Naiv vagyok

Bevallom, én azon naivák táborába tartoztam (és még nem adtam fel teljesen), akik azt gondolták, hogy ha valami, hát akkor most ez a helyzet megtanítja mindenkinek az önnön fontossága helyett az összefogás, az együttműködés fontosságát előtérbe helyezni. Azt gondoltam, hogy ez a helyzet megtanítja majd még több embernek értékelni a kis dolgokat, amikben rejlenek a nagy dolgok titkai. Azt gondoltam, hogy az évtizedek óta tartó folyamatos rohanás, egyre gyorsuló és személytelenebbé váló világban élés után majd értékelni fogjuk a csendet és a lassulást. 

A naiv gondolataim után nyilván volt bennem egyfajta várakozás is, vártam, hogy majd bekövetkezik ez a fajta változás, és szép lassan majd amikor újra kitárhatjuk az ajtóinkat egymás előtt, egy egészen más világ köszönt rám. 

Sajnos nagyon keserves csalódások érnek,ért nagyon kevés emberen látok változást pozitív irányba. Sőt... Nap mint nap tapasztalom, hogy minden eddiginél több rosszindulat és ellentét kapott szárnyra. Mindenki a másikat irigyli az ő helyzete miatt, a vidéki a pestire mutogat, a pesti a vidékire. Az idős emberek a fiatalokat gyalázzák, a fiatalok az időseket. Vannak a maszkos emberek, meg az őket hülyének néző emberek. 

Azt gondolom, így saját magunknak tesszük nehézzé pedig, mert bármi is volt a vírus okozója, bármi miatt is lett belőle világjárvány, muszáj lenne közösen, egy nyelvet beszélve megélni, túlélni. 

De persze ki vagyok én, hogy megmondjam bárkinek is a tutit..csak figyelek csendben, tanulok szorgalmasan, és igyekszem változtatni azokon a nem fontos dolgaimon, amik nincsenek rám jó hatással. 

Nyűgös

Nyűgös hét ez a mostani, pedig alapvetően a május a kedvenc hónapjaim közé tartozik. Biztos, hogy az időjárás nem túl ideális változása is közrejátszik ebben. Napok óta fázom, és tegnap is, meg ma is úgy éreztem magam, mint akit bármelyik pillanatban ledönthet a lábáról valami betegség. Szerencsére ez nem következett be, de rendesen be vagyok lassulva, és nagy kedvem lenne egy egész napot ágyban tölteni. 

Holnap már csütörtök, és az előbb jól rá is csodálkoztam, hogy minden nyűgösség ellenére milyen gyorsan telik a hét. Igaz, így van ez szinte mindig..gondoltátok volna, hogy már egy éve az új munkakörömben dolgozom? Mozgalmas év volt, az biztos. Rengeteget tanultam, és még mindig van mit. De ez azt hiszem, így is lesz mindig, mert folyamatosan változni és változtatni kell, igazodni az újabb és újabb igényekhez, elvárásokhoz, felnőni a mindenféle feladathoz. A következő fél-egy év során vár rám a raktarbővítés utáni raktárhelyek kialakítása, ami nem kis munka lesz, és nagyjából még fogalmam sincs róla, hogy fogom megvalósítani. Azt már tudom, hogy a főnököm egyik régóta dédelgetett álmát is valóra kell váltanom ennek során. De valahogy biztos sikerülni fog. 

Ma voltunk Rolanddal az okmányirodában megcsináltatni a NEK adatlapot. Egyedül csak őt engedték be, ami furcsa volt, mert mégis egy gyerekről beszélünk, meg maszk is volt rajta is, rajtam is, de csak egy pillanatra akartam fent ezen, mert végülis megoldotta. 

Patrikék online kurzusa jól sikerült, elég érdekes beszélgetés volt. 

Újdonságok

Menet közben valamikor a múlt hét vége és ennek a hétnek az eleje között frissített a telefonom szinte minden alkalmazást. Bevallom, az a fajta vagyok, aki meg sem nagyon nézi ezeket, csak rányomok a frissítés gombra, és kész. 

Aztán persze utána szoktam csodálkozni, hogy jé, ez még legutóbb nem így nézett ki. 

Így jártam most a blogger felülettel is. Mert az is teljesen más lett mobilon, mint eddig. Nem rosszabb semmiképpen, de más. Az első öt percben, amikor szembesültem vele (azt hiszem hétfőn este volt) kicsit elveszve néztem, hogy akkor most hol is kell bejegyzést írni, de aztán meglett. 

Mára már ismerősként üdvözöltem a felületet, úgyhogy nem lesz gond, meg fogom szokni. 

Így lesz majd valószínűleg a pdf könyvekkel is, mert most jött el az idő, amikor kifogytam a rendes, igazi könyvekböl. Olvasás nélkül meg lehet ugyan élni, csak nem érdemes. Nem vagyok nagy rajongója  telefonon olvasásnak, de szükség törvényt bont. Adok esélyt annak, hogy akár így is jó lesz. De aztán lehet, hogy könyveket kell vennem, mert a könyvtár zárva van továbbra is. Igaz, elindul valami másfajta kölcsönzés, akár azt is kipróbálhatom. 

Gyertek ti is!

