Kicsit megszívtuk, mert az autópályán több baleset is volt, meg egy kamion is kigyulladt, emiatt a hazaút nagyjából háromszor annyi idő volt, mint egyébként lett volna. De legalább sütött a nap, és az út mellett már szépen zöldell és virágzik minden, ez biztató. 

Titkon még kicsit reménykedem abban, hogy holnap reggel még tavaszra ébredünk, és mégis kimozdulunk kicsit valahova. Nyilván a Balaton part lebeg a szemem előtt. ..

Szerda

Semmi igazán említésre méltó, vagy nagyon emlékezetes dolog nem történt ma sem. Mindenki teszi a maga dolgát minden nap, mindenki jól van, mindenki rendben van. Ma örültünk a napsütésnek, Roli a hét utolsó tanítási napjának (Erik ma már nem ment, kovidos a tanára), és annak, hogy tudott délután rollerezni. 

Én örültem, hogy kaptam retket és újhagymát is a lidlben. 

És örültem ma annak is, hogy ugyan nem voltam éppen szabályos munkavédelmi szempontból, de így, hogy a saját cipőmben dolgoztam, sokkal elviselhetőbb volt a fájdalom. 

Egy csomó kis apróság ez, de ezek azok, amik segítenek abban, hogy végül minden napnak úgy van vége, hogy hálás szívvel fekszem le. 

Ma például korán kéne lefeküdni, mert holnap ötre megyünk dolgozni ..

Kedd

 Nem nagyon viszem túlzásba az idén a húsvéti készülődést, pedig lehet mondani, hogy igazán időben kezdtem a ráhangolódást..januárban már a csokinyuszik beérkezését készítettem elő. Valahogy mégsem ragadott magával, épp csak ma jutott eszembe, hogy legalább a húgom kisfiának vegyek valami csokitojást. Még holnap kell vennem nekik valami ajándékot is. 

Arról is csak nagyon halvány sejtésem van, hogy mit fogok főzni. Ahogy az időjárás előrejelzést néztem, kirándulni nem valószínű, hogy kell, örülhetünk, ha a szombati meccsen nem kell majd megfagyni. 

Szenvedős hétfő

 A hétfő sosem volt a szívem csücske. A mai sem javított ezen a statisztikán sokat. Nehezen keltem, nehezen telt a nap, ráadásul egész nap fájt megint minden porcikám. Mire hazaindultam fel négykor, már a levegővétel is fájdalmas volt. Tele van a hócipőm ezzel az egésszel, és már bánom, hogy egyáltalán elmentem az orvoshoz. Mondjuk ez már késő bánat. 

Vasárnap

 Tegnap napközben is, és még éjszaka is nagyon szenvedős napom volt, nagyon fájtak a lábaim is, meg a derekam is. Nem tudom mi történt ott a rendelőben, amikor mindenhol megtekergette minden végtagomat, de azóta határozottan rosszabbul érzem magam, mint előtte. Még éjszaka is fel kellett kelnem fájdalomcsillapítót bevenni. 

De még az is a tegnaphoz tartozik, hogy a meccs előtt egy újabb mumusomat sikerült legyőzni. Minden hazai meccsnapon van valami tematikus  nap, ami ezúttal egészségnap volt, szűrővizsgálatokkal. Amit leginkább szerettem volna, az pont nem volt, az átfogó képet nyújtó szűrőbusznál nagyon sokan voltak, tartottam tőle, hogy nem kerülnék sorra a kezdősípszóig sem. Volt viszont egy hely, ahol feltűnően nem volt senki. Közelebb mentem, és láttam, hogy tumormarkert néznek, a mellrák szűrésére. Na, gondoltam, itt az idő, hogy a sok évvel ezelőtti félelmet legyőzzem (egyszer már volt egy magas értékem.. szerencsére kiderült, hogy nem ilyen betegségem van), és leültem. Nem volt könnyű negyedóra...de tökéletesen negatív eredményt kaptam. A hölgy, aki elárulta az eredményt, velem örült, és jó szurkolást, jó egészséget kívánt. Még szereztem egy kártyát is a vércsoportomról, és mentem is a lelátóra. 

Ma egy kicsit jobb napom volt, csak egy fájdalomcsillapítóval végigcsináltam a napot. Délelőtt kellett egy picit dolgoznom is, liszt visszahívás ügyben kellett nyomonkövetést nézni. És akkor ezúton szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy itt, Magyarországon nagyon komolyan veszik ezeket a dolgokat, és azonnali intézkedést várnak mindenkitől..a kinderek esetében is így történt. Nyilván nem árulhatok el titkokat, de nálunk minden termék tökéletesen nyomonkövethető, és meg tudjuk mondani, mikor érkezett, melyik üzletbe ment belőle, és mikor. Feltételezem, hogy ez minden kereskedelmi láncnál ugyanígy működik. 

A kis munkával töltött idő után elkészült az ebéd, közben ment a mosógép, a szárító. Délután felmostam, aztán amíg elpakoltam a ruhákat, Balazs palacsintát sütött. Az lett a vacsora, nagyon finom volt (és nagyon rá voltam már éhezve). 

Este meg már csak a pihenésről szólt minden.. 

Meccsnap

 Reggel megint visszatért a késő ősz, vagy kora tél, nem is tudom minek lehetne nevezni. Hideg volt, szakadt az eső, még jégeső is volt. Aztán feltámadt a szél, ami aztán meg hidegebb levegőt hozott. Nem nagy kedvvel indultunk így meccsre, mert már megint (még mindig) kellett az aláöltözet is, meg a téli kabát is. Olyan érzés már, mintha soha többé nem szabadulnánk meg ezektől a ruháktól. Hozzátartozik a meccsnapokhoz, mint a Fradi sál, és a családi szelfi. 

Szerencsére a meccs ma este jó volt, észre sem nagyon vettük, hogy hideg van. 

Patrik ma nem volt velünk, mert színházba ment. 

Péntek

Megvolt végre a reumatológiai vizsgálat. Előtte azt gondoltam, végülis már mindegy mit mond, hónapok óta tart ez az állapot, és volt már nagyon rossz is, meg jó is a doktornő kedves volt, alaposan kikérdezett mit érzek, mikor. Aztán megvizsgált, összevissza tekergette a lábam, mondott mindenféle számokat vizsgálat közben, amikről fogalmam sincs mit jelentenek. Az egyértelmű, hogy lumbágó, a háziorvosom (már megint) tökéletes diagnózist állított fel, a gyógyszerelés is pont jó, ahogy van, szedjem csak tovább. Elküldött röntgenre, meg mennem kell fizikoterápiára meg gyógytornára, ha az előírt kezelések letelnek, akkor menjek vissza, meglátjuk. Május kilencre kaptam időpontot a fizikoterápiára, onnantól heti kettő lesz, június közepéig. 

A röntgen leleten van mindenféle kopás, meg elhajlás, nem tett boldoggá, de legalább már nem csodálkozom, hogy fáj. 

Kicsit egyébként magamba zuhantam az egésztől, és az is megfordult a fejemben, hogy hagyom az egészet a francba, szedek valami porcerősítőt, aztán majd lesz valami. 

Még szerencse, hogy ma délután volt időpontom a körmöshöz is, legalább az felviditott, hogy szép körmeim lettek megint.