Ti voltatok már Bánkon? És voltatok már olyan fesztiválon, aminek semmi köze nincs a zenéhez?
Ha mindkét kérdésre nemmel válaszoltatok, és felkeltettem a kíváncsiságotokat, akkor elárulom, hogy ha van kedvetek hozzá, akkor lehetünk együtt részesei egy rendhagyó fesztiválnak ezen a héten. Mégpedig pont Bánkon, mert ugye ott sem jártunk még.
Együtt lehetünk a Padtársos fiúkkal-lányokkal, akik dacára a régóta tartó karanténnak, legyőzve minden fizikai korlátot, időt, fáradtságot, megabyte-okat és gigabyte-okat nem kímélve szervezték meg a Fertőzött politika- karantén kurzus eseményt.  A többi érdekes részletet a linkre kattintva megtaláljátok.
Őket "ismerve", olvasva az írásaikat nem lesz unalmas politikai maszlag, hanem valami olyan, amiből mindannyian tanulhatunk valamit, választ kaphatunk a fel nem tett kérdéseinkre is, vagy csak egész egyszerűen megnézzük-meghallgatjuk hogy tud Deutsch Tamás beszélgetni ezekkel a fiatalokkal.
Szerdán este ott találkozunk.

Anyák napja

Mi szerencsések vagyunk ezzel a sokgenerációs együttéléssel, mert egy percre sem okoz fejfájást egyetlen családi ünnep sem. Gond nélkül megünnepeltük Erik szülinapját, a nevelőapám szülinapját, anyukám szülinapját, és most az anyák napját is. Igaz, elővigyázatosságból azért még velük sem puszizkodunk még ilyenkor sem, és senki nem tölt a mamáéknál sok időt.
A nagyszüleimhez egyáltalán nem megyünk be, akik egyébként ezért kicsit sem hálásak, sőt
..de nem baj. Még véletlenül sem szeretnénk mi vinni nekik bármit is, amitől nagy bajuk lehet.
Egyébként is- megmondom őszintén- nekem már a mama rég nem ugyanaz az ember, aki valamikor a nagymamám volt. Én magamban réges régen búcsút vettem tőle, és nagyon nehezére esik látni őt ilyen állapotban. Hálátlan dögnek tűnök tőle, de egyszerűen a hideg szaladgál a hátamon attól, ahogy látom az ágyban feküdni, és nézni azzal a tekintettel, amiben már nincs semmi értelem.
A fiúk (meg az apukájuk) jól megleptek engem, és már a közelgő születésnapomra is gondolva kaptam tőlük egy cipőt. Erik már sietett is a tudomásomra hozni, hogy ez olyan, amiben már lehet "flekszelni". (Azt jelenti, menőzni)
Gondoltak arra is, hogy majd azért eljön még az idő, amikor meccsre is fogunk járni megint, és Ida ez a cipő illik majd igazán.

A méretet is jól tudták, tökéletes a lábamra, és nagyon kényelmes.

Ma sincs meccsnap

Ma is eltelt egy nap. A szokásos semmi extra módon, pedig, ha minden rendben lenne a világban, akkor ma nem akármilyen meccsnap lett volna. Hanem egy hazai derby, ahol egész biztosan "robbant" volna a stadion a sokezer fradista hangjától. Ha minden rendben lenne a világban, akkor itt, ezen a meccsen szerintem már ünnepelhettük volna a harminegyedik bajnoki címet is.
Ehelyett csend van a Groupama Arénában sok-sok hete már, csak a pálya karbantartók járnak a gyepen.
Nem vagyunk elfelejtve egyébként, mert rendszeresen kapunk videóüzeneteket a játékosoktól, figyelemmel kísérhetjük az edzéseiket, volt már online meccs nézés is. A hatvanöt év feletti bérletes szurkolók ajándékot is kaptak, elég komoly csomagot állítottak össze nekik, hogy könnyebb legyen az otthon töltött idő.
Augusztus tizenötig biztos nem mehetünk meccsre, ami mostantól számítva még nagyon sok idő. Ha zárt kapus meccsek lesznek is, és nézhetjük a tévében, az messze nem lesz ugyanaz senkinek.
De türelmesnek kell lenni...

Május 1

Nem fogok azon keseregni, hogy mit nem csinálhattunk ma, mert felesleges lenne.
Azt gondolom, hogy most, amikor eljutottunk oda, hogy az ország nagy részén enyhítések következnek már, most kell csak igazán fegyelmezett és szabálykövető magatartást tanús8tani. Örömmel üdvözöltem a rendelkezést, miszerint végre kötelező lesz az üzletekben a maszk (vagy legalább valami, amivel eltakarja mindenki az orrát, száját), én már rég kötelezővé tettem volna.
Persze, tudom, könnyen vagyok, mert tudtam venni magunknak maszkot. Több helyről is rendeltem, olyanoktól, akik varrással keresik a kenyerüket, a munkahelyen is kaptunk moshatót is. És vettünk egy doboz eldobhatót is.
De nálunk mindenki hordja is. Akárhová megyünk, a házból kilépve rajtunk van.
De mindegy, ennyit erről a témáról.
A mai nap is jól eltelt itthon. Hamburger húst ebédeltünk, aztán filmet néztünk, muffint sütöttem meg kakaós csigát, hajat festettem, kitakarítottam a wc-ket.
Délután még a nap is sütött.